December 31. Péntek

Végre szilveszter!!! Jó sok ideje nem is nyúltam a naplómhoz, és csak egy rövid összefoglalóban leírom mi történt:

• Hajtanom kellett a jobb jegyekért, nehogy a szünet után azzal keljen vesződnöm.
• Dina volt itt két napot
• Én is náluk :D
• egy csomó jó ajit kaptam karira: új teló (hell yeah (: ), gitárt (legújabb), és még szép, hogy a ki nem maradható gördeszka-adagomat is megkaptam!

Otthon anya a konyhában tevékenykedett, én meg a neten zörföltem, közben értesítésem jött, hogy felkértek vidicsetre. Hella.
- Hellóóó! - ordította, én meg majd megsüketültem.
- Neked is! - suttogtam, miközben a fülem fogtam.
- Mindjárt jönnek fel a többiek is -  mosolygott, el is felejtve, hogy épp egy fél perce süketültem meg.
- Oksi - bólintottam. - Pillanat, és jövök - álltam fel, és lesiettem, hogy egyek egy szenyát.

-Megjöttem - ugrottam az ágyra, de a nagy lendületnek köszönhetően átestem rajta. Felültem, a mennyezet felé néztem, és kifújtam a hajam a szememből, afféle "én vagyok a nagybetűs szerencsétlenség" kinézettel.
Közben a többiek (időközben jöttek fel a netre) rajtam röhögtek.
- Nem röhög, együtt érez! - néztem szigorúan a kamerába.
Körülbelül fél órája beszélgettünk, amikor kinyitódott az ajtó. Nem is foglalkoztam vele, azt hittem, anya az. A nagy frászt!
- Anya, mi az mááár? - kérdeztem, miközben a lábaimmal játszottam.
- Nem hinném, hogy anya-típus vagyok - nevetett, és meg vigyorogva hátrafordultam. Hiszen ez Jake!
- Jakeee! - ugrottam a nyakába, emiatt kicsit meg is ingott.
- Skacok, ő Jake! - mutattam be gyerekkori barátomat.
Dina mosolyogva köszönt, hisz már ismeri. léni, és Mary is barátságosak voltak, Roliék faggatni kezdték, Hella, Ricsi, és Máté meg ellenszenvesen kezdték méregetni.
- Én most megyek, sziasztok - nyomtam ki a majd kicsit lejjebb hajtottam, és elkezdem beszélni.
- Mit csinálunk? Várj, előbb lemegyek anyukádékhoz köszönni - kuncogtam, és levágtattam a lépcsőn.
- Csókolom Mr., és Mrs. White - köszöntem egy-egy ölelés kíséretében.
- Szia, Kim, milyen volt London? Jake mesélte, hogy voltál egy hétvégén.
Még véletlenül sem elírás "Kim" név. A "Kin"-t elég nehéz kiejteni az angoloknak, és más nemzetiségűeknek, ezért Jake szülei Kim-nek hívnak, Nathan King-nek, Jake, meg miko-minek. Van, hogy Kim-nek, van, hogy idióta beceneveket ad, de már nagyjából ki tudja mondani, a nevem. :D

Fent a szobámban J a fényképeimet nézegette. Néhol elmosolyodott, majd amikor észrevette, hogy az ajtónál állok, elnevettem magát.
- Jó képek - biccentett elismerően.
- Tudom - tettettem a komolyságom.


Éjfél környékén kimentünk az utcára, és néztük a tüzijátékot.
Nagyon szép volt, de én speciel 10 percig bírtam a hidegben. Bent a házban megnéztünk egy filmet, aztán hazamentek Jake-ék, én meg egy gyors fürdés után rohantam aludni.

...

Először is csak fel szeretném mérni a "terepet".

Már hosszú ideje nem néztem meg a "tetszik a blogom?" szavazást, de az, hogy ennyien kedvencnek jelöltétek, megmosolyogtatott. :)
A 8 "Inkább töröld..." szavazó írjon nekem egy komit, hogy miért/mi nem tetszik a történetem/történetben.

A 43 feliratkozóért IS borzasztóan hálás vagyok, valamint  a pipákért, és komikért.
Ha már itt tartunk...
Szerintem az, hogy nem is olyan rég egy komit (!) sem kaptam, kicsit szomorú. Legalábbis nekem.
Ezért kérek mindekit, hogy aki olvassa  a blogot, komizzon! Ne pipázzon, komizzon!
Ha a 43 feliratkozónak legalább a fele nem ír megjegyzést, nem tudom mit csinálok. Tényleg jól esik az a pár komi, ami érkezik, de azt gondolom, hogy többet is kaphatnék ennyi feliratkozó mellett.


xx Kin

December 13. Hétfő

Extrán hosszú, csak nektek :))

xx Kin

Jó olvasást!

Reggel (inkább hajnalban) keltem, és mivel borzasztóan unatkoztam (hajnal 5-kor nem is csoda...), elmentem sétálni (?). Bepakoltam mindent, a táskát az ajtó elé tettem, majd becsuktam azt, és kiindulétam a koliból.

Épp a parkban sétáltam, amikor megcsörrent a telefonom. Csak az ébresztő volt az, ami azt jelezte, hogy fél hét van. Gondoltam visszaindulok a koleszba, nehogy elkéssek, bár az még messze van.
Visszafele gyalogoltam, és abban gyönyörködtem, hogy milyen szép a sok havas fa. És szinte biztos vagyok benne, hogy akkor esett le elsőnek a hó, amikor elmentem! :)
Megigazítottam a sapkám, és tovább sétáltam. A kezemet összedörzsöltem a hideg miatt, mert azért mégis elég hideg van, főleg ilyen korán...


A folyosók üresek voltak, amikor visszaértem. Vagyis mindenki bent van a szobába, kivéve az osztályom, mert egyrészt csend volt, másrészt beszerelték a terembe a számítógépes táblát. Befordultam a mi szobánk irányába, ahonnan ricsi lépett ki.
- Pont téged kerestelek - mosolygott, én meg elpirultam. Szerencsére nem volt feltűnő, mert a hidegtől is bepirosodik az arcom.
- Hát, itt vagyok - tártam szét a karom nevetve.
- Hát... öhm... - matatott a zsebében. - Ezt szülinapodra szántam, csak már nem voltál itt - emelt ki egy nyakláncot. A szám elé kaptam a kezem. A becenevem volt rajta (Kin), és szép ezüst színű. - Tetszik?
 - Úristen! Még szép, hogy! Hol találtál ilyet?
- Csináltattam. Az utazásod előtt akartam odaadni, de nem értem vissza...
- Reggel mentél érte? Olyan korán? - tátottam el a szám.
- Megérte az arcodat látva - adta át, én meg visszanyújtottam neki.
- Feltennéd? - kélrdeztem egy kedves mosollyal az arcomon.
Megfordultam, és arrébb raktam a hajam, hogy fel tudja rakni az ékszert. Mondtam már, hogy szeretem?

Eggyütt mentünk a suliba (csak mi ketten maradtunk a koliban), de amint beléptünk az ostályba, összenéztünk. Totál nagy káosz. Roli, és Levi leveleztek (ez még nem is lenne baj, ha simán átadnák egymásnak - összegyűrték, és úgy dobálták hangos ordítás kíséretében), Hella telefonált, Mary, Dina, és Léni, beszélgettek, egészen addig, míg Oli ki nem húzta a széket Léni alól. Máté, meg a fejét verte a falba (!). Bár átgondolva teljesen megértem. Ki bírná nálunk tovább velük? Asszem' senki. és még hátra van három és fél év... Huh.

Léni rajza

Rajzon a télről kellett rajzolni azt, ami eszünkbe jutott, Léni meg pályázatra rajzolt.

Kémién és fizikán boldogítottuk a tanárokat a mi zseniális (remélem visszaolvasva érezni fogom az iróniát) vicceinkkel boldogítottuk. Amikor hátul vol a tanár az elöl űlők valamelyike kapcsolta be a telefonon a zenét (borzasztó ötletes - Jófogás reklámzene), amikor elöl volt, a hátsók. Nálunk ilyen egy tanóra. Kár, hogy a tanárok nem tanulják meg, hogy hogy bírjanak a tinikkel... :)

Irodalom fakon szerencsére lazítottunk, és az ihlet-témát választottuk, hogy hogyan jön, meg ilyenek. Miranda (11.-es) szerint ő a képnézéssel annyi ihletet kap, hogy egész könyvet tudna írni, míg Ben szerint egy jó rock zene előhozza belőle az írói ösztönöket. Nekem egy mondat is annyi ihletet ad, hogy triológiát is írhatnék.

Vettem egy kávét az automatában, és a önyökömmel kilöktem az ajtót, úgy léptem ki rajta. A táska lógott a kezemen, közben az italomat is, és a könyveket is cipelnem kellett. Jaj már.

Ricsi, Levi, és Máté velem egyidőben végeztem a tesin, így együtt mentünk vissza a koliba. De amikor meglátták a regeteg tankönyvet, rögtön a segítségemre keltek. Átvettek két-három könyvet, és már nekem sokkal könnyebb volt a dolgom. Az egészbe az volt a poén, hogy Léna nem is jött ma fakultációra, mert valami sorozatnak ma vetítik az első részét. És még igazolást is kapott (!).

Sikeresen kész lettem a leckékkel, és már csak annyi dolgom volt, hogy összeírjam, kinek-mit veszek karira.
Ezek után pedig méár csak egy forró fürdőt kellett vennem, hogy töikéletes legyen a napom.

December 12. Vasárnap

Remélem most több komit kapok, mint az előzőhöz. :D  Ami viszont fontos, hogy egyre kevesebb az ihlet, így hetente max. kétszer lesz rész, de egyszer biztosan! :) <3 

Jó olvasást!

xx Kin

Reggel hétkor kelnünk kellett, mert tízkor indul a gépünk. Hamar sikerült elkészülnöm, így még gyors el tudtam pakolni, amit tegnap nem sikerült.
Indultam volna ki a szobából, és amikor elmentem láttam valamit az asztalon. Egy karkötő volt, és egy cetli.
Remélem tetszett London. Találkozunk nemsoká. Amikor megláttam a karkötőt, egyből rád gondoltam.
Ui.:Nathan is üdvözöl.
Jake

Felvettem a karkötőt, és pár másodpercig csak bámultam. Klassz, hogy gondolt rám. :)

Délután egyre értünk haza, és engem egyből le is raktak a sulinál. Elköszöntünk, és megbeszéltük, hogy akkor a szünet első napjkán megyek is haza, és hogy Dina is eljöhetne hozzánk a szünetben.
Bevittem a cuccaimat, és amint észrevettem, hogy Oliék szobájából jön a zaj, átmentem oda. Épp videójátékoztak.
- Ne most! - legyintett Roli, úgy, hogy ide sem néztek.
- Hát akkor jó - mondtam tettetve a bánatom. Elindultam kifele, amikor utánom szóltak. Na azért! :)

Már vagy fél órája ott hülyültem velük, amikor kinyílt az ajtó, és valaki nagy magyarázás közben belép.
- Srácok nem láttátok Ki... Kinga! - ugrott a nyakamba Léni, amitől kissé megijedtem. Hisz csak két napig voltam oda! Nem egy éveg.
- Neked is szia, Léni - paskoltam meg a hátát az ölelés közben. Közben sorra beléptek Dináék is - gondolom a nagy zajra.
- Ki kér ajcsit? - néztem szét rajtuk, és megindultunk a szobánk felé, hogy szétosszam a szuvenírt.
Mindenkinek egy-egy kulcstartót vettem, a fiúknak mást-mást. Leviék már az elején kikötötték, hogy nekik nem kell "szupcsi-ajcsi". Csak halványan céloztak, miszerint még nem ittak Angliából hozott sört... Három aji kipipálva + a csajoké. Máténak, és Ricsinek meg ötletem sem volt, hogy mit vegyek. Jake-éktől kellett tanácsot kérnem, hogy szerintük mit vigyek, de semmi. Persze egyből kiszúrtam a névre csináltatott sapijukat (baseball - miért hordják télen?), és ilyenkor történik az, hogy Kinga elkezd agyalni. Ezért is csináltattam két feliratos sapit, amire még rá is volt írva, hogy Londonból van.

December 11. Szombat

A tegnapi nap igazából a deszkázáson kívül semmi sem történt. Ja, de! A fiúk hamarabb elrángattak, mert állításuk szerint "az összes csajaikat elhozták ide, mert őket mindenki szereti". Szóval... Megálltunk valamilyen bolt előtt.
- És most miért nem sikítassz? Ugrassz a nyakunkba?
- Ööö... Kéne? - kérdeztem. Most mivan? Itt vagyunk egy bolt előtt, ahonnan időközönként csajok rohannak ki sikongatva.
- Valami népszerű tinibanda boltja - vont vállat Nath, én meg elkezdtem megjáztszani magam.
- Úúú, tényleg! Jajj, miért nem idehoztatók elsőnek! Wááá... Na jó, nekem ez nem megy - csendesedtem. - Kik ezek?
- "A világ legnépszerűbb tinibandája" - közölték egyszerre lányos hangon, mire kitört belőlem a nevetés.
- Ugye tudjátok, hogy így sincs semmi lövésem róla? Én még mindig rocker vagyok - húztam ki magam.
Na, ennyi lett volna a nagy történet. :)
Ma anyáékkal megyünk megnézzük a Big Ben-t, a London Eye-t, Tower Bridge-t, és sok ilyen hires dolgot.

Amint sikerült ezeket a nevezetességeket csekkolnunk, visszamentünk a hotelbe, ahol konkrétan kiterültünk. Egy nap alatt majdnem minden nevezetességet megnézni kemény feladat.
Mivel holnap indulunk, ezért még feljöttek Jake-ék, elköszönni, mert holnap korán reggel indulunk - állítólag nem volt később induló járat, legfeljebb hétfőn. Abba meg nem mentek bele anyuék, szóval...
- A karácsonyi szünetben talizunk, te beteg gyerek - ölelt meg Jake, mire elnevettem magam. Jó lesz. :)
- Hiányozni fogtok srácok - karoltam át őket egyszerre. - Bár, Jakeből sok lász már ennyiszer egy hónapban… - húztam az agyát.
- Figyi, én vagyok az, akit nem lehet megunni - bólogatott komolyan, de Nath-al elég volt egy összenézés, hogy jelezzük egymásnak: Jake egy egomániás hülye. És persze.jól ki is nevettük. Jisz mire valók a barátok? :)
Így beleglndolva, lehet jó ötlet lenne egy lapot teleragasztani londoni képekkek, így összeszedtem párat:

December 10. Péntek Part 3.

Sikeresen leszálltunk, felvettük a poggyászainkat, hívtunk egy taxit, és indultunk is a hotelbe.
A hotel nem is volt csicsás, nem is volt koszos, meg igénytelen, hanem pont jó.
A szobámba sikerült ledobnom a holmijaimat, és elkezdem szétpakolni mindent. A pólók, nacik, és fehérneműk, valamint toppok külön mentek, a bundás zoknijaimat meg olyan helyre tettem, hogy bárhol fel tudjak venni egyet, ha fáznék.
Anyáék még pakoltak, amikor kopogtak. Mivel ők nem mentek, én meg már végeztem, gondoltam, kinyitom.
- Jake! - ugrottam a nyakába, meglátva régi ismerősömet.
- Kinga! - viszonozta, és percekig tartó ölelésünket apa "khm"' hangja zavarta meg.
- Apa, nem lenne baj, ha elmennék Jake-kel valahová? Úgy is ajánlottak pár helyet - ajánlottam fel.
- Persze, menjetek csak - szólalt meg anya, mire hálásan néztünk rá. Felkaptam a kabátom (Londonban is van tél), és elindultunk a portára, majd az utcára.
- Nathan is itt van - mondta J a liftben. - Anyukád telefonált kábé öt perce, és pont erre jártunk - vonta meg a vállát.
- Na, és hiányoztam? - mosolyogtam.
- Hááát... - húzta el a szája szélét. Játékosan belebokszoltam a vállába, mire feljajdult. - Tényleg ilyen csontos az ujjam? - kaptam oda.
- De még mennyire - támadott le. - Már mások is mondták?
- Roli rendszerint kap - legyintettem hanyagul.
- És le kellet már amputálni a kezét? - vihogott, mire "ütésre kész" pózba helyezkedtem. - Vicceltem - tette fel a kezét.
- Reméltem is - húztam össze a szemem. Viszont fél perccel később már a hallban röhögcséltünk, tekintekünkkel Nathant keresve.
- Megvan! - bökött J a kilétére, és a kezem után kapott. A csuklómnál fogva vezetett ki, mert szerencsénkre (vagy nem) dugig volt az előtér.
- Szia King! - ölelt meg Nath. Igen, tényleg "king"-nek hívott. Azóta, hogy megnyertem a második versenyt, amin nekünk kellett külön még egyet versenyezni, mert döntetlen lett. És még szép, hogy én nyertem. :)

Viszonoztam az ölelését, és elkezdtünk beszélgetni. Hová is menjünk?
- Menjünk a fedett pályára - kapott a fejéhez Jake. persze, mint jó öreg (a tizennégy évesek már azok :D ) deszkások beleegyeztünk. Ki nem akar deszkázni télen?
Odaérve első dolgunk volt a pulthoz menni (ott adják a deszkákat), és bementünk a térre. egyébként ennek a helynek kicsit "bowling-terem" stílusa van, de legalább van ilyen is.:)
Természetesen képeket is csináltunk,  hiszen milyen tini nem fotózza magát? Főleg a két egomániás megőrül, ha nincs kamera, ami pont ne rá zummolna. :D

Nathan a pályán :)