Az aláírt pólót ismét a fölsőm alá rejtettem, és elindultam megkeresni Dinát. Akit történetesen nem találtam.
Már harmadjára jártam körbe az előteret, amikor valaki megkopogtatta a vállam. Amint hátrafordultam, Dina vigyorgott, miközben a kabátját igazgatta.
- Hol voltál? - pislogott.
Elmagyaráztam, hogy a mosdót kerestem, de nem találtam. Ekkor közölte, hogy itt van. Mindegy, jó alteregónak.
Visszamentünk a koliba, ahol mindeki (!) a társalgóban beszélgetett.
- Milyen volt a koncert? - nyomott egy puszit Máté Dina arcára. A lány leült volna mellé, de a kis hősszerelmes (Máté) belerántotta az ölébe, amitől Dina totál elvörösödött.
- Nagyon jó volt! Képzeld, én voltam az egyik Worldwide girl! És, uramisten, maga James Malsow énekelt nekem! - mesélte izgatottan.
- Tudjuk - bólintott Hella.
- Mégis honnan? Csak most jöttünk, és nem is mondtuk még senkinek - értetlenkedtem.
- De szerinted nem szokás egy koncertet élőben közvetíteni? - vonta fel a szemöldökét.
- És a koncert vége után is láttunk pár percet - jelent meg sunyi mosoly Ricsi arcán.
Ezek most véginézték az idétlenkedésen?
Mást nem tudtam csinálni, mint röhögni, de azt nagyon. Dina nem érthette, hogy min szakadok ennyire, de a végén már mindenki nevetett. Először Dina kezdett rá, amiért olyan hülyén nevetek, a többiek meg, ugye látták a koncert után történteket.
Éjjel egy fele járhatott, amikor már mindenki kezdett álmosodni. Mármint a lányok. Már Dina előrement a szobába aludni, én meg még mindig maradtam. Amikor elment, egyből letámadtam.
- Na te spanyol amazon, megmutatod akkor a pólót? - röhögött Léna, mire elővettem az ajándékot.
Megmutattam nekik, mit is írtak rá, meg az aláírásokat. Amint végeztem ezzel, mentem a szobába, hogy mostmár pihenjek egy kicst, mert holnap lesz Dina szülinapi partija!
