Tegnap végre nyugodtan aludtam, és nem zavart a titok terhe.
Felkaptam magamra a ruháim, és egy kis sminket kentem magamra.
A kapuban Din várt. igen, megtartottuk a beceneveket. :)
- Szia, csaje! Hogy van a kedvenc deszkásom? - kérdezett.
- Szia, nagyon jól! És az én kedvencem, hogy van?
- Fáj a feje a kedvencednek...
- Gyere ide kedvencem, gyere ide - hívtam magamhoz vigyorogva
- Ne nevess! - "haragudott" meg.
- Én neeeem - tettem fel a kezem.
Az úton felváltva deszkáztunk, mivel hozta a drága barinőm a deszkáját, én meg nem.
A suliban nem volt semmi extra, kivéve az órákat. Szokás szerint megint ment a show. A fiúk tették az agyukat. Volt óra állítás (Oli), és színészkedés (Roli). Egész nap azt mondogatta (hogy húzza az időt), hogy "de Tanárnő/úr, nekem iszonyúan fáj a fejem!". Nem is gondolt bele az idióta, ez mivel jár, ugyanis a harmadik órán már az orvosiban ült, és lógott. Negyedik órán meg hazaküldték. A mázlista. Persze a fiúk hálásak voltak az alakításért, mert így húzta az időt. A tanárok meg csak aggódtak, hogy "remélem nincs komoly baja". Na, igen. A tanárok meg be is dőltek neki. Nem is kell az osztályomat bemutatni, szerintem első megnyilvánulásra bárki felismerné őket.
- Dina, hó vége fele lesz egy verseny. Megjelennél, mint a legjobb barátom? - kérdeztem.
- Naná! Köszi-köszi! Ez annyira klassz.
- Mi klassz? - hallgatózott Roli.
- Hó végé... - kezdte Din, de befogtam a száját.
Elhúztam, és kijelentettem, hogy 12.-én hirdetik meg. 21.-én lesz a verseny.
- Ja oké. Bocsiii.
- Nincs baj - legyintettem.
Órák után hazafele megint deszkáztunk.
- Kérdezhetek valamit? - mondtam.
- Aha - ugratott a deszkával.
- Hogy-hogy te hiszel nekem? Mármint elsöre. Más szerintem bizonyítékot kérne...
- Kin. Te vagy a legjobb barátnöm. Emiatt. Meg persze a mozgásod, és az alakod miatt. Aki rád néz, úgy, hogy tudja ezt a lehetöséget is számításba veheti, rögtön tudná az igazat. Ott voltak a díjak is... szóval. Én hiszek.
Odamentem és megöleltem. Ez kedves volt, komolyan.
