Életem kuglófjának egyetlen mazsolái!
Elöször is Boldog Új Évet Kívánok, remélem mindenkinek jól telt. :)
Másodszor pedig... ma délután/este lesz egy kis nosztalgia-bejegyzés, és egy aji, speciel ilyen alkalomra. ♥♥♥
xxKin
2013. december 31., kedd
B.U.É.K.!
2013. december 28., szombat
Üzenet a tolvajnak - most véged!
Soha sem hittem volna, hogy egy olvasóm teszi ezt velem. Főleg nem egy olyan, aki beférkőzött a bizalmamba.
Daniella... én próbálok kedves lenni,, de ilyen idegállapotban ez képtelenség lesz.
Szeretném, ha ezt elolvasnátok:
Facebook; 2013. 12. 28.
Éjjel egy előtt pár perccel.
És azóta vissza sem írt. Tudom, hogy látta, mert kijelzi a Facebook.
Na de most mondjátok meg, hogy milyen ember az ilyen? És, hogy miért csinálja? Lehet, hogy teljesen bolondnak néztek, amiért kiakadok, hogy ellopta a nevem, de nem csak erről van szó. Kitti blogját is másolja, annak ellenére, hogy már figyelmeztette őt.
És aki még mindig nem hinne nekem...
Daniella... én próbálok kedves lenni,, de ilyen idegállapotban ez képtelenség lesz.
Szeretném, ha ezt elolvasnátok:
Facebook; 2013. 12. 28.
Éjjel egy előtt pár perccel.
24 perce
ÉN:
Mizu?
Ő:
ÉN:
Mi az? Nem jeleníti meg.
ÉN:
Bocsi, de nem. :) Nem másolnád ki?
Bocsi, de nem. :) Nem másolnád ki?
Ő:
ÉN:
Látom, betöltötte az oldalt :)
Látom, betöltötte az oldalt :)
Ő:
ÉN:
Kérdezhetek valamit?
Kérdezhetek valamit?
ÉN:
Miért?
Miért?
Ő:
ÉN:
Miért csinálod ezt velem?
Miért csinálod ezt velem?
ÉN:
Mert tudom, hogy te vagy az.
Ő:
Mert tudom, hogy te vagy az.
Ő:
ÉN:
Látom a blogger-profilodat, látom a blogjaidat, áés majmolsz engem. Csak tudnám, hogy miért. Mert nem akartam veled könyvet írni? Mert csak szimplán tetszik a blogom?
Látom a blogger-profilodat, látom a blogjaidat, áés majmolsz engem. Csak tudnám, hogy miért. Mert nem akartam veled könyvet írni? Mert csak szimplán tetszik a blogom?
ÉN:
Láttam, hogy lopod Kitii blogját, és a neved is láttam. Nem vagyok naiv.
ÉN:
Tudom, hogy fent vagy. Akkor miért nem írsz vissza?
Csak
eztne. Ne játszd meg, mintha nem tudnál róla. Fel vagy nálam iratkozva,
ezzel a profképpel,kiadja. De remélem azt tudod, hogy ez lopásnak
minősül? És azt is, hogy ezért feljelenthetlek?
********************************************************************************
Na de most mondjátok meg, hogy milyen ember az ilyen? És, hogy miért csinálja? Lehet, hogy teljesen bolondnak néztek, amiért kiakadok, hogy ellopta a nevem, de nem csak erről van szó. Kitti blogját is másolja, annak ellenére, hogy már figyelmeztette őt.
És aki még mindig nem hinne nekem...
Készítettem egy képet, és kérek mindenkit, hogy rakja ki a blogjára, ha a blog-lopások ellen van - legyen a személyiségtolvaj, vagy történetlopó.
Mától van egy bizonyos Black List, abóvagy "Fekete Lista". Aki felkerül rá, az ki van tiltva a blogomról. Remélem érthető voltam, és nem történik további balhé.
xx Kin (- az eredeti)
2013. december 24., kedd
Karácsonyi meglepi ^^
Hellóóó!
Mindenkinek nagyon köszönöm a kiutartást a blog mellett, bár ez nem egy búcsúzószöveg, szóval ezt hagyjuk :DD
Egy kis karácsonyi ajándékkal készültem nektek!
Karakter-különszám
Mit szóltok hozzá? Nektem tetszik az ötlet :)
Igazság szerint napok óta sinálom, különféle ötletekkel volt tele a fejem, hogy mit írhatok le nektek a blogról, és a jövőjéről. Az Olvasói vélemények inkább a bloggal kapcsolatos, nem is Kingával, de nekem ezek a komik a kedvenceim, meg ugye a többi, amik nem fértek ki ide. :D Minden újság végére teszek egy ilyet, amik a történetről írnak.
SPOILER-veszély!
A magazinban megemlítem a kilencedikes osztállyal való kapcsolatát is (illetve annak egy részét), valamint néhány infómorzsát is elszórtam.
Egyébként a képen az időpontnál is láthatjátok, hogy sokáig dolgoztam rajta/vele. :)
És akkor...
Jó olvasást;
Kellemes Karácsonyt
(Jó sok ajándékot :D ) Kívánok nektek!
xx. Sz. Kinga
♥
P.S.: Örülök, hogy vagytok nekem! Igazi ajándékok vagytok számomra! :')
Thank You So Much, My Darlings!
(oké, az angol nem a barátom)
2013. december 8., vasárnap
:(
Sziasztok!
Lenne egy kis baj...
Sajnos idén fordult elő először, hogy két tantárgyból állok bukásra, amit sürgősen ki kell javítanom. Plusz ihletem sincs, ráadásul sehogy sem haladok a könyvvel. Remélem megértetek, hogy ha egyszer 5.-ben mindenből ötös voltam, most ez miért is bánt annyira.
További értesítésig a blogon nem jelenik meg több rész.
Nagyjából szülinapon fele (jan. 19.) lesz rész, ha minden igaz. Addig megírok pár részt is és a könyvvel is haladok. (NEM a könyv miatt szüneteltetek, hanem ihlet-hiány miatt)
Sajnálom! :'(
xx Kinga
Lenne egy kis baj...
Sajnos idén fordult elő először, hogy két tantárgyból állok bukásra, amit sürgősen ki kell javítanom. Plusz ihletem sincs, ráadásul sehogy sem haladok a könyvvel. Remélem megértetek, hogy ha egyszer 5.-ben mindenből ötös voltam, most ez miért is bánt annyira.
További értesítésig a blogon nem jelenik meg több rész.
Nagyjából szülinapon fele (jan. 19.) lesz rész, ha minden igaz. Addig megírok pár részt is és a könyvvel is haladok. (NEM a könyv miatt szüneteltetek, hanem ihlet-hiány miatt)
Sajnálom! :'(
xx Kinga
2013. december 4., szerda
Kérdés - csak egy kis jövő-féle
Sziasztok!
Csak egy kérdésem lenne, ami az egész életemet megváltoztathatja.
Mivel láttam ma, hogy egy 13 (!!!!!) éves lány (én is ennyi vagyok :D ) kiadott egy könyvet. A kritkák szerint elég - nagyon nagy - SZJG kopi... Az értékelés, a könyvolsavasás, a napló-könyv... És a cortezünk jelen esetben nem kék szemű amerikai, hanem zöld.
A lényeg...
Ti érdemesnek tartanátok arra, hogy írjak egy könyvet? Meglenne hozzá a tehetségem? merjek kockáztatni? Rengeteg vázlatom van - és ezt mindig hangoztatom -, csak sosem mertem jobban kiterjeszteni ezt. A vázlataim ráadásul meg sem közelítik az SZJG fílinget - kivéve a naplós részét (de csak egy). Mármint egy blog az oké, de valahogy vártam azt, hogy legyen velem egy Vivien Holloway-féle dolog. (Aki nem ismeri annak mondom, hogy a blogjából lett könyv - ha jól informálódtam). És a legfontosabb... Ti látjátok bennem AZ írót? Mindig is az akartam lenni, de külső szemmel nem tudom ezt megállapítani. Nagyon szépen kérem azt, aki érdemesnek tart rá, aki pipázzon, vagy komizzon. Nagyon megköszönném mindenkinek!
Csak egy kérdésem lenne, ami az egész életemet megváltoztathatja.
Mivel láttam ma, hogy egy 13 (!!!!!) éves lány (én is ennyi vagyok :D ) kiadott egy könyvet. A kritkák szerint elég - nagyon nagy - SZJG kopi... Az értékelés, a könyvolsavasás, a napló-könyv... És a cortezünk jelen esetben nem kék szemű amerikai, hanem zöld.
A lényeg...
Ti érdemesnek tartanátok arra, hogy írjak egy könyvet? Meglenne hozzá a tehetségem? merjek kockáztatni? Rengeteg vázlatom van - és ezt mindig hangoztatom -, csak sosem mertem jobban kiterjeszteni ezt. A vázlataim ráadásul meg sem közelítik az SZJG fílinget - kivéve a naplós részét (de csak egy). Mármint egy blog az oké, de valahogy vártam azt, hogy legyen velem egy Vivien Holloway-féle dolog. (Aki nem ismeri annak mondom, hogy a blogjából lett könyv - ha jól informálódtam). És a legfontosabb... Ti látjátok bennem AZ írót? Mindig is az akartam lenni, de külső szemmel nem tudom ezt megállapítani. Nagyon szépen kérem azt, aki érdemesnek tart rá, aki pipázzon, vagy komizzon. Nagyon megköszönném mindenkinek!
2013. november 26., kedd
December 31. Péntek
Végre szilveszter!!! Jó sok ideje nem is nyúltam a naplómhoz, és csak egy rövid összefoglalóban leírom mi történt:
- Hellóóó! - ordította, én meg majd megsüketültem.
- Neked is! - suttogtam, miközben a fülem fogtam.
- Mindjárt jönnek fel a többiek is - mosolygott, el is felejtve, hogy épp egy fél perce süketültem meg.
- Oksi - bólintottam. - Pillanat, és jövök - álltam fel, és lesiettem, hogy egyek egy szenyát.
-Megjöttem - ugrottam az ágyra, de a nagy lendületnek köszönhetően átestem rajta. Felültem, a mennyezet felé néztem, és kifújtam a hajam a szememből, afféle "én vagyok a nagybetűs szerencsétlenség" kinézettel.
Közben a többiek (időközben jöttek fel a netre) rajtam röhögtek.
- Nem röhög, együtt érez! - néztem szigorúan a kamerába.
Körülbelül fél órája beszélgettünk, amikor kinyitódott az ajtó. Nem is foglalkoztam vele, azt hittem, anya az. A nagy frászt!
- Anya, mi az mááár? - kérdeztem, miközben a lábaimmal játszottam.
- Nem hinném, hogy anya-típus vagyok - nevetett, és meg vigyorogva hátrafordultam. Hiszen ez Jake!
- Jakeee! - ugrottam a nyakába, emiatt kicsit meg is ingott.
- Skacok, ő Jake! - mutattam be gyerekkori barátomat.
Dina mosolyogva köszönt, hisz már ismeri. léni, és Mary is barátságosak voltak, Roliék faggatni kezdték, Hella, Ricsi, és Máté meg ellenszenvesen kezdték méregetni.
- Én most megyek, sziasztok - nyomtam ki a majd kicsit lejjebb hajtottam, és elkezdem beszélni.
- Mit csinálunk? Várj, előbb lemegyek anyukádékhoz köszönni - kuncogtam, és levágtattam a lépcsőn.
- Csókolom Mr., és Mrs. White - köszöntem egy-egy ölelés kíséretében.
- Szia, Kim, milyen volt London? Jake mesélte, hogy voltál egy hétvégén.
Még véletlenül sem elírás "Kim" név. A "Kin"-t elég nehéz kiejteni az angoloknak, és más nemzetiségűeknek, ezért Jake szülei Kim-nek hívnak, Nathan King-nek, Jake, meg miko-minek. Van, hogy Kim-nek, van, hogy idióta beceneveket ad, de már nagyjából ki tudja mondani, a nevem. :D
Fent a szobámban J a fényképeimet nézegette. Néhol elmosolyodott, majd amikor észrevette, hogy az ajtónál állok, elnevettem magát.
- Jó képek - biccentett elismerően.
- Tudom - tettettem a komolyságom.
Éjfél környékén kimentünk az utcára, és néztük a tüzijátékot.
Nagyon szép volt, de én speciel 10 percig bírtam a hidegben. Bent a házban megnéztünk egy filmet, aztán hazamentek Jake-ék, én meg egy gyors fürdés után rohantam aludni.
- Hajtanom kellett a jobb jegyekért, nehogy a szünet után azzal keljen vesződnöm.
- Dina volt itt két napot
- Én is náluk :D
- egy csomó jó ajit kaptam karira: új teló (hell yeah (: ), gitárt (legújabb), és még szép, hogy a ki nem maradható gördeszka-adagomat is megkaptam!
- Hellóóó! - ordította, én meg majd megsüketültem.
- Neked is! - suttogtam, miközben a fülem fogtam.
- Mindjárt jönnek fel a többiek is - mosolygott, el is felejtve, hogy épp egy fél perce süketültem meg.
- Oksi - bólintottam. - Pillanat, és jövök - álltam fel, és lesiettem, hogy egyek egy szenyát.
-Megjöttem - ugrottam az ágyra, de a nagy lendületnek köszönhetően átestem rajta. Felültem, a mennyezet felé néztem, és kifújtam a hajam a szememből, afféle "én vagyok a nagybetűs szerencsétlenség" kinézettel.
Közben a többiek (időközben jöttek fel a netre) rajtam röhögtek.
- Nem röhög, együtt érez! - néztem szigorúan a kamerába.
Körülbelül fél órája beszélgettünk, amikor kinyitódott az ajtó. Nem is foglalkoztam vele, azt hittem, anya az. A nagy frászt!
- Anya, mi az mááár? - kérdeztem, miközben a lábaimmal játszottam.
- Nem hinném, hogy anya-típus vagyok - nevetett, és meg vigyorogva hátrafordultam. Hiszen ez Jake!
- Jakeee! - ugrottam a nyakába, emiatt kicsit meg is ingott.
- Skacok, ő Jake! - mutattam be gyerekkori barátomat.
Dina mosolyogva köszönt, hisz már ismeri. léni, és Mary is barátságosak voltak, Roliék faggatni kezdték, Hella, Ricsi, és Máté meg ellenszenvesen kezdték méregetni.
- Én most megyek, sziasztok - nyomtam ki a majd kicsit lejjebb hajtottam, és elkezdem beszélni.
- Mit csinálunk? Várj, előbb lemegyek anyukádékhoz köszönni - kuncogtam, és levágtattam a lépcsőn.
- Csókolom Mr., és Mrs. White - köszöntem egy-egy ölelés kíséretében.
- Szia, Kim, milyen volt London? Jake mesélte, hogy voltál egy hétvégén.
Még véletlenül sem elírás "Kim" név. A "Kin"-t elég nehéz kiejteni az angoloknak, és más nemzetiségűeknek, ezért Jake szülei Kim-nek hívnak, Nathan King-nek, Jake, meg miko-minek. Van, hogy Kim-nek, van, hogy idióta beceneveket ad, de már nagyjából ki tudja mondani, a nevem. :D
Fent a szobámban J a fényképeimet nézegette. Néhol elmosolyodott, majd amikor észrevette, hogy az ajtónál állok, elnevettem magát.
- Jó képek - biccentett elismerően.
- Tudom - tettettem a komolyságom.Éjfél környékén kimentünk az utcára, és néztük a tüzijátékot.
Nagyon szép volt, de én speciel 10 percig bírtam a hidegben. Bent a házban megnéztünk egy filmet, aztán hazamentek Jake-ék, én meg egy gyors fürdés után rohantam aludni.
2013. november 21., csütörtök
...
Először is csak fel szeretném mérni a "terepet".
Már hosszú ideje nem néztem meg a "tetszik a blogom?" szavazást, de az, hogy ennyien kedvencnek jelöltétek, megmosolyogtatott. :)
A 8 "Inkább töröld..." szavazó írjon nekem egy komit, hogy miért/mi nem tetszik a történetem/történetben.
A 43 feliratkozóért IS borzasztóan hálás vagyok, valamint a pipákért, és komikért.
Ha már itt tartunk...
Szerintem az, hogy nem is olyan rég egy komit (!) sem kaptam, kicsit szomorú. Legalábbis nekem.
Ezért kérek mindekit, hogy aki olvassa a blogot, komizzon! Ne pipázzon, komizzon!
Ha a 43 feliratkozónak legalább a fele nem ír megjegyzést, nem tudom mit csinálok. Tényleg jól esik az a pár komi, ami érkezik, de azt gondolom, hogy többet is kaphatnék ennyi feliratkozó mellett.
xx Kin
Már hosszú ideje nem néztem meg a "tetszik a blogom?" szavazást, de az, hogy ennyien kedvencnek jelöltétek, megmosolyogtatott. :)
A 8 "Inkább töröld..." szavazó írjon nekem egy komit, hogy miért/mi nem tetszik a történetem/történetben.
A 43 feliratkozóért IS borzasztóan hálás vagyok, valamint a pipákért, és komikért.
Ha már itt tartunk...
Szerintem az, hogy nem is olyan rég egy komit (!) sem kaptam, kicsit szomorú. Legalábbis nekem.
Ezért kérek mindekit, hogy aki olvassa a blogot, komizzon! Ne pipázzon, komizzon!
Ha a 43 feliratkozónak legalább a fele nem ír megjegyzést, nem tudom mit csinálok. Tényleg jól esik az a pár komi, ami érkezik, de azt gondolom, hogy többet is kaphatnék ennyi feliratkozó mellett.
xx Kin
2013. november 19., kedd
December 13. Hétfő
Extrán hosszú, csak nektek :))
xx Kin
Jó olvasást!
Reggel (inkább hajnalban) keltem, és mivel borzasztóan unatkoztam (hajnal 5-kor nem is csoda...), elmentem sétálni (?). Bepakoltam mindent, a táskát az ajtó elé tettem, majd becsuktam azt, és kiindulétam a koliból.
Épp a parkban sétáltam, amikor megcsörrent a telefonom. Csak az ébresztő volt az, ami azt jelezte, hogy fél hét van. Gondoltam visszaindulok a koleszba, nehogy elkéssek, bár az még messze van.
Visszafele gyalogoltam, és abban gyönyörködtem, hogy milyen szép a sok havas fa. És szinte biztos vagyok benne, hogy akkor esett le elsőnek a hó, amikor elmentem! :)
Megigazítottam a sapkám, és tovább sétáltam. A kezemet összedörzsöltem a hideg miatt, mert azért mégis elég hideg van, főleg ilyen korán...A folyosók üresek voltak, amikor visszaértem. Vagyis mindenki bent van a szobába, kivéve az osztályom, mert egyrészt csend volt, másrészt beszerelték a terembe a számítógépes táblát. Befordultam a mi szobánk irányába, ahonnan ricsi lépett ki.
- Pont téged kerestelek - mosolygott, én meg elpirultam. Szerencsére nem volt feltűnő, mert a hidegtől is bepirosodik az arcom.
- Hát, itt vagyok - tártam szét a karom nevetve.
- Hát... öhm... - matatott a zsebében. - Ezt szülinapodra szántam, csak már nem voltál itt - emelt ki egy nyakláncot. A szám elé kaptam a kezem. A becenevem volt rajta (Kin), és szép ezüst színű. - Tetszik?
- Úristen! Még szép, hogy! Hol találtál ilyet?
- Csináltattam. Az utazásod előtt akartam odaadni, de nem értem vissza...
- Reggel mentél érte? Olyan korán? - tátottam el a szám.
- Megérte az arcodat látva - adta át, én meg visszanyújtottam neki.
- Feltennéd? - kélrdeztem egy kedves mosollyal az arcomon.
Megfordultam, és arrébb raktam a hajam, hogy fel tudja rakni az ékszert. Mondtam már, hogy szeretem?
Eggyütt mentünk a suliba (csak mi ketten maradtunk a koliban), de amint beléptünk az ostályba, összenéztünk. Totál nagy káosz. Roli, és Levi leveleztek (ez még nem is lenne baj, ha simán átadnák egymásnak - összegyűrték, és úgy dobálták hangos ordítás kíséretében), Hella telefonált, Mary, Dina, és Léni, beszélgettek, egészen addig, míg Oli ki nem húzta a széket Léni alól. Máté, meg a fejét verte a falba (!). Bár átgondolva teljesen megértem. Ki bírná nálunk tovább velük? Asszem' senki. és még hátra van három és fél év... Huh.
 |
| Léni rajza |
Kémién és fizikán boldogítottuk a tanárokat a mi zseniális (remélem visszaolvasva érezni fogom az iróniát) vicceinkkel boldogítottuk. Amikor hátul vol a tanár az elöl űlők valamelyike kapcsolta be a telefonon a zenét (borzasztó ötletes - Jófogás reklámzene), amikor elöl volt, a hátsók. Nálunk ilyen egy tanóra. Kár, hogy a tanárok nem tanulják meg, hogy hogy bírjanak a tinikkel... :)
Irodalom fakon szerencsére lazítottunk, és az ihlet-témát választottuk, hogy hogyan jön, meg ilyenek. Miranda (11.-es) szerint ő a képnézéssel annyi ihletet kap, hogy egész könyvet tudna írni, míg Ben szerint egy jó rock zene előhozza belőle az írói ösztönöket. Nekem egy mondat is annyi ihletet ad, hogy triológiát is írhatnék.
Vettem egy kávét az automatában, és a önyökömmel kilöktem az ajtót, úgy léptem ki rajta. A táska lógott a kezemen, közben az italomat is, és a könyveket is cipelnem kellett. Jaj már.
Ricsi, Levi, és Máté velem egyidőben végeztem a tesin, így együtt mentünk vissza a koliba. De amikor meglátták a regeteg tankönyvet, rögtön a segítségemre keltek. Átvettek két-három könyvet, és már nekem sokkal könnyebb volt a dolgom. Az egészbe az volt a poén, hogy Léna nem is jött ma fakultációra, mert valami sorozatnak ma vetítik az első részét. És még igazolást is kapott (!).
Sikeresen kész lettem a leckékkel, és már csak annyi dolgom volt, hogy összeírjam, kinek-mit veszek karira.
Ezek után pedig méár csak egy forró fürdőt kellett vennem, hogy töikéletes legyen a napom.
Ezek után pedig méár csak egy forró fürdőt kellett vennem, hogy töikéletes legyen a napom.
2013. november 16., szombat
December 12. Vasárnap
Remélem most több komit kapok, mint az előzőhöz. :D Ami viszont fontos, hogy egyre kevesebb az ihlet, így hetente max. kétszer lesz rész, de egyszer biztosan! :) <3
Jó olvasást!
xx Kin
Reggel hétkor kelnünk kellett, mert tízkor indul a gépünk. Hamar sikerült elkészülnöm, így még gyors el tudtam pakolni, amit tegnap nem sikerült.
Indultam volna ki a szobából, és amikor elmentem láttam valamit az asztalon. Egy karkötő volt, és egy cetli.
Remélem tetszett London. Találkozunk nemsoká. Amikor megláttam a karkötőt, egyből rád gondoltam.
Ui.:Nathan is üdvözöl.
Jake
Felvettem a karkötőt, és pár másodpercig csak bámultam. Klassz, hogy gondolt rám. :)
Délután egyre értünk haza, és engem egyből le is raktak a sulinál. Elköszöntünk, és megbeszéltük, hogy akkor a szünet első napjkán megyek is haza, és hogy Dina is eljöhetne hozzánk a szünetben.
Bevittem a cuccaimat, és amint észrevettem, hogy Oliék szobájából jön a zaj, átmentem oda. Épp videójátékoztak.
- Ne most! - legyintett Roli, úgy, hogy ide sem néztek.
- Hát akkor jó - mondtam tettetve a bánatom. Elindultam kifele, amikor utánom szóltak. Na azért! :)
Már vagy fél órája ott hülyültem velük, amikor kinyílt az ajtó, és valaki nagy magyarázás közben belép.
- Srácok nem láttátok Ki... Kinga! - ugrott a nyakamba Léni, amitől kissé megijedtem. Hisz csak két napig voltam oda! Nem egy éveg.
- Neked is szia, Léni - paskoltam meg a hátát az ölelés közben. Közben sorra beléptek Dináék is - gondolom a nagy zajra.
- Ki kér ajcsit? - néztem szét rajtuk, és megindultunk a szobánk felé, hogy szétosszam a szuvenírt.
Mindenkinek egy-egy kulcstartót vettem, a fiúknak mást-mást. Leviék már az elején kikötötték, hogy nekik nem kell "szupcsi-ajcsi". Csak halványan céloztak, miszerint még nem ittak Angliából hozott sört... Három aji kipipálva + a csajoké. Máténak, és Ricsinek meg ötletem sem volt, hogy mit vegyek. Jake-éktől kellett tanácsot kérnem, hogy szerintük mit vigyek, de semmi. Persze egyből kiszúrtam a névre csináltatott sapijukat (baseball - miért hordják télen?), és ilyenkor történik az, hogy Kinga elkezd agyalni. Ezért is csináltattam két feliratos sapit, amire még rá is volt írva, hogy Londonból van.
2013. november 9., szombat
December 11. Szombat
A tegnapi nap igazából a deszkázáson kívül semmi sem történt. Ja, de! A fiúk hamarabb elrángattak, mert állításuk szerint "az összes csajaikat elhozták ide, mert őket mindenki szereti". Szóval... Megálltunk valamilyen bolt előtt.
- És most miért nem sikítassz? Ugrassz a nyakunkba?
- Ööö... Kéne? - kérdeztem. Most mivan? Itt vagyunk egy bolt előtt, ahonnan időközönként csajok rohannak ki sikongatva.
- Valami népszerű tinibanda boltja - vont vállat Nath, én meg elkezdtem megjáztszani magam.
- Úúú, tényleg! Jajj, miért nem idehoztatók elsőnek! Wááá... Na jó, nekem ez nem megy - csendesedtem. - Kik ezek?
- "A világ legnépszerűbb tinibandája" - közölték egyszerre lányos hangon, mire kitört belőlem a nevetés.
- Ugye tudjátok, hogy így sincs semmi lövésem róla? Én még mindig rocker vagyok - húztam ki magam.
Na, ennyi lett volna a nagy történet. :)
Ma anyáékkal megyünk megnézzük a Big Ben-t, a London Eye-t, Tower Bridge-t, és sok ilyen hires dolgot.
Amint sikerült ezeket a nevezetességeket csekkolnunk, visszamentünk a hotelbe, ahol konkrétan kiterültünk. Egy nap alatt majdnem minden nevezetességet megnézni kemény feladat.
Mivel holnap indulunk, ezért még feljöttek Jake-ék, elköszönni, mert holnap korán reggel indulunk - állítólag nem volt később induló járat, legfeljebb hétfőn. Abba meg nem mentek bele anyuék, szóval...
- A karácsonyi szünetben talizunk, te beteg gyerek - ölelt meg Jake, mire elnevettem magam. Jó lesz. :)
- Hiányozni fogtok srácok - karoltam át őket egyszerre. - Bár, Jakeből sok lász már ennyiszer egy hónapban… - húztam az agyát.
- Figyi, én vagyok az, akit nem lehet megunni - bólogatott komolyan, de Nath-al elég volt egy összenézés, hogy jelezzük egymásnak: Jake egy egomániás hülye. És persze.jól ki is nevettük. Jisz mire valók a barátok? :)
Így beleglndolva, lehet jó ötlet lenne egy lapot teleragasztani londoni képekkek, így összeszedtem párat:
- És most miért nem sikítassz? Ugrassz a nyakunkba?
- Ööö... Kéne? - kérdeztem. Most mivan? Itt vagyunk egy bolt előtt, ahonnan időközönként csajok rohannak ki sikongatva.
- Valami népszerű tinibanda boltja - vont vállat Nath, én meg elkezdtem megjáztszani magam.
- Úúú, tényleg! Jajj, miért nem idehoztatók elsőnek! Wááá... Na jó, nekem ez nem megy - csendesedtem. - Kik ezek?
- "A világ legnépszerűbb tinibandája" - közölték egyszerre lányos hangon, mire kitört belőlem a nevetés.
- Ugye tudjátok, hogy így sincs semmi lövésem róla? Én még mindig rocker vagyok - húztam ki magam.
Na, ennyi lett volna a nagy történet. :)
Ma anyáékkal megyünk megnézzük a Big Ben-t, a London Eye-t, Tower Bridge-t, és sok ilyen hires dolgot.
Amint sikerült ezeket a nevezetességeket csekkolnunk, visszamentünk a hotelbe, ahol konkrétan kiterültünk. Egy nap alatt majdnem minden nevezetességet megnézni kemény feladat.
Mivel holnap indulunk, ezért még feljöttek Jake-ék, elköszönni, mert holnap korán reggel indulunk - állítólag nem volt később induló járat, legfeljebb hétfőn. Abba meg nem mentek bele anyuék, szóval...
- A karácsonyi szünetben talizunk, te beteg gyerek - ölelt meg Jake, mire elnevettem magam. Jó lesz. :)
- Hiányozni fogtok srácok - karoltam át őket egyszerre. - Bár, Jakeből sok lász már ennyiszer egy hónapban… - húztam az agyát.
- Figyi, én vagyok az, akit nem lehet megunni - bólogatott komolyan, de Nath-al elég volt egy összenézés, hogy jelezzük egymásnak: Jake egy egomániás hülye. És persze.jól ki is nevettük. Jisz mire valók a barátok? :)
Így beleglndolva, lehet jó ötlet lenne egy lapot teleragasztani londoni képekkek, így összeszedtem párat:
2013. november 2., szombat
December 10. Péntek Part 3.
Sikeresen leszálltunk, felvettük a poggyászainkat, hívtunk egy taxit, és indultunk is a hotelbe.
A hotel nem is volt csicsás, nem is volt koszos, meg igénytelen, hanem pont jó.
A szobámba sikerült ledobnom a holmijaimat, és elkezdem szétpakolni mindent. A pólók, nacik, és fehérneműk, valamint toppok külön mentek, a bundás zoknijaimat meg olyan helyre tettem, hogy bárhol fel tudjak venni egyet, ha fáznék.
Anyáék még pakoltak, amikor kopogtak. Mivel ők nem mentek, én meg már végeztem, gondoltam, kinyitom.
- Jake! - ugrottam a nyakába, meglátva régi ismerősömet.
- Kinga! - viszonozta, és percekig tartó ölelésünket apa "khm"' hangja zavarta meg.
- Apa, nem lenne baj, ha elmennék Jake-kel valahová? Úgy is ajánlottak pár helyet - ajánlottam fel.
- Persze, menjetek csak - szólalt meg anya, mire hálásan néztünk rá. Felkaptam a kabátom (Londonban is van tél), és elindultunk a portára, majd az utcára.
- Nathan is itt van - mondta J a liftben. - Anyukád telefonált kábé öt perce, és pont erre jártunk - vonta meg a vállát.
- Na, és hiányoztam? - mosolyogtam.
- Hááát... - húzta el a szája szélét. Játékosan belebokszoltam a vállába, mire feljajdult. - Tényleg ilyen csontos az ujjam? - kaptam oda.
- De még mennyire - támadott le. - Már mások is mondták?
- Roli rendszerint kap - legyintettem hanyagul.
- És le kellet már amputálni a kezét? - vihogott, mire "ütésre kész" pózba helyezkedtem. - Vicceltem - tette fel a kezét.
- Reméltem is - húztam össze a szemem. Viszont fél perccel később már a hallban röhögcséltünk, tekintekünkkel Nathant keresve.
- Megvan! - bökött J a kilétére, és a kezem után kapott. A csuklómnál fogva vezetett ki, mert szerencsénkre (vagy nem) dugig volt az előtér.
- Szia King! - ölelt meg Nath. Igen, tényleg "king"-nek hívott. Azóta, hogy megnyertem a második versenyt, amin nekünk kellett külön még egyet versenyezni, mert döntetlen lett. És még szép, hogy én nyertem. :)
Viszonoztam az ölelését, és elkezdtünk beszélgetni. Hová is menjünk?
- Menjünk a fedett pályára - kapott a fejéhez Jake. persze, mint jó öreg (a tizennégy évesek már azok :D ) deszkások beleegyeztünk. Ki nem akar deszkázni télen?
Odaérve első dolgunk volt a pulthoz menni (ott adják a deszkákat), és bementünk a térre. egyébként ennek a helynek kicsit "bowling-terem" stílusa van, de legalább van ilyen is.:)
Természetesen képeket is csináltunk, hiszen milyen tini nem fotózza magát? Főleg a két egomániás megőrül, ha nincs kamera, ami pont ne rá zummolna. :D
A hotel nem is volt csicsás, nem is volt koszos, meg igénytelen, hanem pont jó.
A szobámba sikerült ledobnom a holmijaimat, és elkezdem szétpakolni mindent. A pólók, nacik, és fehérneműk, valamint toppok külön mentek, a bundás zoknijaimat meg olyan helyre tettem, hogy bárhol fel tudjak venni egyet, ha fáznék.
Anyáék még pakoltak, amikor kopogtak. Mivel ők nem mentek, én meg már végeztem, gondoltam, kinyitom.
- Jake! - ugrottam a nyakába, meglátva régi ismerősömet.
- Kinga! - viszonozta, és percekig tartó ölelésünket apa "khm"' hangja zavarta meg.
- Apa, nem lenne baj, ha elmennék Jake-kel valahová? Úgy is ajánlottak pár helyet - ajánlottam fel.
- Persze, menjetek csak - szólalt meg anya, mire hálásan néztünk rá. Felkaptam a kabátom (Londonban is van tél), és elindultunk a portára, majd az utcára.
- Nathan is itt van - mondta J a liftben. - Anyukád telefonált kábé öt perce, és pont erre jártunk - vonta meg a vállát.
- Na, és hiányoztam? - mosolyogtam.
- Hááát... - húzta el a szája szélét. Játékosan belebokszoltam a vállába, mire feljajdult. - Tényleg ilyen csontos az ujjam? - kaptam oda.
- De még mennyire - támadott le. - Már mások is mondták?
- Roli rendszerint kap - legyintettem hanyagul.
- És le kellet már amputálni a kezét? - vihogott, mire "ütésre kész" pózba helyezkedtem. - Vicceltem - tette fel a kezét.
- Reméltem is - húztam össze a szemem. Viszont fél perccel később már a hallban röhögcséltünk, tekintekünkkel Nathant keresve.
- Megvan! - bökött J a kilétére, és a kezem után kapott. A csuklómnál fogva vezetett ki, mert szerencsénkre (vagy nem) dugig volt az előtér.
- Szia King! - ölelt meg Nath. Igen, tényleg "king"-nek hívott. Azóta, hogy megnyertem a második versenyt, amin nekünk kellett külön még egyet versenyezni, mert döntetlen lett. És még szép, hogy én nyertem. :)
Viszonoztam az ölelését, és elkezdtünk beszélgetni. Hová is menjünk?- Menjünk a fedett pályára - kapott a fejéhez Jake. persze, mint jó öreg (a tizennégy évesek már azok :D ) deszkások beleegyeztünk. Ki nem akar deszkázni télen?
Odaérve első dolgunk volt a pulthoz menni (ott adják a deszkákat), és bementünk a térre. egyébként ennek a helynek kicsit "bowling-terem" stílusa van, de legalább van ilyen is.:)
Természetesen képeket is csináltunk, hiszen milyen tini nem fotózza magát? Főleg a két egomániás megőrül, ha nincs kamera, ami pont ne rá zummolna. :D
 |
| Nathan a pályán :) |
2013. október 28., hétfő
December 10. Péntek Part 2.
Gyors kérdés! Nektek milyen lett az előző, és mit gondoltatok ki volt a "ráköszönök már Kingára" srác? Csak mert sorokon belül kiderül :D Jó olvasást, és köszönöm a pozitív kommenteket, sokat segítettek! <3 és remélem innentől kezdve nem lesz csalódás a sztorival kapcsolatban :)
Elnevettem magam, és a szám elé kaptam a kezem.
- Felismertetek? - kérdeztem inkább magamtól, de mivel nekik szólt a kérdés, válaszoltak.
- Ki ne emlékezne a lányra, aki majdnem lenyomta a biztonsági őrt? - nevettek a BTR-es srácok. Külső szemmel ez elég fura lehet. Egy tizennégy éves lány utazni készül, miközben világsztárokkal röhögcsél egy régi, közös emléken.
- Mi járatban erre? - kérdeztem őket, mert még csak nemrég volt koncertjük. Havonta lenne itt, vagy mi?
- Újabb koncert.
- Gondoltam. Mentek, vagy jöttök?
Kezdek magamon is megdöbbenni. Totál közvetlen vagy a világ egyik leghíresebb bandának a tagjaival, míg mások szerintem azt latolgatják belül, hogy ájulás előtt, vagy után kérjenek autogramot.
- Jöttünk. És te hová utazol?
- Szülinapi aji a szüleimtől Angliába - mosolyogtam.
- Kell még egy autogram? Csak mert akkor hívok még egy biztonságit - mutatott hátra Carlos, a többiek meg elnevették magukat. Már a fejem fogtam kínomban, közben meg a tudatalattim gondolkozott. Biztos ezer más dolguk van, és megállnak velem (?!) beszélgetni, miközben lehet több ezren várják őket aláírás-osztogatásra.
Mondták, hogy mit nézzünk meg Angliában, és már mentek is. Persze, a poén kedvéért autogramot is adtak, mert ezért most nem kell megverekednem. :)
- Kikkel beszélgettél lányom? - tette anya csípőre a kezét. Apa szeme meg csak szikrákat szórt. Persze, hogy a legrosszabbra gondolt. négy, tíz évvel idősebb srác a lányával nevetgél. Ebből hogy mászok ki? Viszont ha a koncertes dolgot tudják meg? Hjajj...
- Emlékszel az őrjöngő tömegre...? - kérdeztem szám szélét elhúzva.
- Mire akarsz kilyukadni? - fonta össze a kezét a mellkasa előtt.
- Novemberben volt szerencsém elmenni egy koncertjükre... - mondtam ki habozva. - Kérlek ne üssetek! - tettem fel a kezem védekezően.
- Kinga! Mikor és miért mentél koncertre, és miért emlékeznek rád??? - akadt ki anya, és el kell ismernem, jogosan.
- Nem öltök meg, oké? - érdeklődtem, és belekezdtem a történetbe.
Elmeséltem az egészet, és végig a szüleim arcát bámultam. Anya először nagyon komoly volt, de amint a "spanyolul ordibálok" részhez értem, elnevette magát.
- Az én lányom - ölelt át, én meg büszkén elvigyorodtam.
- Akkor te miket csinálhattál? - esett le, és érdeklődve néztem felé. Legyintett, és olyasmit mondott, hogy "nagyon régen volt már az".
Végre mondták, hogy fel lehet szállni a repgépre, megkönnyebbültem. De arra nem gondoltam, hogy mennyi ellenőrzés van még! van detektor, és még három ellenőrzésen kellett átmenni. Már a végső terminálnál voltunk, amikor eszünkbe jutott, hogy ki kéne kapcsolni a telefonjainkat.
Ismét megnyitották az ajtókat, és a papírok ellenőrzése után beengedtek minket.
Felszálltunk a gépre, és hirtelen meghallottuk a pilóta hangját.
- Kedves utasaink! Azonnal megkezdjük a felszállást, kérem kapcsolják be biztonsági öveiket! - szólalt meg a steward-es bemutató után.
A repülőgép elindult, én meg úgy süppedtem hátra a székben. Nem viccelek, ha azt mondom, hogy "körülbelül 800km/h-val mentünk".
Kikanyarodott a pályára, és még gyorsabban mentünk - már ha ez lehetséges. Hirtelen csak annyit lehetett érezni, hogy emelkedünk! Már fent voltunk a levegőben.
Amint feljebb értünk, éreztem, hogy feszül a fejem, de nagyon! Bekaptam egy rágót, ami tompította ezt az érzést. Előkotortam az mp3-am, és bekapcsoltam a "rock3r" mappám, ami tele van Ramones, Nirvana, és Green day, valamint KoRn számokkal.
Kinéztem az ablakomon, és láttam a nagy felhőet az égen, miközben a háttérben (idő közben váltottam) a We Can Work It Out ment.
Hitetlenül elmosolyodtam, és a fejem nekidöntve a támlának aludtam el.
Amikor felketem, anyáék közölték, hogy tíz perc múlva megkezdik a leszállást, és kértek nekem Fantát ( :D ), meg amikor hozták a kaját, félretették nekem. :)
2013. október 27., vasárnap
December 10. Péntek Part 1.
Felöltöztem, elpakoltam még a tegnap nem összecsomagolt dolgaimat, és akkor kezdett kelni Din is.
- Jó reggelt - nyújtózkodott.
- Csak neked. Én már fent vagyok egy órája - közöltem, mire elkerekedett szemekkel nézett rám. Ami nagyon is nehéz lehetett, mert üvöltött róla, hogy nagyon álmos. Márpedig ha álmos valaki, akkor csoda, ha ki tudja nyitni a szemét.
- Megyek elköszönök a többiektől. Remélem fent vannak - mondtam neki, és kinyitottam az ajtót.
Először Helláékhoz mentem, mert gondoltam hogy már biztos, hogy fent van. Talált.
- Sziaaa - köszöntem elnyújtva, és belépkedtem.
- Miaaaaz? - ásított, de amint látta, hogy felöltöztem, megszólalt. - Hánykor indul a géped?
- Két és fél óra múlva. Köbö huszonöt perc, és itt vannak értem az ősök.
- Az úgy jó - röhögött. - De menj, köszönj el Rómeótól is - nevetett továbbra is.
- Nem a "Rómeóm" - kezdtem komolyan, aztán hozzátettem. - Még.
mind a ketten dőltünk a röhögéstől, amikor nyávogást hallottunk (?).
- Ááá, csak Kitti az. Mindjárt kel -legyintett, én meg visszafolytott nevetéssel néztem rá.
Pár perccel később már Mary-ék szobájában beszélgettünk a csajokkal. Ők is jó utat kívántak, és boldog szülinapot. :)
Levi is nagyjából ugyanazt mondta, mint Léniék, meg Hella, csak volt pár poénosabb beszólása is.
- Tényleg! Nem jöttél tegnap videójátékozni - haragudott meg.
- Kárpótlás lehetséges? - nevettem fel a tettetett sértődöttségén.
- Még nincs meg a legújabb.
- Meglesz - kacsintottam, és átmentem Roliékhoz.
Olivér, a drága idióta épp az ágy alól mászott ki, amikor benyitottam.
- Tudnom kéne...? - húztam össze a szemöldököm, és elkezdtem hátrálni. Ki tudja, mire készülnek ilyenkor.
- Én sem tudom - lépett ki a fürdőből Roli. - Pedig csak fél perce mentem be fogat mosni - tárta szét a karját. Belőlem a nap folyamán sokadjára kitört a röhögés, pedig még fél nyolc sincs. - Amúgy boldogat - ölelt meg.
- jajj, a végén elérzékenyülök - töröltem meg a szemem "meghatódva".
- A minimum - dobott egy mosolyt, én meg a vállába bokszoltam. - Még mindig csontos az ujjad - fogta meg a "sérült" végtagját.
Én persze válaszképp a számhoz emeltem a kezem, és mint a filmekben a pisztolyt, megfújtam. Oliból kitört a nevetés látva a jelenetet, én meg komoran bólintottam.
- Na, mentem. Aztán, nehogy baj legyen e vidéken - mondtam rekedt hangon, és távozni készültem.
- Igenis Sherwood őr mester - intett vihogva Olivér.
Fél mosollyal a számon léptem be az utolsó szobába, ahol csak Máté volt.
- Boldogat - ölelt meg köszönésképpen, és beleborzolt a hajamba.
- Jajj, pedig annyit foglalkoztam vele - nyávogtam, mint egy idegesítő plázacica.
- Most hagyd abba - nézett komoran. - Mikor megy a géped? - hallottam sokadjára a kérdést.
- Két óra múlva, de perceken belül itt vannak értem. Ricsi? - néztem szét a szobában. Tőle mindenképp el akartam köszönni, de az nem lehetséges, ha nincs itt.
- Passz. Nem volt itt, amikor felkeltem - válaszolta, az agyam meg elkezdett pörögni. Hol van? Miért ment el?
- Tipp? - kérdeztem reménykedve. megrázta a fejét, én eg mentem vissza a szobába, a cuccaimért.
Kisétáltam a suli elé, elborítottam a bőröndöm, és vártam anyáékat.
Befordult a kocsi, dudált egyet, és innen tudtam, hogy anyuék azok. Felálltam, leporoltam magam, és magam után rángatva a bőröndöm indultam el.
Beültem, miután a csomagom is betettem a helyére, elindultunk.
A reptéren hatalmas nyüzsi volt annak ellenére, hogy még csak reggel van. biztonsági őrök, rendőrök, és egy hatalmas rajongó tábor (?).
- Kinek lesz koncertje mostanság? - néztem anyáékra, holott tudtam, hogy sejtésük sem lesz efelől.
- Nem tudom, de szerintem perceken belül kiderül - biccentem apa a még jobban őrjöngő tömegre.
- Lányom, elmegyünk a mosdóba, addig vigyázol a holmijainkra? - kérdezte anya, mire némán bólintottam. A bőröndök nagyon is kényelmes székeknek bizonyosultak. Az apáét kartámasznak használtam, az enyémre ráültem, a maradék egyet meg hát támlának használtam. Beraktam a fülest, és "véletlenre" állítottam. Először a kedvenc Ramones számom szólalt meg, amit rögtön dúdolni kezdtem. Egyetlen Dinámnak köszönhetően a következő szám egy BTR dal volt. Epic. Az egyik kedvencem tőlük, de én akkor is rocker vagyok! :)
Újabb sikítás hallatszott, épp ezért is tekertem feljebb a hangerőt. Hogy tudnak ennyire nyavajogni?
Valaki elémállt, és így nem láttam rendesen. Kissé idegbetegen néztem fel, de amikor felnéztem egyszerűen elállt a lélegzetem.
- Who do we have here? Guys, I just see - mutatott rám. Felismertek volna?
2013. október 26., szombat
Hír+rész
Először is, nem lett elég jelentkező, ezért a versenyt LEFÚJOM! Sajnálom annak aki jelentkezett, de azért tudnotok kell, hogy mindenkinek nagyszerű a blogja (nehéz lett volna választani). Na, akkor most jöjjön a rész, amit remélem már vártatok! :)
A napon tök jó volt, kivételesen nem voltam depis, ami plusz pozitív energiát adott.
Dina már suliba ment (igaz még csak hét óra, de mostanában korán megy), én meg nekiláttam készülődni.
Zene bekapcsolva (The Script ft. Will.I.Am), és vidáman, totál mosolygósan öltöztem fel úgy, hogy még csak nem is volt rajtam a feketét megközelítő szín. és ez Leviék műve. :)
A pirof farmerem mellett döntöttem, amit párosítottam egy fehér blúzzal, és szintén fehér csizmával. A fekete kabátom helyett a fehéret (mily meglepő) vettem fel. És egy azonos színű sálat, és sapkát is kerítettem, és elindultam a suliba.
Amint beléptem a suli kapuján volt néhány szerencsétlen, aki utánam füttyögött (mikor hagyják már abba?), de amikor beléptem az épületbe szembetaláltam magam Elláék csapatával. Ők is hasonlóan öltöztek fel, és emiatt jól meg is bámultak.
Benyitottam az osztályterembe, ahol már mindenki ott volt. Lepakoltam a táskám, és odamentem Roliékhoz.
- Látom valakire jó hatással van a videójáték - röhögött Levi, mire Ricsi, és Máté és felkapták a fejüket.
- Igen - nevettem. - És milyen gáz volt nektek, amikor levertelek titeket.
- Hagytuk magunk - vont vállat Oli, mire mind felröhögtünk. megbeszéltük, hogy is játszunk egy kicsit, és odaballagtam Helláék, akik tátott szájjal pillantottak rám.
- Csajszi, erről beszéltem - bólintott Héli, én meg büszkén kihúztam magam.
- Szép munka, csaje - bokszolt vállon Mary. Kigomboltam a kabátot, é mint a szuperhősök hátracsaptam, és a derekamra raktam a kezem. Mindegyikőnk elkezdett nevetni, Léni meg csekkolta a kesztűm.
- Tök jó - mosolygott a levágott ujjas kesztűm láttám.
- Köszi - mosolyogtam. - Klassz, de majd megfagy a kezem - nevettem zavartan.
A nap nagyon jó volt, főleg hogy valahogy alapból jó volt a kedvem.
Délután épp a leckém csináltam, amikor valaki benyitott.
- Anya, apa!? - döbbentem le totálisan. - Ti? Itt?
- Szia kincsem - ölelt meg anya, és apa. Dina egy fél perccel később jött meg. - Bocsánat, zavarok? - érdeklődött.
- Nem, dehogy - legyintett anya.
- Szóval mit akartatok mondani? - kérdeztem izgatottan, és abban a pillanatban kiment Din.
- A születésnapotra azt találtuk ki, hogy...
- Mit? Mit?
- A hétvégét Angliában töltjük! - mondta ki apa, én meg lesápadtam. Wááááááá! de jóóó lesz!
- Ez az! - pattantam fel hirtelen, ezel megijesztve anyuákat. - Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Visszamentek a motelbe, ahol ma este vannak, mert holnap reggel indulunk, mert kikértek holnapról. Wááá!
- Dina! - ordítottam rá amikor belépett. - Képzeeeld - nyújtottam el.
- Mit? - zavarodott össze.
- Holnaaap... - idegesítettem egy kicsit.
- Mi lesz holnap?
- Utazok Angliába! Szülinapomra - visongtam. Din is elkezdett ordibálni, hogy milyen szupi, és együtt ugráltunk az ágyon.
December 9. Csütörtök
A napon tök jó volt, kivételesen nem voltam depis, ami plusz pozitív energiát adott.
Dina már suliba ment (igaz még csak hét óra, de mostanában korán megy), én meg nekiláttam készülődni.
Zene bekapcsolva (The Script ft. Will.I.Am), és vidáman, totál mosolygósan öltöztem fel úgy, hogy még csak nem is volt rajtam a feketét megközelítő szín. és ez Leviék műve. :)
A pirof farmerem mellett döntöttem, amit párosítottam egy fehér blúzzal, és szintén fehér csizmával. A fekete kabátom helyett a fehéret (mily meglepő) vettem fel. És egy azonos színű sálat, és sapkát is kerítettem, és elindultam a suliba.
Amint beléptem a suli kapuján volt néhány szerencsétlen, aki utánam füttyögött (mikor hagyják már abba?), de amikor beléptem az épületbe szembetaláltam magam Elláék csapatával. Ők is hasonlóan öltöztek fel, és emiatt jól meg is bámultak.
Benyitottam az osztályterembe, ahol már mindenki ott volt. Lepakoltam a táskám, és odamentem Roliékhoz.
- Látom valakire jó hatással van a videójáték - röhögött Levi, mire Ricsi, és Máté és felkapták a fejüket.
- Igen - nevettem. - És milyen gáz volt nektek, amikor levertelek titeket.
- Hagytuk magunk - vont vállat Oli, mire mind felröhögtünk. megbeszéltük, hogy is játszunk egy kicsit, és odaballagtam Helláék, akik tátott szájjal pillantottak rám.
- Csajszi, erről beszéltem - bólintott Héli, én meg büszkén kihúztam magam.
- Szép munka, csaje - bokszolt vállon Mary. Kigomboltam a kabátot, é mint a szuperhősök hátracsaptam, és a derekamra raktam a kezem. Mindegyikőnk elkezdett nevetni, Léni meg csekkolta a kesztűm.
- Tök jó - mosolygott a levágott ujjas kesztűm láttám.
- Köszi - mosolyogtam. - Klassz, de majd megfagy a kezem - nevettem zavartan.
A nap nagyon jó volt, főleg hogy valahogy alapból jó volt a kedvem.
Délután épp a leckém csináltam, amikor valaki benyitott.
- Anya, apa!? - döbbentem le totálisan. - Ti? Itt?
- Szia kincsem - ölelt meg anya, és apa. Dina egy fél perccel később jött meg. - Bocsánat, zavarok? - érdeklődött.
- Nem, dehogy - legyintett anya.
- Szóval mit akartatok mondani? - kérdeztem izgatottan, és abban a pillanatban kiment Din.
- A születésnapotra azt találtuk ki, hogy...
- Mit? Mit?
- A hétvégét Angliában töltjük! - mondta ki apa, én meg lesápadtam. Wááááááá! de jóóó lesz!
- Ez az! - pattantam fel hirtelen, ezel megijesztve anyuákat. - Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Visszamentek a motelbe, ahol ma este vannak, mert holnap reggel indulunk, mert kikértek holnapról. Wááá!
- Dina! - ordítottam rá amikor belépett. - Képzeeeld - nyújtottam el.
- Mit? - zavarodott össze.
- Holnaaap... - idegesítettem egy kicsit.
- Mi lesz holnap?
- Utazok Angliába! Szülinapomra - visongtam. Din is elkezdett ordibálni, hogy milyen szupi, és együtt ugráltunk az ágyon.
2013. október 23., szerda
December 8. Szerda
Hihetetlenül szégyellem magam a sok késésért. Remélem azért nincs nagy harag. Kicsit ugrunk a történetben, amiben remélem nem lesz ellenvetés. A depis korszakot most kihagynám. :)
Jó olvasást! xoxo Kin
Majdnem egy hónapja, hogy nem írtam. Jobb is, legalább nem gondoltam annyit... jajj, már megint rá gondolok!
Egy suli diszkó volt múlt pénteken (3.-án), amit kihagytam. Dina persze megértett, és miattam nem is akart menni. Jó barátnő módjára nem engedtem neki, és szinte elzavartam.
Ma is sötét színekbe öltöztem, mint ahogy az elmúlt (majdnem) egy hónapban. Ami miatt Hella ki is oktatott.
Bevágtattam a terembe, leültem a helyemre, és elővettem a filcemet. Újabb nap, újabb filctetkó. Most egy szívet rajzoltam, ami körbenőtt egy szívet. Szép lett.
Nem is csináltam ma semmit az íráson, és a zenehallagtáson kívül. Az ilyen emlékek után ki csinálna bármi mást? Bulizna? Chh...
Két nap múlva szülinapom, és csajok ma is (mint hogy az egész héten) próbáltak (igen, csak próbáltak - nem sikerült) felvidítani.
- Ugyan már, Kinga! Csak akkor a kedvünkért legyél jókedvű! - nyafogott Léna.
Összefontam a mellkasom előtt a két kezem, és szúrósan néztem rá, amitől elhallgatott.
- Kinga! Ne hisztériázz már!
A szememet forgattam Hella szavain.
- Akkor hagyjatok! A végén nektek is rossz lesz a kedvetek! - duzzogtam. - Jó, jogos amit mondok! De legalább próbálnátok meg átérezni!
Remek, a csajokat is elüldöztem. Fogtam egy filmet, és bementem a tévé szobába. A vastag takarómmal. Nincs mese, beköszöntött a tél, én meg fázós vagyok.
A nagy mamuszomban topogtam el a kis helységig, ami szerencsére üres volt.Alíg múlt el fékl óra a filmből, amikor Levi jött a kezében egy videójátékkal, mögötte Rolival, és Olival.
- Zavarunk? - húzta el a szája szélét Roli.
- Nem, megyek - mosolyogtam erőltetetten. Már épp szedelőzködni kezdtem volna, amikor megszólaltak.
- Ne, ne menj, majd mi. Úgy is annyira magad alatt vagy mostanában - veregetett hátba Levi.
- nem, tényleg nem baj. Tudok padlón lenni a szobámban is - vontam meg hyanyagul a vállam.
- Beszállsz? - ajánlotta fel Oli.
- Úgyis hiányzik még egy fő - szállt be a "javítsunk Kinga kedvén" akcióba Levi.
- Nem tudok játszani.
- Nem baj, majd belejössz - próbált segíteni a helyzeten Roli.
Végül belementem, és iéyen jól döntttem. Komolyan, ez hihetetlen. A fiúk jobbanfel tudták dbni a kedvem, mint a lányok. Roliék nem akartak győzködni, hanem, "fiús-sztájlban".
A végén már képes voltam őszintén nevetni. Ez is fura.
2013. október 15., kedd
November 14. Vasárnap Part 2.
Sajnálom. Sajnálom, hogy ne tudok eleget fent lenni, hogy jobb rész posztoljak. Sajnálom, hogy ha már nem elég jó a történet, én mindent megteszek érte, hogy a legjobb legyen. Kaptam egy kommentet, ami ráébresztett, hogy tényleg egyre kevesebbet vagyok fent itt. Csak hát napi egy órából hogy írjak meg vagy 10 blogra részeket? Na, ez az én gondom. :(
Jó olvasást! :) Hosszabb, eseménydúsabb, CSAK nektek! xoxo
- Mi a baj, Kinga? - pislogott nagyokat Léna, amikor észrevette a könnyeimet.
Szomorúan legyintettem, és lehajtott fejjel tovább sétáltam. Pár perc elteltével Mary szólalt meg.
- Kinga! Mégis mi történt?
- Meg... megcsókolta - böktem ki, és egy újabb sírás roham kapott el. Mindketten döbbenten néztek rám, látszólag nem erre számítottak.
- Mikor? - emelte fel a fejem Mary.
- Amikor bementem... Akkor... és... miért velem történik ez? - bőgtem el magam újra.
Miért én vagyok az, akit ennyire nem szeret az élet? Miért én vagyok az, akivel ilyen igazságtalan az univerzum? Miért én vagyok az a szerencsétlen, aki olyan srácba zúg bele, akit egyáltalán nem érdeklek? Ez az ami érdekelne... Miért?
Húsz perccel később megérkeztünk a party-kellékboltba, és egyből keresgélni kezdtünk dolgokat. Szinte egy másodperccel később megcsörrent a telefonom. Ricsi az.
Kinyomtam. nem akartam vele úgy beszéni, hogy hallja a hangomon, hogy sírtam. Inkább írtam egy SMS-t.
Szia. Elmentem Léniékkel vásárolni. Ha zenéket kell még letölteni, akkor Nirvana-t, Ramones-t, meg amiket hallgat. Vagy kérdezd Mátét. Most mennem kell.
Nem sokat kellett várnom. Az üzi elküldése után már érkezet a válasz.
Mikor jössz vissza? Baj van? Csak mert nem szóltál, hogy elmész.
Ha tudná, hogy nekem mekkora is a baj. Konkrétan egy világ omlott bennem össze.
Nem tudom. Ha végeztünk.
Erre már nem érkezett válasz. Ahha, gondoltam...
Megfordultam, és szembetaláltam magam a tükörképemmel. Lefojt a festékem, vörös az egész arcom. Hogy nézek én ki??? Odabaktattam Mary-hez, és kértem tőle zsepit, és szempillaspirált, majd megkerestem a mosdót.
Szembetaláltam magam újra a tükörképemmel. Megtöröltem az arcom, és mély levegőt véve elkezdtem lemosni a sminkem.
Felraktam az újat, és műmosollyal az arcomon léptem ki az ajtón. Megkerestem a lányokat.
Épp Léna mondta, hogy csukjam be a szemem, és elfordult. megtettem amit kért, majd amikor mondta, hogy nyissam ki, felsikítottam.
A drága Lénán egy ilyesztő (magam sem tudom megmondani milyen) maszk volt, amitől majdnem szívrohamot kaptam.
Nevetve vette le magáról, és én meg szinte lefagytam. Se szó, se beszéd. Se kép, se hang.
Nos, a buli elejét kihagytam. Nem voltam jól, de természetesen felköszöntöttem Dinát a többiekkel.
Átadták a többiek az ajikat, és meg utolsóként álltam "sorba".
- Na neee! - emelte fel a hangját, amikor kinyitotta. Egyből meggkönnyezte a dolgot, és átölelt.
- Honnan van? - pislogott, miközben a könnyeive küszködött.
- A koncertről - mosolyogtam. - Sokat dolgoztam érte. Igazából csak spanyolul szidkóztam - nevettem fel az emlék hatására.
- És vissza is nézheted - adott át Levi egy CD-t.
- Ezt most nem mondod komolyan? - háborodtam fel. A szemét gyerek meg vigyorogva bólogatni kedzett, az osztályom meg elröhögte magát.
- Neked megvan? - "fulladozott" Hella.
- Ez örök emlék - röhögte Oli.
- És ki hallotta meg az ordibálást? - nevetett Dina, miután elmeséltük neki a sztorit.
- Asszem' Carlos - mondtam, és újra rámjött egy nevető-roham.
- Köszönöm - ölelt át.
A bulin kábé még húsz percig vettem részt, majd visszamentem a koliba,ami üres volt. Persze, mert mindenki Dina party-ján lóg. Nekem meg a hülye szerelmi bánatom miatt nincs kedvem.
2013. október 11., péntek
November 14. Vasárnap Part 1.
A tegnapi koncert brutál jó volt, mint írtam is az előző napi "bejegyzésemben".Tehát… Dina bulija. Nagyon jól sikerült, de természetesen nem ennyit írok róla, ugyanis lett egy "depi end"-ünk, és egy "heppi end"-ünk. Na, még mielőtt előreírnám - ezzel lelőve a poént - kezdem az elején.
Máté és drága barátosném bent maradtak a koleszban, miközben kábé mindenki a buliját szervezte. Én ott egy asztalnál összeállítottam a dallistát, míg Levi, Roli, és Oli a tech dolgokat szervezték (Levi a DJ pultot, míg a két srác a hangszórókat ellenőrizte), Hella heatset-tel hívta valamelyik boltot, ahonnan rendelte a fényeket, Ricsi meg mellettem töltötte le az általam felsorolt zenéket. Léna és Mary pedig vásárolni mentek kajákat. A háttérben épp egy Ke$ha szám ment, amikor beállított a nem várt négyes. Ella, és a csürhéje. Mögötte egymás mellett Alexa, Lilla, és Kriszti lépkedett.
- Tudtam, hogy bulit szerveztek. Amire elfelejtettetek meghívni - közölte szárazon a fő plázacica.
- Nem, nem felejtettünk el senkit meghívni - ráztam meg a fejem.
- Hah - dobta át haját válla felett. Szőke haja illatát akár öt méterről is lehetett volna érezni. És akkor hadd ne említsem a parfümjének a mennyiségét... - Hihetetlen, hogy Dinának szerveztek bulit. Pont neki. És ami számomra még nagyobb gondolkodást okoz az, hogy összeállt vele Máté.
- Akit nem érdemel meg - szólalt meg Lexi. Kérdőn néztünk rá. - Mert egyértelműen engem érdemel meg - csavargatta a haját.
És ekkor jelentek meg Léniék a vásárlókörút feléből. Mert a város egyik felén van a kajás bolt (mármint ahonnan venni akartunk), a másik felén pedig a party-kellékbolt (ahová most mennek vissza).
Lénáék szúrós szemmel néztek szét, majd kimentek. Kirohantam utánuk, megnézni, hogy akkor most mi van.
- Hé, mit keresnek itt? - támadott le Mary.
- Passz. Jöttek okoskodni. Ők tudják. Ja, meg arról papolnak, hogy minek Dinnek buli - kezdtem heves magyarázkodásba.
- Hé, jössz velünk? - pislogott nagyokat Léna. Komolyan, ez a lány olyan mint egy hippi. Ezért is szeretek vele lenni. :)
- Nem megyek vissza... - fordultam meg, és be akartam menni. De ha tudom, hogy mi vár, akkor inkább nem megyek be...
Ella befejezte a magyarázást (végre. Mennyit beszél már?), és magához húzta Ricsit... és megcsókolta.
Remegett a szám, és könnyezni kezdtem. Visszarohantam az utcára, és Mary-ék után eredtem.
Máté és drága barátosném bent maradtak a koleszban, miközben kábé mindenki a buliját szervezte. Én ott egy asztalnál összeállítottam a dallistát, míg Levi, Roli, és Oli a tech dolgokat szervezték (Levi a DJ pultot, míg a két srác a hangszórókat ellenőrizte), Hella heatset-tel hívta valamelyik boltot, ahonnan rendelte a fényeket, Ricsi meg mellettem töltötte le az általam felsorolt zenéket. Léna és Mary pedig vásárolni mentek kajákat. A háttérben épp egy Ke$ha szám ment, amikor beállított a nem várt négyes. Ella, és a csürhéje. Mögötte egymás mellett Alexa, Lilla, és Kriszti lépkedett.
- Tudtam, hogy bulit szerveztek. Amire elfelejtettetek meghívni - közölte szárazon a fő plázacica.
- Nem, nem felejtettünk el senkit meghívni - ráztam meg a fejem.
- Hah - dobta át haját válla felett. Szőke haja illatát akár öt méterről is lehetett volna érezni. És akkor hadd ne említsem a parfümjének a mennyiségét... - Hihetetlen, hogy Dinának szerveztek bulit. Pont neki. És ami számomra még nagyobb gondolkodást okoz az, hogy összeállt vele Máté.
- Akit nem érdemel meg - szólalt meg Lexi. Kérdőn néztünk rá. - Mert egyértelműen engem érdemel meg - csavargatta a haját.
És ekkor jelentek meg Léniék a vásárlókörút feléből. Mert a város egyik felén van a kajás bolt (mármint ahonnan venni akartunk), a másik felén pedig a party-kellékbolt (ahová most mennek vissza).
Lénáék szúrós szemmel néztek szét, majd kimentek. Kirohantam utánuk, megnézni, hogy akkor most mi van.
- Hé, mit keresnek itt? - támadott le Mary.
- Passz. Jöttek okoskodni. Ők tudják. Ja, meg arról papolnak, hogy minek Dinnek buli - kezdtem heves magyarázkodásba.
- Hé, jössz velünk? - pislogott nagyokat Léna. Komolyan, ez a lány olyan mint egy hippi. Ezért is szeretek vele lenni. :)
- Nem megyek vissza... - fordultam meg, és be akartam menni. De ha tudom, hogy mi vár, akkor inkább nem megyek be...
Ella befejezte a magyarázást (végre. Mennyit beszél már?), és magához húzta Ricsit... és megcsókolta.
Remegett a szám, és könnyezni kezdtem. Visszarohantam az utcára, és Mary-ék után eredtem.
2013. október 8., kedd
November 13. Szombat Part 2.
Az aláírt pólót ismét a fölsőm alá rejtettem, és elindultam megkeresni Dinát. Akit történetesen nem találtam.
Már harmadjára jártam körbe az előteret, amikor valaki megkopogtatta a vállam. Amint hátrafordultam, Dina vigyorgott, miközben a kabátját igazgatta.
- Hol voltál? - pislogott.
Elmagyaráztam, hogy a mosdót kerestem, de nem találtam. Ekkor közölte, hogy itt van. Mindegy, jó alteregónak.
Visszamentünk a koliba, ahol mindeki (!) a társalgóban beszélgetett.
- Milyen volt a koncert? - nyomott egy puszit Máté Dina arcára. A lány leült volna mellé, de a kis hősszerelmes (Máté) belerántotta az ölébe, amitől Dina totál elvörösödött.
- Nagyon jó volt! Képzeld, én voltam az egyik Worldwide girl! És, uramisten, maga James Malsow énekelt nekem! - mesélte izgatottan.
- Tudjuk - bólintott Hella.
- Mégis honnan? Csak most jöttünk, és nem is mondtuk még senkinek - értetlenkedtem.
- De szerinted nem szokás egy koncertet élőben közvetíteni? - vonta fel a szemöldökét.
- És a koncert vége után is láttunk pár percet - jelent meg sunyi mosoly Ricsi arcán.
Ezek most véginézték az idétlenkedésen?
Mást nem tudtam csinálni, mint röhögni, de azt nagyon. Dina nem érthette, hogy min szakadok ennyire, de a végén már mindenki nevetett. Először Dina kezdett rá, amiért olyan hülyén nevetek, a többiek meg, ugye látták a koncert után történteket.
Éjjel egy fele járhatott, amikor már mindenki kezdett álmosodni. Mármint a lányok. Már Dina előrement a szobába aludni, én meg még mindig maradtam. Amikor elment, egyből letámadtam.
- Na te spanyol amazon, megmutatod akkor a pólót? - röhögött Léna, mire elővettem az ajándékot.
Megmutattam nekik, mit is írtak rá, meg az aláírásokat. Amint végeztem ezzel, mentem a szobába, hogy mostmár pihenjek egy kicst, mert holnap lesz Dina szülinapi partija!
Már harmadjára jártam körbe az előteret, amikor valaki megkopogtatta a vállam. Amint hátrafordultam, Dina vigyorgott, miközben a kabátját igazgatta.
- Hol voltál? - pislogott.
Elmagyaráztam, hogy a mosdót kerestem, de nem találtam. Ekkor közölte, hogy itt van. Mindegy, jó alteregónak.
Visszamentünk a koliba, ahol mindeki (!) a társalgóban beszélgetett.
- Milyen volt a koncert? - nyomott egy puszit Máté Dina arcára. A lány leült volna mellé, de a kis hősszerelmes (Máté) belerántotta az ölébe, amitől Dina totál elvörösödött.
- Nagyon jó volt! Képzeld, én voltam az egyik Worldwide girl! És, uramisten, maga James Malsow énekelt nekem! - mesélte izgatottan.
- Tudjuk - bólintott Hella.
- Mégis honnan? Csak most jöttünk, és nem is mondtuk még senkinek - értetlenkedtem.
- De szerinted nem szokás egy koncertet élőben közvetíteni? - vonta fel a szemöldökét.
- És a koncert vége után is láttunk pár percet - jelent meg sunyi mosoly Ricsi arcán.
Ezek most véginézték az idétlenkedésen?
Mást nem tudtam csinálni, mint röhögni, de azt nagyon. Dina nem érthette, hogy min szakadok ennyire, de a végén már mindenki nevetett. Először Dina kezdett rá, amiért olyan hülyén nevetek, a többiek meg, ugye látták a koncert után történteket.
Éjjel egy fele járhatott, amikor már mindenki kezdett álmosodni. Mármint a lányok. Már Dina előrement a szobába aludni, én meg még mindig maradtam. Amikor elment, egyből letámadtam.
- Na te spanyol amazon, megmutatod akkor a pólót? - röhögött Léna, mire elővettem az ajándékot.
Megmutattam nekik, mit is írtak rá, meg az aláírásokat. Amint végeztem ezzel, mentem a szobába, hogy mostmár pihenjek egy kicst, mert holnap lesz Dina szülinapi partija!
2013. október 5., szombat
November 13. Szombat Part 1.
Ma egy extrán hosszú rész publikálok nektek! :) Cupp. xoxo kinga
Ma este volt a koncert, ami nagyoooon jó volt! Természetesen nem csak ennyit írok az egész napról! :)
Reggel (vagyis délben) arra keltünk, hogy a suli mellett építik az ebédlőt. Arghh.
Olyan zavaró, hogy sokszor este (!) is felkelek arra, hogy építik, mert év elején kezdték felújítani. Elvileg most csak a székeket, és asztalokat rakják be. mindegy, nem az én bajom/dolgom.
Felöltöztünk itthoni ruhákba, megnéztünk egy filmet, é-s készültünk is a koncertre.
Én úgy döntöttem, hogy begöndörítem a hajam, de csak alul, hogy fel tudjak hozzá venni egy Obey-es sapit, míg Dina kiengedte, és ő pedig egy csövessapit kapott a fejére. Mindketten maradtunk a tipikus "swag-style"-nál. Én egy lenge blúzt vettem fel, alatta két atlétával (kezd hideg lenni), és rávettem a kabátom, amit majd szerintem le fogok venni. Dina egy ülepes gatyát, és egy vastagabb blúzt választott.
A cipő nálam maradt a Converse (örök kedvenc), míg Dina egy Supra csukát szerzett.
Viszonylag későn érkeztünk a helyszínre, de mivel már megvolt a jegyünk nem kellett "parázni".
Amikor kinyitották a koncert bejáratát mindenki elkezdett visítozni, amitől őszintén mondom, meghülyültem. Már nagyon fájt a fejem ettől a sok tinip*csa nyávogástól a fejem. Ááááá.
Letettük a kabátunkat, és vártuk, hogy elkezdődjön a koncert.
Hirtelen megvilágították a színpadot, és hangos (még az előbbinél is hangosabban) elkezdtek sipítozni.
A fiúk felkonferálták egymást (elég vicces módon), és elkezdték a számokat énekelni. Az első a Love me, Love me volt. Tök jól összeállították a listát, nekem tetszett.
Aztán, amikor a Worldwide következett, felhívtak magukhoz négy lányt. Először csak kettő volt meg, és már csak carlosnak, és Jamesnek kellett lány. Már nyúltak volna egy (számomra ismeretlen) lány felé, és a barátnőjéhez, de odalöktem Dinát, mert legyen már emlékezetes estje. :) Így történt az, hogy maga James Maslow énekelt neki. Totál lefagyva jött le a színpadról.
- Hé, jól vagy? - szóltam hozzá.
- Én voltam az egyik Wordwide-girl - mondta halálsápadtan. Majd amikor leesett neki is, elkezdett sipítozni, hogy "úramisten!!!!", és társaik. Persze jó barátnő módjára én is örültem neki. :)
Amikor vége volt a koncertnek Dinának be sem állt a szája, komolyan, annyit köszöngette meg a koncertet nekem, hogy wáááá! Meg nem tudtam volna mondani.
De mivel szerettem volna valami extrát is adni neki, le kellett ráznom... És amikor leragadt az ajándékpultnál. Ta-ta-taaa.
Mondtam neki, hogy várjon meg, csak elmegyek a mosdóba. Amit szerintem nem is hallott. Na, mindegy.
Visszamentem a színpadtérhez, ahol senki sem volt. A backstage bejáratához conultam, ahol senki sem volt. Bizos sikerült lerázni a rajongókat. Megjelent egy biztonsági őr.
- Elnézést - szólaltam meg.
- Nézd, kislány, rajongók nem jöhetnek be.
Először is, mi az, hogy kislány? Másodszor meg nekem csak egy - illetve négy - aláírás kell.
- Ugye tudja, hogy nem megyek el, amíg legalább meg nem hallgat? - vontam fel a szemöldököm.
Nagyot sóhajtott, mert gondolom már volt pár ilyen incidense.
- Csak a barátnőm szülinapjára szeretnék egy aláírt pólót adni, amit neki címezve írtak alá. Nem akarok bemenni, csak azt, hogy a szemem láttára írják alá.
Látszólag megdöbbent azon, ahogy beszéltem vele, de nekem akkor is kell az a dedikált póló. Márpedig harc nélkül nem fogom magam hagyni.
Nos, nem szerepelt az a bakancslistámon, hogy veszekedjek egy biztonsági őrrel, de ez is meglett.
- Nézze, a barátnőmnek szeretném ezt a rohadt pólót aláírni - ordibáltam, amikor a vállára vett. És mivel mérgemben spanyolul ordibáltam (jó szokásom), nem volt szerintem senki, aki érthette volna. Ahha, csak gondoltam. Mert az egyik tag épp arra sétált, és meghallotta az ordibálásom, odajött. Bizonyára értett spanyolul. Mekkora mákom van, hogy spanyolul beszélek mérgemben.
Váltott pár szót angolul a biztonságival, majd nevetve szólt a többi tagnak, hogy jöjjenek. Siker!
Elvették a pólót, és aláírták. Amint megkaptam, vigyorogva köszöntem meg, majd amikor elolvastam amit ráírtak, elnevettem magam.
"Sok boldog szülinapot, Dina. xoxo <3"
Ma este volt a koncert, ami nagyoooon jó volt! Természetesen nem csak ennyit írok az egész napról! :)
Reggel (vagyis délben) arra keltünk, hogy a suli mellett építik az ebédlőt. Arghh.
Olyan zavaró, hogy sokszor este (!) is felkelek arra, hogy építik, mert év elején kezdték felújítani. Elvileg most csak a székeket, és asztalokat rakják be. mindegy, nem az én bajom/dolgom.
Felöltöztünk itthoni ruhákba, megnéztünk egy filmet, é-s készültünk is a koncertre.
Én úgy döntöttem, hogy begöndörítem a hajam, de csak alul, hogy fel tudjak hozzá venni egy Obey-es sapit, míg Dina kiengedte, és ő pedig egy csövessapit kapott a fejére. Mindketten maradtunk a tipikus "swag-style"-nál. Én egy lenge blúzt vettem fel, alatta két atlétával (kezd hideg lenni), és rávettem a kabátom, amit majd szerintem le fogok venni. Dina egy ülepes gatyát, és egy vastagabb blúzt választott.
A cipő nálam maradt a Converse (örök kedvenc), míg Dina egy Supra csukát szerzett.
Viszonylag későn érkeztünk a helyszínre, de mivel már megvolt a jegyünk nem kellett "parázni".
Amikor kinyitották a koncert bejáratát mindenki elkezdett visítozni, amitől őszintén mondom, meghülyültem. Már nagyon fájt a fejem ettől a sok tinip*csa nyávogástól a fejem. Ááááá.
Letettük a kabátunkat, és vártuk, hogy elkezdődjön a koncert.
Hirtelen megvilágították a színpadot, és hangos (még az előbbinél is hangosabban) elkezdtek sipítozni.
A fiúk felkonferálták egymást (elég vicces módon), és elkezdték a számokat énekelni. Az első a Love me, Love me volt. Tök jól összeállították a listát, nekem tetszett.
Aztán, amikor a Worldwide következett, felhívtak magukhoz négy lányt. Először csak kettő volt meg, és már csak carlosnak, és Jamesnek kellett lány. Már nyúltak volna egy (számomra ismeretlen) lány felé, és a barátnőjéhez, de odalöktem Dinát, mert legyen már emlékezetes estje. :) Így történt az, hogy maga James Maslow énekelt neki. Totál lefagyva jött le a színpadról.
- Hé, jól vagy? - szóltam hozzá.
- Én voltam az egyik Wordwide-girl - mondta halálsápadtan. Majd amikor leesett neki is, elkezdett sipítozni, hogy "úramisten!!!!", és társaik. Persze jó barátnő módjára én is örültem neki. :)
Amikor vége volt a koncertnek Dinának be sem állt a szája, komolyan, annyit köszöngette meg a koncertet nekem, hogy wáááá! Meg nem tudtam volna mondani.
De mivel szerettem volna valami extrát is adni neki, le kellett ráznom... És amikor leragadt az ajándékpultnál. Ta-ta-taaa.
Mondtam neki, hogy várjon meg, csak elmegyek a mosdóba. Amit szerintem nem is hallott. Na, mindegy.
Visszamentem a színpadtérhez, ahol senki sem volt. A backstage bejáratához conultam, ahol senki sem volt. Bizos sikerült lerázni a rajongókat. Megjelent egy biztonsági őr.
- Elnézést - szólaltam meg.
- Nézd, kislány, rajongók nem jöhetnek be.
Először is, mi az, hogy kislány? Másodszor meg nekem csak egy - illetve négy - aláírás kell.
- Ugye tudja, hogy nem megyek el, amíg legalább meg nem hallgat? - vontam fel a szemöldököm.
Nagyot sóhajtott, mert gondolom már volt pár ilyen incidense.
- Csak a barátnőm szülinapjára szeretnék egy aláírt pólót adni, amit neki címezve írtak alá. Nem akarok bemenni, csak azt, hogy a szemem láttára írják alá.
Látszólag megdöbbent azon, ahogy beszéltem vele, de nekem akkor is kell az a dedikált póló. Márpedig harc nélkül nem fogom magam hagyni.
Nos, nem szerepelt az a bakancslistámon, hogy veszekedjek egy biztonsági őrrel, de ez is meglett.
- Nézze, a barátnőmnek szeretném ezt a rohadt pólót aláírni - ordibáltam, amikor a vállára vett. És mivel mérgemben spanyolul ordibáltam (jó szokásom), nem volt szerintem senki, aki érthette volna. Ahha, csak gondoltam. Mert az egyik tag épp arra sétált, és meghallotta az ordibálásom, odajött. Bizonyára értett spanyolul. Mekkora mákom van, hogy spanyolul beszélek mérgemben.
Váltott pár szót angolul a biztonságival, majd nevetve szólt a többi tagnak, hogy jöjjenek. Siker!
Elvették a pólót, és aláírták. Amint megkaptam, vigyorogva köszöntem meg, majd amikor elolvastam amit ráírtak, elnevettem magam.
"Sok boldog szülinapot, Dina. xoxo <3"
2013. szeptember 27., péntek
9. díj :D
Nagyon-nagyon köszönöm a 9(!) díjamat a Big Time Rush Story with Katelyn írójának a díjamat! <3
Szabályok :
-Írj magadról 11 dolgot!
-Válaszolj 11 kérdésre!
-Írj 11 kérdést!
-Küld tovább 11 embernek!
Írj magadról 11 dolgot!
1. Mindjárt lejár a netidőm :(
2. BTR-mániában szenvedem :D
3. most egy Cimorelli dalt hallgatok :S
4. Twitter förevööör
5. Make it in america... :)
6. Rettentően büszke vagyok a 9. (!!!) díjamra! <3
7. Sosem gondoltam volna, hogy ekkora sikereim lesznek (feliratkozók, klikkelések, komik)
8. Hiszek a fiú-lány barátságban :)
9. nehéz ennyi mindent írni magamról :)
10. sokkal több a rossz tulajdonságom, mint a jó.
11. németet tanulok. :/
Válaszolj 11 kérdésre!
1. Mivel szertél foglalkozni felnőttként?- Egyértleműen író akarok lenni
2. Az írásban látsz valamilyen jövőt vagy csak hobbi? - Az író ezzel foglalkozik :D
3. Miért kezdtél írni? - Nem tudom, valószínűleg hobbiból
4. Bátor vagy félénk, visszahúzódó típus vagy? - A barátaim ismernek, azok tudják, hogy mindig őrült vagyok, viszont még mielőtt megismernék valakit, azt hizszi, hpogy félénk vagyok :S
5. Kedvenc szín? - lila? :D
6. Példakép? - Leiner Laura
7. Olvastad a Tökéletes kémiát? - best *-*
8. Cortez vagy Ricsi? (SzJG) - öhmmm... Mindkettő? :D
9. Mi a véleményed a névtelen oltogatásokról? - pofátlan dolog
10. Facebook vagy Twitter? - Is-is
11. Kedvenc tantárgy? - infó :)
Írj 11 kérdést!
1. Instagram?
2. Mi a véleményed a... plázacicákról?
3. Kedvenc oldalad?
4. Legjobb blog?
5. Hány éves vagy?
6. Mikor van a szülinapod :) ?
7. legjobb barátnőd neve?
8. Szerinted sablonosak a kérdéseim?
9. Victorious vs iCarly?
10. Disney vs Nickelodeon?
11. Kedvenc dal?
Küldd tovább 11 embernek!
Mindenki vigye, akinek az oldalára feliratkoztam! <3
November 10. Szerda Part 2.
- Megszoktam tiltani? - mosolygott kedvesen.
- Miért voltál olyan... tudod... amikor majdnem eltörted a kezed, meg hatodikán? - böktem ki.
Meglepődötten nézett, látszólag nem ezt a reakciót várta.
- Ezt hogy érted? - szólalt meg végül.
- Úgy, ahogy mondtam - adtam meg a választ.
Látszólag elgondolkozott a dolgon. Némi töprengés után ismét megszólalt.
- Csak az adrenalin.
- Húúú, akkor vigyázok - mosolyogtam. Aztán eszembe jutott valami. - Amúgy nem kellene a kezeden egy gipsznek lennie?
- Ja, igen. Elvileg.
- És gyakorlatilag?
- Nem - röhögött. - Rosszul állították be a gépet...
- És azt jelezte, hogy el van törve - bólogattam. Ez így logikus.
Miután távozott, és még Dinék sem jöttek meg, gondoltam, hogy megváltoztatom a profilképem a DC-s profilomon.
Egy fekete-fehér képre esett a választásom, ami nyáron készült. Még Krisz fotózta.
Épp a Victorious-t néztem, amikor megjött Dina. Nem beszéltünk szinte semmiről, csak arról, hogy hol voltak, mit csináltak, meg az elmúlt pár óra történését.
- Miért voltál olyan... tudod... amikor majdnem eltörted a kezed, meg hatodikán? - böktem ki.
Meglepődötten nézett, látszólag nem ezt a reakciót várta.
- Ezt hogy érted? - szólalt meg végül.
- Úgy, ahogy mondtam - adtam meg a választ.
Látszólag elgondolkozott a dolgon. Némi töprengés után ismét megszólalt.
- Csak az adrenalin.
- Húúú, akkor vigyázok - mosolyogtam. Aztán eszembe jutott valami. - Amúgy nem kellene a kezeden egy gipsznek lennie?
- Ja, igen. Elvileg.
- És gyakorlatilag?
- Nem - röhögött. - Rosszul állították be a gépet...
- És azt jelezte, hogy el van törve - bólogattam. Ez így logikus.
Egy fekete-fehér képre esett a választásom, ami nyáron készült. Még Krisz fotózta.
Épp a Victorious-t néztem, amikor megjött Dina. Nem beszéltünk szinte semmiről, csak arról, hogy hol voltak, mit csináltak, meg az elmúlt pár óra történését.
2013. szeptember 25., szerda
November 10. Szerda Part 1.
Bocsánat a rövid részért, nem akartam, hogy annyit várjatok. :/ Jó olvasást! <3 xoxo Sz. Kinga
tanítási szünet volt, így bármit tudtunk csinálni.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki - aki nem Dina - járkál a szobában, és telefonál. Mi van? Egyáltalán hogy jutott be ide bárki is? Nem kellett sokat gondolkodnom, mire megkaptam a választ. Ricsi (?!) telefonált Mátéval. Amint lerakta felém fordult. Én akkor tápászkodtam fel, és a könyökömmel tartva magam fordultam felé.
- Mióta vagy itt? És hogy jöttél be?
- Dina ideadta a kulcsot, mert randizni mentek. Máté meg mondta, hogy menjünk nézzük meg a buli helyszínét.
- Oké - ásítottam. Feltápászkodtam, kinyújtóztam, és elindultam ruhát keresni. Félig behajoltam, és ahogy tartanom kellett magam, emelkedett a lábam. Végül egy telitalpú fehér szandát (a deszkások is hordhatnak, nem?), egy pink blúzzal, és egy fekete, hosszú csőnadrággal dobtam fel. A hajam kontyba fogtam, halvány smink, és kész. Kinéztem az ablakon, és sütött a nap. Felkaptam a Dolce&Gabanna napszemcsim, és felraktam. Végignéztem magamon. Nem akarok úgy kinézni mint egy díva, de ez eléggé olyan lett.
Kisétáltam a fürdőből, és felkapva a pénztárcám indultunk ki a szobából. Elkértem a kulcsot, bezártam az ajtót, és indultunk is. Ahogy mentünk, észrevettem, hogy így is alacsonyabb vagyok nála. Csak pár centivel, de kisebb vagyok.
- Hú, de kicsi vagyok - jegyeztem meg mosolyogva.
- Most, hogy mondod - röhögött, miközben rám nézett.
Megérkeztünk a helyre, ami nagyon bejött. Van bárpult, meg minden. Egy hotel szórakozórésze.
- Ez nagyon tetszik.
- Tényleg kúl - bólintott.
Egy férfi jött oda és átbeszéltük a buli részleteit. Máté tényleg mindent elintézett. Volt még rendelve egy csomó minden a bulinkra, amit egyébként Dina szülei finanszíroznak. Persze azért mindták, hogy milyen összegen belül gazdálkodhatunk. Meg hát ne más egész vagyonát verjük már el.
Amikor visszaindultunk, már kábé délután négy lehetett. Az utat végigbeszéltük - részben Dina buliját tárgyaltuk.
- És mikor mentek a koncertre?
- Dina azt hitte - igazság szerint félreolvasta -, hogy jövőhéten lesz, de most szombaton fognak fellépni.
Amint visszaértünk, gondoltam, csinálok valami kaját. Illetve itt nem nagyon lehet, úgyhogy összeütők valamit.
- Maradsz? Nézhetnénk egy filmet - próbáltam marasztalni.
- Én választok - mondta, és elővette Máté egyik itthagyott filmjét. Ami persze, hogy horror volt.
- Vajon miért nem lepődök meg ezen?
- Mert jól ismersz - villantott egy mosolyt. Egy cuki mosolyt. Na, ne áradozzak.
A szokásos - és félelmetes - Paranormal Activity-t néztük, amitől én rendszerint berezelek. Csináltam popcornt, elővettem egy takarót, és leültem Ricsi mellé.
- Az minek? - pillantott a takaróra.
- Én, ha félek, akkor kell takaró - "durciztam".
- Lányok, és szokásaik - sóhajtotta.
- Hidd el, a pasik bonyolultabbak.
Megnéztük a filmet, és továbbra is ott ültünk.
- Kérdezhetek valamit? - fordultam felé.
tanítási szünet volt, így bármit tudtunk csinálni.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki - aki nem Dina - járkál a szobában, és telefonál. Mi van? Egyáltalán hogy jutott be ide bárki is? Nem kellett sokat gondolkodnom, mire megkaptam a választ. Ricsi (?!) telefonált Mátéval. Amint lerakta felém fordult. Én akkor tápászkodtam fel, és a könyökömmel tartva magam fordultam felé.
- Mióta vagy itt? És hogy jöttél be?
- Dina ideadta a kulcsot, mert randizni mentek. Máté meg mondta, hogy menjünk nézzük meg a buli helyszínét.
- Oké - ásítottam. Feltápászkodtam, kinyújtóztam, és elindultam ruhát keresni. Félig behajoltam, és ahogy tartanom kellett magam, emelkedett a lábam. Végül egy telitalpú fehér szandát (a deszkások is hordhatnak, nem?), egy pink blúzzal, és egy fekete, hosszú csőnadrággal dobtam fel. A hajam kontyba fogtam, halvány smink, és kész. Kinéztem az ablakon, és sütött a nap. Felkaptam a Dolce&Gabanna napszemcsim, és felraktam. Végignéztem magamon. Nem akarok úgy kinézni mint egy díva, de ez eléggé olyan lett.
Kisétáltam a fürdőből, és felkapva a pénztárcám indultunk ki a szobából. Elkértem a kulcsot, bezártam az ajtót, és indultunk is. Ahogy mentünk, észrevettem, hogy így is alacsonyabb vagyok nála. Csak pár centivel, de kisebb vagyok.
- Hú, de kicsi vagyok - jegyeztem meg mosolyogva.
- Most, hogy mondod - röhögött, miközben rám nézett.
Megérkeztünk a helyre, ami nagyon bejött. Van bárpult, meg minden. Egy hotel szórakozórésze.
- Ez nagyon tetszik.
- Tényleg kúl - bólintott.
Egy férfi jött oda és átbeszéltük a buli részleteit. Máté tényleg mindent elintézett. Volt még rendelve egy csomó minden a bulinkra, amit egyébként Dina szülei finanszíroznak. Persze azért mindták, hogy milyen összegen belül gazdálkodhatunk. Meg hát ne más egész vagyonát verjük már el.
Amikor visszaindultunk, már kábé délután négy lehetett. Az utat végigbeszéltük - részben Dina buliját tárgyaltuk.
- És mikor mentek a koncertre?
- Dina azt hitte - igazság szerint félreolvasta -, hogy jövőhéten lesz, de most szombaton fognak fellépni.
Amint visszaértünk, gondoltam, csinálok valami kaját. Illetve itt nem nagyon lehet, úgyhogy összeütők valamit.
- Maradsz? Nézhetnénk egy filmet - próbáltam marasztalni.
- Én választok - mondta, és elővette Máté egyik itthagyott filmjét. Ami persze, hogy horror volt.
- Vajon miért nem lepődök meg ezen?
- Mert jól ismersz - villantott egy mosolyt. Egy cuki mosolyt. Na, ne áradozzak.
A szokásos - és félelmetes - Paranormal Activity-t néztük, amitől én rendszerint berezelek. Csináltam popcornt, elővettem egy takarót, és leültem Ricsi mellé.
- Az minek? - pillantott a takaróra.
- Én, ha félek, akkor kell takaró - "durciztam".
- Lányok, és szokásaik - sóhajtotta.
- Hidd el, a pasik bonyolultabbak.
Megnéztük a filmet, és továbbra is ott ültünk.
- Kérdezhetek valamit? - fordultam felé.
2013. szeptember 23., hétfő
November 9. Kedd
Tegnap óta D olyan, mint aki megnyerte az ötös lottót. Egyfolytában vigyorog meg hálálkodik.
- Komolyan, már elégszer megköszönted - mosolyogtam rá.
- De akkor is! Ezt nem lehet elégszer megköszönni. Ilyet még senki sem tett értem.
- Ohhh - olvadtam el. Szorosan megöleltem, és biztosítottam, hogy ő többet tesz értem.
- Hogy érted ezt?
- Te vagy az egyetlen, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mármint... te hittél nekem. És szerinted előtted hány barátom volt Kamillon kívül?
Egymást átölelve mentünk be a terembe... ahol már elkezdődött az óra. Hoppá.
Elnézést kértünk, aztán némán tettetett megbánással indultunk a helyünkre.
Órák után kezdődhetett a "találjuk-ki-mi-a-tökéletes-ajándék-Dinának" hadművelet. A terv: Hella lefoglalja Dint, mi (Máté és én) addig kitaláljuk mit vegyünk. Persze D azt hiszi, hogy a koncertjegyet szántam neki, de csak kap mást is. Az csak olyan baráti meghívásos dolog volt.
- Oké, akkor... - kezdtem bele, miközben a tollammal kopogtattam a jegyzetfüzetem. Lövésem sincs, hogy mit vegyünk neki.
A végére (értsd: fél óra múlva) megállapodtunk abban, hogy meglepibulit csinálunk neki "Dinás" stílusban. Lesz karaoké, meg csupa Din által kedvelt dolog.
Mind a ketten a jegyzet felé hajoltuk, amikor benyitott valaki. Nem is figyeltem, hanem reflekszből ráültem a füzetre.
- Hella hívott, azt mondta, itt vannak a koli előtt - közölte Ricsi.
- Oké, köszi. Máté, akkor majd összeállítom a dallistát. Te keress helyszínt.
- Meglesz, mentem - intett, és kiment. Én amilyen gyorsan csak tudtam, és a még itt levő fiúra néztem.
- Rég beszéltünk - törte meg a csendet.
- Ahan. Régen - sóhajtottam. - Miről beszéljünk?
- Miről akarsz? - vigyorgott. Komolyan, ha vele vagyok, nem tudom megállni, hogy én se mosolyogjak.
- Mindenről.
- Amúgy hogy-hogy te is mész koncertre? Mármint csak Dina miatt?
- Magamtól eszembe se jutott volna, úgyhogy végülis igen. De én is szeretem a Big Time Rusht. Mutassak számot?
- Jó, de mondd, hogy nem valami nyálas tinibanda.
- Nem éppen tinik - röhögtem el magam. - Az meg attól függ, mit nevezel nyálasnak.
Előkotortam az mp3-at, és odaadtam a fülest. A kedvenc BTR számom kapcsoltam be. Woo Hoo. Igaz, hogy Ke$haval duett, de nagyon jó. Bár valljuk be, a sorozat főcímdalánál nincs jobb. - Hogy tetszik?
- Nem rossz.
- Mutathatok még egyet… - ajánlottam fel, mire fejét fogva sóhajtott. Persze közben mosolygott, és én is a reakcióán. Már át is kapcsoltam a Big Time-ra. Halkan dúdoltam, alig hallhatóan. Elég volt kicsit oldalra néznem, és láttam, hogy Ricsi engem néz, és mosolyog.
Már hosszú percek óta egymást nézzük, de semmi. Egy filmben ilyenkor a srác megcsókolja a lányt. De most nem filmben vagyunk. Legszívesebben én tettem volna meg az első lépést az ügyben, de féltem. Elutasíthat, és akkor nem is maradnánk barátok. Amit soha nem bocsájtanék meg magamnak.
Dina nyitott be, aki, ugye odavolt Hellával. Nem csoda, hogy szegény totál fáradtan nyitott be.
- Heló, mentem aludni - intett, és bement a fürdőbe. Ekkor ment el Ricsi, és én is egy kellemes zuhany után lefeküdtem aludni.
- Komolyan, már elégszer megköszönted - mosolyogtam rá.
- De akkor is! Ezt nem lehet elégszer megköszönni. Ilyet még senki sem tett értem.
- Ohhh - olvadtam el. Szorosan megöleltem, és biztosítottam, hogy ő többet tesz értem.
- Hogy érted ezt?
- Te vagy az egyetlen, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mármint... te hittél nekem. És szerinted előtted hány barátom volt Kamillon kívül?
Egymást átölelve mentünk be a terembe... ahol már elkezdődött az óra. Hoppá.
Elnézést kértünk, aztán némán tettetett megbánással indultunk a helyünkre.
Órák után kezdődhetett a "találjuk-ki-mi-a-tökéletes-ajándék-Dinának" hadművelet. A terv: Hella lefoglalja Dint, mi (Máté és én) addig kitaláljuk mit vegyünk. Persze D azt hiszi, hogy a koncertjegyet szántam neki, de csak kap mást is. Az csak olyan baráti meghívásos dolog volt.
- Oké, akkor... - kezdtem bele, miközben a tollammal kopogtattam a jegyzetfüzetem. Lövésem sincs, hogy mit vegyünk neki.
A végére (értsd: fél óra múlva) megállapodtunk abban, hogy meglepibulit csinálunk neki "Dinás" stílusban. Lesz karaoké, meg csupa Din által kedvelt dolog.
Mind a ketten a jegyzet felé hajoltuk, amikor benyitott valaki. Nem is figyeltem, hanem reflekszből ráültem a füzetre.
- Hella hívott, azt mondta, itt vannak a koli előtt - közölte Ricsi.
- Oké, köszi. Máté, akkor majd összeállítom a dallistát. Te keress helyszínt.
- Meglesz, mentem - intett, és kiment. Én amilyen gyorsan csak tudtam, és a még itt levő fiúra néztem.
- Rég beszéltünk - törte meg a csendet.
- Ahan. Régen - sóhajtottam. - Miről beszéljünk?
- Miről akarsz? - vigyorgott. Komolyan, ha vele vagyok, nem tudom megállni, hogy én se mosolyogjak.
- Mindenről.
- Amúgy hogy-hogy te is mész koncertre? Mármint csak Dina miatt?
- Magamtól eszembe se jutott volna, úgyhogy végülis igen. De én is szeretem a Big Time Rusht. Mutassak számot?
- Jó, de mondd, hogy nem valami nyálas tinibanda.
- Nem éppen tinik - röhögtem el magam. - Az meg attól függ, mit nevezel nyálasnak.
Előkotortam az mp3-at, és odaadtam a fülest. A kedvenc BTR számom kapcsoltam be. Woo Hoo. Igaz, hogy Ke$haval duett, de nagyon jó. Bár valljuk be, a sorozat főcímdalánál nincs jobb. - Hogy tetszik?
- Nem rossz.
- Mutathatok még egyet… - ajánlottam fel, mire fejét fogva sóhajtott. Persze közben mosolygott, és én is a reakcióán. Már át is kapcsoltam a Big Time-ra. Halkan dúdoltam, alig hallhatóan. Elég volt kicsit oldalra néznem, és láttam, hogy Ricsi engem néz, és mosolyog.
Már hosszú percek óta egymást nézzük, de semmi. Egy filmben ilyenkor a srác megcsókolja a lányt. De most nem filmben vagyunk. Legszívesebben én tettem volna meg az első lépést az ügyben, de féltem. Elutasíthat, és akkor nem is maradnánk barátok. Amit soha nem bocsájtanék meg magamnak.
Dina nyitott be, aki, ugye odavolt Hellával. Nem csoda, hogy szegény totál fáradtan nyitott be.
- Heló, mentem aludni - intett, és bement a fürdőbe. Ekkor ment el Ricsi, és én is egy kellemes zuhany után lefeküdtem aludni.
2013. szeptember 20., péntek
November 8. Hétfő
És elérkeztünk ehhez a részhez is. Ahol kiderül, hogy ki ad koncertet, illetve, hogy el-e megy rá valaki. Jó olvasást! xoxo Sz. Kinga
Ma érkeztünk haza Görögországból. Jók vagyunk, mi? :)
Egészen pontosan reggel 7:12-kor léptünk be koliba, úgyhogy SOS be kellett pakolni a sulira, megfürödni, elkészülni. Bármennyire is siettünk, óra előtt két perccel értünk a terembe. Még jó, hogy közel van a koli.
A srácok egyből letámadtak, ogy miért késtünk ennyit, mivel általában elsőként érkezünk meg. Vagy legalábbis azok közt vagyunk.
- Elaludtunk - adta a spontán választ Dina.
Abban a pillanatban lépett be irodalomra Karal tanárnő. Aki persze úgy kezdte az órát, hogy mivel mindenki pihent a hétvégén (aha, persze...), írjunk egy 10 oldalas novellát, saját témában. Úgyhogy az irodalom nagyon jól telt.
Rajzon a novemberről kellett rajzolni, ami először eszünkbe jut róla.
A többi óra viszonylag nyugisan telt, persze - mint mindig - most is volt kivétel.
Angolon Levi megint elsütötte a "rosszul vagyok, jaj Istenem..." dolgot, így hazaengedték. Mármint a koliba. :) Nehéz lenne hazamenni neki, mert a kis "szerencsés" Kecskemét mellett lakik valahol. :D
Délután azon filóztam, hogy mire is költhetném el a pénzem. Anya, és apa azt mondták, hogy ne adjam nekik, mert nekem jobban kell. Aha, akkor miért nem tudom, hogy mire költsem???
Ezidő alatt Dina a neten szörfözött, és egyszer csak hangosan elkezdett kiabálni (nem mintha tudna halkan).
- VÁÁÁ! A ez nem igaz! Úr isten! Vááááá! - sikította, majd elkezdett az ágyon ugrálni.
- Mi van? Azóta nem láttalak ilyennek, hogy Mátéval összejöttetek! csak akkor azt csendesebben élted meg. Biztos fájt a torkod - mosolyogtam.
- Ezt nem hiszem el! Tudodo kik jönnek ide? Tudod?
- Talán ha nem sikoltoznál, ki is tudnám találni... - tártam szét a karomat.
- Tidod, van az a sorozat, ami egy bandáról szól - magyarázta, majd megvárva a bólintásom, folytatta. - Na, ők igazából is banda, és jövőhéten koncertet fognak adni - vigyorgott eszementen.
- És te menni fogsz - bólogattam egyenletesen, mire (újra) sikítozva megrázta a fejét, ezzel igent jelezve, majd kilépett a folyosóra, és ott üvöltözött.
- Ki jön ide, vagy mi? A sikítozásából csak ennyit értettem - lépett be a szobába Máté, és Ricsi, miközben Din Máté vállán hevert.
- Koncertezni fog a BTR. Azért van ennyire bezsongva - informáltam a srácokat.
És akkor bekattant valami. Nekem van felesleges pénzem, amit anyáék nem fogadtak el... Dina koncertre akar menni. Egy olyanra, amit én is - nem annyira - de szeretek. Hmmm... Azt hiszem, megvan mibe fektetem a kápét.
- Föld hívja Kingát - lóbálta kezét Dina az arcom előtt. Mit sem selytően elvigyorodtam, mint aki tervez valamit. - Min agyalsz ennyire?
- Azon, hogy hol vehetnénk a koncertre jegyet.
- Te mész? Azt tudtam, hogy nem annyira, de csíped őket, de azt nem gondoltam, hogy koncira is mennél...
- Veled megyek.
- De nincs elég pénzem - húzta el a száját.
- Ki mondta, hogy te fizeted? - vigyorogtam.
- Nem! El is felejtheted.
- Figy. Van mist egy csomó pénzem, amit a hétvégén szereztem, és nem tudom elkölteni. És mindjárt szülinapod van, fogd fel ajándékként.
Fülíg érő mosollyal ugrott a nyakamba, és hálálkodott. A fiúk csak zavarodottan néztek, ki tudja miért. Talán, mert egy csajos pillanat részei lettek. :)
Ma érkeztünk haza Görögországból. Jók vagyunk, mi? :)
Egészen pontosan reggel 7:12-kor léptünk be koliba, úgyhogy SOS be kellett pakolni a sulira, megfürödni, elkészülni. Bármennyire is siettünk, óra előtt két perccel értünk a terembe. Még jó, hogy közel van a koli.
A srácok egyből letámadtak, ogy miért késtünk ennyit, mivel általában elsőként érkezünk meg. Vagy legalábbis azok közt vagyunk.
- Elaludtunk - adta a spontán választ Dina.
Abban a pillanatban lépett be irodalomra Karal tanárnő. Aki persze úgy kezdte az órát, hogy mivel mindenki pihent a hétvégén (aha, persze...), írjunk egy 10 oldalas novellát, saját témában. Úgyhogy az irodalom nagyon jól telt.
Rajzon a novemberről kellett rajzolni, ami először eszünkbe jut róla.
A többi óra viszonylag nyugisan telt, persze - mint mindig - most is volt kivétel.
Angolon Levi megint elsütötte a "rosszul vagyok, jaj Istenem..." dolgot, így hazaengedték. Mármint a koliba. :) Nehéz lenne hazamenni neki, mert a kis "szerencsés" Kecskemét mellett lakik valahol. :D
Délután azon filóztam, hogy mire is költhetném el a pénzem. Anya, és apa azt mondták, hogy ne adjam nekik, mert nekem jobban kell. Aha, akkor miért nem tudom, hogy mire költsem???
Ezidő alatt Dina a neten szörfözött, és egyszer csak hangosan elkezdett kiabálni (nem mintha tudna halkan).
- VÁÁÁ! A ez nem igaz! Úr isten! Vááááá! - sikította, majd elkezdett az ágyon ugrálni.
- Mi van? Azóta nem láttalak ilyennek, hogy Mátéval összejöttetek! csak akkor azt csendesebben élted meg. Biztos fájt a torkod - mosolyogtam.
- Ezt nem hiszem el! Tudodo kik jönnek ide? Tudod?
- Talán ha nem sikoltoznál, ki is tudnám találni... - tártam szét a karomat.
- Tidod, van az a sorozat, ami egy bandáról szól - magyarázta, majd megvárva a bólintásom, folytatta. - Na, ők igazából is banda, és jövőhéten koncertet fognak adni - vigyorgott eszementen.
- És te menni fogsz - bólogattam egyenletesen, mire (újra) sikítozva megrázta a fejét, ezzel igent jelezve, majd kilépett a folyosóra, és ott üvöltözött.
- Ki jön ide, vagy mi? A sikítozásából csak ennyit értettem - lépett be a szobába Máté, és Ricsi, miközben Din Máté vállán hevert.
- Koncertezni fog a BTR. Azért van ennyire bezsongva - informáltam a srácokat.
És akkor bekattant valami. Nekem van felesleges pénzem, amit anyáék nem fogadtak el... Dina koncertre akar menni. Egy olyanra, amit én is - nem annyira - de szeretek. Hmmm... Azt hiszem, megvan mibe fektetem a kápét.
- Föld hívja Kingát - lóbálta kezét Dina az arcom előtt. Mit sem selytően elvigyorodtam, mint aki tervez valamit. - Min agyalsz ennyire?
- Azon, hogy hol vehetnénk a koncertre jegyet.
- Te mész? Azt tudtam, hogy nem annyira, de csíped őket, de azt nem gondoltam, hogy koncira is mennél...
- Veled megyek.
- De nincs elég pénzem - húzta el a száját.
- Ki mondta, hogy te fizeted? - vigyorogtam.
- Nem! El is felejtheted.
- Figy. Van mist egy csomó pénzem, amit a hétvégén szereztem, és nem tudom elkölteni. És mindjárt szülinapod van, fogd fel ajándékként.
Fülíg érő mosollyal ugrott a nyakamba, és hálálkodott. A fiúk csak zavarodottan néztek, ki tudja miért. Talán, mert egy csajos pillanat részei lettek. :)
2013. szeptember 19., csütörtök
November 6. Szombat Part 3.
Még Angliában ismertem meg, Nathan révén. Nagyon jóban lettünk. Talán túlságosan is.
- Hiányoztál, te idióta - suttogtam neki angolul. Mielőtt idejöttem volna nem beszéltem a nyelvet, de ma már egész jól megy. Megérte napi több óra nyelvtanulás.
- Dettó, te őrült - röhögött.
Mivel mindketten ahhoz szoktunk hozzá, hogy spanyolul beszélünk, átváltottunk.
- Mi a helyzet? Csak nem hozzám jöttél? - vigyorogtam.
- Még mindig jól ismersz - mosolygott.
Dina ismerkedett a másik két barimmal, amikor hívása érkezett Mátétól.
- Sorry... - mosolygott a skacokra, majd felvette. - Szia!... Igen... Nem! Az csak vicc volt!... Nem tudunk!... Mi? Ne szórakozz!... Legalább elájult?... Még jó. Szia.
Kérdőn meredtem rá, magyarázotot kívánva a furcsa hívás után.
- Ricsi megint szórakozik az életével...
- Mi? Mit csinált?
- Belefejelt a falba, aztán lelépett a koliból. Nem mondta, hogy hová, csak elment.
Eszeveszett gyorsasággal a telefonomhoz rohantam, és tárcsáztam az "őrültet".
- Neked teljesen elment az eszed? - emeltem fel a hangom, amint elfogadta az érkező hívást.
- Nem.
- Akkor meg? Egyszer a karod trancsírozod szét, aztán meg a fejed? Meg akarod ölni magad?
- Miért velem foglalkozol? Foglalkozz mással. Teszem, nehogy megvárasd Rómeót - nyomta ki.
Mi a franc?
Bementem a fürdőbe, és lenyugtattam magm, és kimentem a barátaimhoz.
Estig beszéltünk minden féle dologról, röhögtünk, és én próbáltam nem gondolni Ricsire. Azt azért nem mondanám, hogy sikerült is...
- Hé, minden rendben? - jött oda Jake. Mindig ilyen kedves. Csodálom, hogy még szinglli. :)
- Igen, csak kiakasztottak - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Tudok segíteni?
- Nem hinném. Jössz majd télen? - vigyorogtam.
- Ki nem hagynám. Mindig megyek. Angliában nincs sok hó - nevetett.
- Hogy-hogy itt vagy? Mármint úgy tudtam, hogy nem versenyzel...
- Miért, láttál a pályán?
- Nem - kuncogtam. - Nathan miatt jöttél?
- Részben hozzád, te őrült - ölelt át.
2013. szeptember 17., kedd
Twitter. :)
Már egyszer korábban valaki (talán nyaralás előtt) kérdezte, hogy nincs-e twitterem?. úgyhogy csináltam egyet. Oda is kitehetem (ha akarjátok) a részek linkjét, és ha valaki bekövet, visszakövetem, márha' van róla legalább egy kép! :D Itt a link, és kövessetek. :)
https://twitter.com/BiaaBiankaa
https://twitter.com/BiaaBiankaa
November 6. Szombat Part 2.
Jelentkezzetek a blogversenyre! <3 ITT! Várom a jelentkezőket! Cupp, ja és jó olvasást! <3
El sem hiszem. Végigmentem a kört, úgy, hogy nem hibáztam. Szinte észre se vettem, hogy vége. Az utolsó amire emlékszem az, hogy a kamerába nézek. Amit Európa szerte közvetítenek.
Máriónak is sikerült, bár nem volt annyira profi, de ezen nem is kell csodálkozni, hisz kezdő.
- És az első helyezett... - kezdte angolul a bemondó. - A magyar versenyző, Kin!
hirtelen kihagyott egyet a szívem, aztán eszeveszett elkezdtem sikítozni. Anya, és apa nyakába ugrottam. Aztán - még mindig sikítva - dőltem ben, Kamill, Dina, és Márió nyakába.
- Ezt nem hiszem el nyertem! - suttogtam.
Kiszólítottak, hogy menjek fel a díjért. Felsétáltam a dobogóra, ahol a harmadik helynél egy német fiú, a második helynél pedig egy spanyol srác állt.
- El sem tudom hinni, hogy már negyedjére nyerem meg ezt a versenyt. Emlékszem, még a héttől tíz éveseknek a korosztályában nyertem az első ilyen versenyemet. Köszönöm a szüleimnek, Bennek, a főszervezőnek, Kamillnak, egy nagyon jó barátnőmnek, ésmindenkinek, aki itt van, és nekem szurkolt.
Vigyorogva léptem el a mikrofontól, és a díjam, az érmem, és az oklevelem letéve mentem a többiekhez. Kiderült, hogy volt egy közönségszavazás is, amit idén vezettek be, és mindjárt hirdetik. Azt szerettem volna, hogy Dya, a spanyol barátnőm nyerné. Akivel egyébként sikerült összefutnom, és gratulált a díjhoz is, és mondta, hogy megérdemeltem. Egyébként a spanyolok nagyon kedvesek, és szerető emberek. Azért is tudok beszélni a nyelven. Régóta szeretnék kijutni hosszabb időre. Azt terveztem, hogy 10.-től oda is járok. De ez még közel sem biztos.
Diana, vagyis Dya mellettem ült, és szorította a kezem, várva, hogy ki nyerte a közönségszavazást. Amint bemondták, hogy döntetlen lett, elkezdtem gondolkozni. Nathan és én nyertük meg.
Felálltunk minketten az emelvényre, és elvettüka díjunkat, ami a legújabb modell volt. Wow. Komolyan, már napok óta erre gyűjtök. :)
Egyébként Nathanről csak annyit, hogy tipikus angol-cukifiú. Tizenöt éves, és ő is mindig dobogós. Nem vagyunk annyira jóban, de vannak jó pillanataink.
Visszamentünk a szállásunkra, és Dinnel, Kamillal, és anyuval gondoltuk tartunk egy kis csajos napot. Elmentünk vásárolni egyet a plázába. Igaz, már mindjárt hat óra volt, mikor elindultunk, de most nem mindegy? Anya egyébként nagyon örült, hogy hívtuk, mert manapság nem szokás a tinik körében a baráti réteg, és a család "összefésülése". Legtöbben szerintem szégyellik a szüleiket, de nem tudom miért. Én anyát, és apát egyáltalán nem szégyellem, vagy tartom cikinek. Csak néha. :)
Este webkamoztunk a srácokkal, akik persze rögtön kiszúrták, hogy hotelben vagyunk.
- Most komolyan, mi a frászt csináltok ti egy hotelben? - támadott le Hella.
- Itt vagyunk ha estére. Apa üzleti úton van, és anya meg a nagyszüleimnél. Ezért azt mondta, hogy legyünk itt estére - magyaráztam a random kitalált hazugságot.
Még elbeszélgettünk egy kicsit, mikor Kamill huppant le mellénk. - Sziasztok - köszönt.
Persze a három idióta (Levi, Roli és Oli) még webkamon keresztül is meresztgették szegény Kamillra a szemüket. Már én éreztem kínosan magam. Hát még Kamill :D
Valaki benyitott, és amikor odafordultam nem hittem a szememnek. Dya, Nathan, és egy régi nagyon jó barátom, akivel majdnem összejöttünk. Jake lazán ott állt, és mosolygott.
- Te vagy az? - ültem fel, mire Din felénk nézett és mosolygott. Gyors odafordult a géphez, és a többieknek mondott valamit. Pontosabban ezt: Gyerekek, úgy látszik mindjárt megszületik a legújabb Love Story. Kinyomta a gépet, és meg felálltam, és a nyakába ugrottam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)