Május 3. Péntek

Reggel a tankönyvek közt ébredtem, a takaró pedig a lábamra volt tekerve, szóval amint felálltam, azonnal el is estem. Ez az én formám.
Tulajdonképpen ma egész nap semmit sem csináltam, csak tanultam, vagy a neten kerestem vigaszt. Egyszerűen nem tudok mit írni. A srácok alszanak, én pedig itthon szenvedek, plusz az itteni barátaim a suliban lazulnak. Diana valószínűleg alszik, ahogy Jake-ék is. Szóval... csak egy lehetőségem maradt. Filmezek, vagy olvasok.
Nos, mivel mindkettőt tettem az unalom végett, szóval megnéztem egy nemrégiben megjelent amerikai filmet, majd elkezdtem Sarah Dessen Egy felejthetetlen év... című könyvét. :)
Miután félig elolvastam a könyvet, lazításképp elkezdtem a Pretty Little Liars-t. És mondhatom, hogy az egyik kedvencem lett! :)
Remek...
Egy nap alatt összejött fél oldal. Gratulálok, Kinga. Gratu.


...



Ja, nem! :D Nos, Kevin... Kevin egy jó sztori... :D
A pályán este (egyszer befejeztem a naplót, utána mentünk ki a skacokkal) találkoztunk Kevinnel, aki (kapaszkodjak meg) Ricsi amerikai hasonmása!!! Na, most én, mint naiv ember, totál azt hittem, hogy Ricsi az, ezért magyarul kezdtem neki papolni, de értetlen fejét látva, tudtam: egy szót sem értett.
- Kim - fogta meg a vállam Logan. - Ő lenne Kevin. Nem érte a mongolt.
- Magyarul magyaráztam - durciztam. Fú, ez magyarul elég gázul hangzik. :D - Mellesleg nézd el nekem. Így néz ki az osztálytársam!
- Jó, oké - tette fel a kezét, majd elnevette magát.

Szóval, így ismertem meg Kevint. :D Tuti nyernének Ricsivel egy hasonmás versenyt.
Igazából csináltam velük képeket, és a kedvencem akkor is az lett, amelyiken a kamerába röhögök, ő peig arcon puszil. Mivel az lett a kedvencem, fogtam, és feltöltöttem profilképnek. Nem jelöltem meg rajta Kevint, elvégre tisztában van azzal, hogy ő van a képen.

Május 2. Csütörtök

Anya a suliban jelentette, hogy otthon (illetve itthon) fogok tanulni, szóval ma nekiálltam tanulni a következő anyagokat, mivel azokat tuti veszik.

A média után nekiláttam a mateknak, majd a magyarnak, végül a kémiának. Úgy összevissza. :)

Délután többnyire megnéztem az Ask.fm-m, mert még februárban csináltam, de vagy két hete be sem léptem.

Amikor megláttam a kérdések számát, azt hittem, rosszul leszek. 152 kérdés. Ennyi volt.

"Tényleg Amerikában vagy???"

"Atyámmm... te tényleg bele vagy zúgva Áronba???" (Mivan??? Ammeg' ki???)

Volt egy angol üzi is Jake-től, pár spanyol Dianatól, de a következő volt a legmegdöbbentőbb:

"Nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy totál beléd zúgot! Éjjel - nappal rolad beszél, míndketen vinnyogtok a másik után, de sz*rt nem tesztek az űgy érdekkében"

Jó, nem épp helyesírási szótárból írta ki, de ez mégis mit jelentsen??? A naplóm mai bejegyzése írásának az eleje óta ezen gondolkozom, de fogalmam sincs, mi a fenét jelenthet!?

Minden gondolatom félretéve (na jó, nem pont mindet :D ) léptem be a Skype-ra, hátha fent van Dina, vagy Hella, mert ők talán tudnának segíteni amellett, hogy végre beszélhetek velük. Kezd komolyan honvágyam lenni. :(
Szerencsémre az utóbbi fent volt, de még mielőtt rámehettem volna a hívás gombra, megtette ő.
- Kinga, azonnal gyere haza! Három nap múlva osztálykirándulás!
- Mi? Elvileg nem nyáron lenne? - zavarodtam össze.
- A francba, ez nem jött be - grimaszolt. - Na mizujs?
- Semmi. Kaptam egy igen érdekes üzenetet Ask-on.
- Mit?
- Hogy nem veszem észre, hogy valaki belém szeretett...
- Legalább névvel írt? - ráncolta össze a szemöldökét, ami ilyenkor azt jelenti, hogy gondolkodik. Ismerem már eléggé.
- Nem. Szerintem ki lehet az?
- Áron?
- Hagyjatok már azzal az Áronnal! Azt se tudom, ki az! - szóltam le. - Komolyan, ki az?
- Az exed? - kérdezett vissza.
- MI??? Jó tudni - jegyeztem meg.
- Mondom! Várj... hogy-hogy nem tudsz róla? Elvileg jártatok! Mindenkinek ezt mondja!
- Ne szórakozz velem... - suttogtam kissé (kissé??? Belül tombolok!!!!) idegesen.
- Halál komoly - pillantott rám. - De szerintem abbahagyja, holnap költöznek.
- Merem remélni. Na, de ha nem a köcsög gyerek szeret, akkor ki?
- Szerintem ezt te sem gondoltad komolyan - rázta a fejét, mintha ez afféle nyílt titok lenne.
- Na, de... várj! Te tudsz valamit! - vádoltam meg.
- Ööö... nézd csak! Mennem kell suliba... sziaaa - nyomta ki idegesen a kamerát, és azzal megszakadt a beszélgetés.
Csak egyet nem értek. Ha tudják, hogy ki az, akkor miért nem árulják el???

Április 27. Vasárnap

Remélem most kapok komit ;)

xx Kin

Reggel borzasztóálmos voltam (a franca is a hülye időeltolódással!!!), szóval lassan kimásztam az ágyból, majd az idétlen, béna pizsimben kivánszorogtam a konyhába, és kiöntöttem apa megmaradt kávéját, és bementem a szobámba. Ahol megláttam az órát. És FÉL NYOLC volt! Nem igaz!
Amilyen gyorsan csak tudtam, bekapcsoltam a laptopom, közben pedig gyors lehúztam a kávét, hátha felébredek. A laptopon betöltődött a Skype, ami azonnal be is jelentkezett, szóval csak a jelzést hallottam, ami azt jelentette, hogy videohívást akart kezdeményezni Dina.
Megerősítettem, és azonnal feltűnt Dina vigyori képe, aki Máté ölében ül. Olyan cukiiiik!!! :)
- Szijjjja! Milyen érzés fáradtan gépezni?
- Ne dörgöld az orrom alá - dünnyögtem kissé fáradtan.
- A többiek is mindjárt belépnek. Addig mesélj, milyen "Ámérikááá"???
- Durvaaa - ásította. - Bocs. Megismerkedtem pár deszkással, és egész jól kijöttem velük. Aztán megmutattam nekik, hogy kell deszkázni!
Nem paráztam emiatt Máté előtt, hiszen ő már tudta a titkot. Ő is tökéletesen megértett, nem szadizott, hanem megértett.
- És csak nem nyertél? - röhögött Máté.
- De! Behódoltak a királynőnek - kacsintottam rájuk.
A háttérben láttam, ahogy Ricsi elmegy Diniék mögött, de ő nyilván nem vett engem észre.

Még fél óra chat után benyitott hozzájuk Hella, aki totál fel volt pörögve. Kikapta a kezükből a laptopot, és vihogva kezdett nekem magyarázni minden féle dologról.
- Csajeeeee, milyen American Girlnek lenni?
- Jó - kuncogtam.
- Milyen Amerikai csaj? - hallottam az ajtócsapódás után Ricsi hangját.
- Csetelünk Kingával - mutatott a kamera felé, de a fejemmel próbáltam jelezni, hogy nehogy idehívja, mert az übergáz pizsimben vagyok.
- Ja, aha.
Ez mit akart jelenteni??? Ha???
- Tényleg, milyen Amerika?
Leült Hella mellé, én pedig mosolyogva feleltem, hogy nagyon kirááály. :)

Fél óra múlva csengettek, én pedig elnézést kérve indultam ki, kinyitni az ajtót. Ahol Brad (???) állt.
- Jaj, szia. Nem számítottam rád.
- Szasz' Kim. Én pedig rád számítottam - vonogatta a szemöldökét.
- Megbocsájtanál egy pillanatra? - kérdeztem, de inkább kijelentésnek szántam. Berohantam a szobámba, és lehuppantam az ágyra.
- Most mennem kell...
- Nehogy menj már! - szólt rám Dina.
- Komolyan menne...
- Ki a halál az mögötted? - szakított félbe Ricsi.
- Ki? - fordultam hátra, de szembetaláltam magam Braddel. - Bazd meg! Megijesztettél!
- Nyugi már - röhögött.
- Megyek, sziasztok! - hajtottam le a laptop tetejét, és odafordultam a vendégemhez.
- Miért is jöttél? - kuncogtam, mert láthatólag zavarban volt. Nos, igen, de én is!
- Mert miért ne jöttem volna?
- Hú, de kreatív valaki - szúrtam oda nevetve.

Felöltöztem (kiküldtem Brad-et), utána pedig elmentünk Braddel a gördeszkapályára. Hétvége van, ki kell használni. :)



Délutánig megvoltam, sokat hülyültünk a srácokkal, és szerintem kijelenthetem, hogy hamar barátkozok. :D
- Niaaall!!! - üvöltötte Mercedes önkívületi állapotban, majd a szóban forgó személy karjaiba ugrott. Szó szerint.
- Mindig így van, majd megszokod - súgta oda Logan.
- Ááá, odahaza durvábbak vannak - legyintettem.
- Mennyire? - vonta fel a szemöldökét.
- Léna a francia "vakációja" után hazahozott egy franciát; Hella második otthona a szellőzőrendszer; Ricsi úgy belevágott a falba, hogy megrepedt... soroljam még?
- Azt hiszem, ennyi elég - nevetett.
- Addig jobban jársz. És akkor nem meséltem Leviről és Olivérről - löktem meg a mutatóujjammal.
- Milyen lehet nálatok...
- Eseménydús. Azt hiszem, ez a legmegfelelőbb szó - mosolyogtam el. - Vagy a spéci - nevettem.
Logan elnevette magát, én pedig kiszúrtam a parkolót a túloldalon. Még nem is láttam!
- Az nem lehet - suttogtam magam elé.
- Mi nem lehet? - zavarodott össze Logan.
- Az a fiú - mutattam az említett felé. - Ismered?
- Ja, ő csak Kevin.
- Hogy ki? Meg mertem volna esküdni, hogy úgy néz ki, mint... mint Ricsi.
- Nem hinném, ő tuti Kevin. Ott dolgozik az apja - intett a túloldali épületsorra. - De nem szokta elkísérni. Soha - gondolkozott.
Hát... ha ő mondja, biztos igaza van.

Április 26. Szombat

Sziasztok manók. :3

Láttam, páran felháborodtatok... elvégre a 80% mellettem állt, ezúton nekik köszönöm <3 Akik meg szidtak, fulladjanak meg.

Igen, bunkó voltam.

Remélem tetszik a rész, igaz rövidke, de jönnek az izgalmas részek!!! <3

xx Kin

Öltözködés közben a telefonomon hallgattam spanyol dalokat, mint például Martina Stoesselt, amiről Diana jutott eszembe, mert egyrészt ő is spanyol, másrészt az ő családneve Stoessel. :)
Időközben bekapcsoltam a számítógépem, amin jelzett az MSN. Alias (nem tudom mellőzni a spanyolt még itt se) Diana hívott.
- Szia drága - köszöntem spanyolul.
- Ciao - intett mosolyogva.
- Mesélj! - pislogok, miközben a hajammal „veszekszek”.
- Na, ki hívott randira???
- Na, ki? - csapkodtam a combom.
- Alex!!! - jelentette ki boldogan.
- Neee - estek ki a szemeim. Alex (eredeti nevén Alejandro) az egyik legmenőbb srác Dianaéknál, ráadásul évek óta tetszik neki a fiú.
- De! Rico és Carlos mondta neki, hogy hívjon el. Gondolhatod, hogy Ana mennyire kibukott - mesélte lelkesen. - Natalie pedig totál bepörgött...
Nat Diana legjobb barátja, vele is szoktam nyáron talizni. :) Ana pedig egy kígyó. Utálom a csajt.
Délután a csajokkal filmeztünk, a fiúk meg... ki tudja mit csinálnak. :D
A Frozen mellett döntöttünk, elvégre tavasz van. :D Végülis, ha tavasz van, akkor kell téli filmet nézni. Teljesen logikus. Örülök, hogy a csajok átjöttek beszélgetni, és egyre jobb barátok vagyunk :)

Új blog + döntés

Sziasztok! :)

Először is, csak annyit szeretnék mondani írni, hogy elkészültem a másik blogom prológusával. :)

Tükrök - szemben önmagaddal

A másik hír pedig, hogy folytatom a blogot!

Nem most, megvárom míg az utolsó blog is törlődik...

Mellesleg elég szarul esett, hogy valaki unfollowolta a blogot....

Addig is puszi:

xx Kin

R.I.P.

R.I.P.

Utálom a bloggereket

Sziasztok!
Mint tudjátok, nemrégiben kiírtam egy bejegyzésben, hogy "kiakadtam". Nos, ez csak fokozódott.
Elegem van az összes gerinctelen, lopos, féreg  bloggerből!
Konkrétan 4 blog másolt rólam/a sztoriból, és ezek közül van, aki fel is iratkozott IDE. A többi szimplán olvassa. Tudom, mert írták.
Szerintetek ez nem kopi? Vagy csak szerintem?

A csaj régen titokban (khm... - kábé úgy, mint a blogomban) BMX-ezett, vagy deszkázott, mert mindkettőt írta (khm... khm...), mint B. Blacca (khm... várj! Álnév? Valahonnan ismerős...). Ja, és kolis suliba jelentkezett.

Na, ez mi, ha nem kopi?
Meg mikor meglátom, hogy az általam kitalált beceneveket használják....


Most az egyszer vagyok hálás a fizika órának, amiért át tudtam ezeket gondolni.

ASZÓBAN FORGÓ BLOGOKAT NEM LINKELEM, NEM SZÁNDÉKOZOK MÉG NEKIK REKLÁMOT CSINÁLNI! AKIK LOPNAK, TUDJÁK, HOGY ŐK AZOK.

Tehát a blog azzal a feltétellel marad meg, ha a kopizók bezárják azokat.

Tehát...

 A BLOG (átmeletileg) ZÁRVA!!!!!

xx Kin

Április 25. Péntek Part 2.

Minden tudásom összeszedve löktem a földre a deszkát, rárugaszkodtam a lábammal, míg a másikkal hajtottam magam - elvégre attól még, hogy lány vagyok, nem biztos, hogy egy nem épp lányos sportban nem tudok helyt állni! És ezt meg is mutattam Mr. Nagyszájnak.
Egy nagy ugrással küldtem magam a pályára amire már nem csak a srácok figyeltek, hanem a csajaik is. Nem volt rossz a figyelem központjában lenni rögtön az első amerikai napomon, de inkább lettem volna a kollégiumban, Dinával, azt átbeszélve, hogy mennyire beleestem Ricsibe, aki valószínűleg mást nem lát bennem, mint a csajt, aki nem tud deszkázni, és csak púp a hátán, ráadásul biztos vagyok benne, hogy a csókunk is a részéről egy szánalomcsók volt. Részemről meg... nos, azzal tisztában vagyok, nem részletezem.

- Jó, ezt hogy csinálod? - állt meg mellettem Mr. Nagyszáj, akinek az igazi neve Niall. Mellesleg Mary popbanda-kioktatása után a Niall-ok nekem egyből szőkék lennének (nem értem, hogy szeret annyira egy bandát, hogy az egész szobája azzal van kidekorálva. Bár pont én írom ezt, miközben a BTR koncerten nekiestem a biztonsági őrnek... Beteg ember vagyok. Betegsíges, ahogy Hella mondaná. :D ), de ez a Niall egy már-már fekete hajú, sportos, izmos srác, kinek szemei az olvadt csokira emlékeztetnek. Na, ez úgy hangzott, mintha beleestem volna, de nem. Nekem a szívem foglalt. Illetve le van foglalva az élet nagy kérdéseivel.
- Tudod... ez velem született adottság - kacsintottam, majd a lábammal meglöktem a deszkát, ami engedelmesen odagurult a gazdájához. - Niall vagyok, ez meg itt Logan - bökött a srác felé, akinek szőkésbarna haja az ég felé volt zselézve, kékesszürke szeme pedig csak úgy szikrázott.
- Ő - javítottam ki, mint vérbeli irodalommániás.
- Ki ő?
- Mármint nem ez, hanem ő - közöltem mosolyogva.
- Aha, biztos. Te ilyen irodalmi-gyík vagy? - röhögött, mire Logan mosolyogva megforgatta a szemét. Odajött mellénk még három fiú (akik eddig is itt voltak, csak távolról bámészkodtak), odajöttek (közvetlen mellém...) hozzám/hozzánk, de Mr. Izomagy átölelt a nyakamnál, mire kérdő pillantásokkal "jutalmaztam" a srácot.
- Ööö... szia - mondtam végül.
- Mit keres itt egy ilyen csinos lány? - vonogatta a szemöldökét, én pedig egyszerűen megfogtam a kezét, és letettem a vállamról.
- Először is... köszi a bókot, aranyos vagy; másodszor pedig csak annyi, hogy apa dolgozik, és szétnéztem a környéken.
- Honnan költöztél ide? Hollywoodból, vagy kicsit távolabbról, mint Dallas, vagy New Yorkból?
- Hát, kicsit még távolabbról - nevettem. - "Európa szívéből", és csak ideiglenesen.
- Tehát nem sokáig élvezhetem a társaságod?
- Tehát te ilyen szoknyavadász vagy? - kérdeztem vissza kapásból, a többiek elnevették magukat.
- Amúgy Brad vagyok. Ők pedig az ikrek, Justin és Austin - mutattam be a totál egyforma fiút, annyi különbséggel, hogy Austinnak barna haja van, Justinnak pedig szőke.
- Ilyen ikrekkel sem találkoztam még - nevettem. - Amúgy Kinga vagyok.
- Ki? Bocsi, de ez tuti valami más eredetű név...
- Igen, magyar. Szólítsatok csak Kimnek - kuncogtam, majd játékosan vállon löktek.
- Mint Kardasian? - vonták fel a szemöldöküket.
- Na, jönnek a barátnők, előre készülj fel - suttogta Logan a fülembe.
Három lány jött egymás után, mint egy rossz amerikai (khm... ez stimmel) filmben, amikor a 3 gonosz szőke lány bosszút akar állni a főszereplőn - aki jelenleg én vagyok -, és most készülnek megölni... Jaj.
- Helló, én Mercedes vagyok, ők itt Tanya, és Tammie. Te pedig...
- Kim - segítettem ki.
- Szóval Kim... Mit is keresel a pasijaink közelében? És...várj! Téged még nem láttalak itt - kapott a fejéhez. - Niall, elmagyaráznád nekünk?
- Kim most költözött ide ideiglenesen az apjával. Ennyi - hajolt Mercedeshez, hogy puszit nyomjon az arcára, ezzel enyhítve barátnője haragos hangulatán. - Ennyi - ismételte.
 - Rendben. Nos... ha nincs ellenedre Kim... akkor szívesen... körbevezetünk - mondta vonakodva, Niall pedig büszkén nézett Mercedesre.
- Igen, ez egy remek ötlet - bólogattak mögötte a lányok.
- Hát... ha nem gond - mentem bele végül, mire Tanya és Tammie vihogni kezdett (?), deközben mosolygva kaptak a karom után, és Mercedes vezetésével indultunk (mint kérőbb kiderült) a pláza felé.



A harmadik bolt után már kezdtem úgy érezni magam, mintha egy tucat Hella vett volna hatalma alá.
- És Kim... mesélnél magadról. Tudod, csak, hogy jobb barátnők lehessünk - pislogott nagyokat Tammie, és hirtelen mintha Lénát láttam volna. Tanya pedig kiköpött Mary. De ugyanakkor egy csipet Hella-viselkedés szorult beléjük.
- Most lettem gimis. Mármint középsulis... Jaj, ez így nem megy! Kérdezzetek!
- Mi most 2.-osok vagyunk - nézett Mercedes kicsit büszkén. - A srácok pedig 3.-osok, kivéve Justinékat. Ők évfolyamtársak.
- Az jó - nevettem.
- Van barátod?
- Mármint pasi barát, vagy barát barát? - Bólogatni kezdtek. - Nincs.
- Szerintem bejössz Bradnek - kuncogott Tanya, Tammie bólogatni kezdett, Mercedes pedig közbevágott.
- Ugyan! Bradnek ha bejön egy csaj, egyből bókol. Így volt? - vonta fel a szemöldökét.
- Ha a "Mit keres itt egy ilyen csinos lány" és a "Tehát nem sokáig élvezhetem a társaságod?" annak számít, akkor tulajdonképpen igen...



Otthon (mármint az ideiglenes otthonunkban) első dolgom volt, hogy bejelentkezzek Skype-ra, ahol elvileg Dina várt. Magyarországon most reggel 6 körül van, de Dinivel SMS-ben megbeszéltük, hogy fent lesz.
- Dinaaa!!! - örültem meg neki, amitől biztos felébredt.
- Nyányányá... Mármint szia Kin - pislogott nagyokat.
- Este leszel? Mármint nektek este...
- Ühüm. A srácokkal... nem baj?
- Dehogy!

Még fél óra dumálás után elküldtem a suliba, én pedig mentem fürödni.

Kiakadtam!

Sziasztok!

Nem tudom, kinek tűnt fel, de amióta megnyitottam a blogot, azóta "valahogy", "véletlenül" egyre több azoknak a blogoknak a száma, amiknek a központjában egy gördeszkás csaj áll. Lehet sz*r helyzetben, kopizhatját az enyémet, nem számít, mert "mi vagányak vagyunk!!!". Mert ők a (GoodLike fogalmazásával élve) a "SWAg Lacik". "Eddig voltak a Tóth Lacik, de most ők a SWAG Lacik".

Egyszóval: KIVAGYOKAKADVAAAA!!!!

Komolyan, elegem van mindenkibőőőől!!! 


(Aki persze nem amiatt kezdte a deszkás blogot, ne vegye magára, de én tudom, kire/kikre gondolok)

PS.: Holnap jön a rész ;)

xx Kin

Április 25. Hétfő Part 1.

 Sziasztok!

Látogassatok el a Facebookos oldalamra, és lájkoljátok ;) Persze nem kötelező. :D

xx Kin

A mai nap a világ legborzalmasabb, legrosszabb, legmegdöbbentőbb, leglegebb napja! És hogy most miért ülök egy repülőn? Na, akkor mindent az elejétől...Reggel szokásosan felkeltem a megszokott időben, és az igazán cuki/csajos szerelést vettem fel (babarózsaszín szoknya, balett cipővel, fehér pólóval, karkötőkkel ☺), a hajam pedig egyszerűen kifésültem, és a tükör előtt megállapítottam, hogy olyan vagyok, mint Martina Stoessel. ☺
A reggelin hamar túlvoltam (nem ettem semmit - majd a suliban), szóval a suliba is időben érkeztem. Hella szórakoztatott, mivel elege van a sok balhés emberből a (netem) neten. Remek, legalább helyesen tudjak már írni!
Szóval, csakhogy hamar térjek a lényegre...
- Megkajáltam: iksz
- Bementem a suliba: pipa
- Ott vettem NORMÁLIS kaját: pipa
- Szidtam a felsősöket, akik nekem jöttek: pipa
- Hella panaszkodott: pipa
- Elteltek az órák: pipa
- Szünetek közti balhé: pipa



Na, mindezen hamar túlestünk, szóval a koliba indultunk volna, amikor az ofőt láttam anyával (?!) beszélni, de ilyenkor tele voltam már parával. Mit keres itt? Baj van otthon?
- Szia anya, te hogy-hogy itt?
- Kincsem... - simította meg az arcom. - Apád kimegy fél évre...
- De jó! Londonba megy, ugye? - pislogtam mosolyogva.
- Dehogy, drágám - sóhajtotta. - Amerikába.
A szám felvette az O alakot, se kép, se hang... Jesszusom!!!
De nem ez volt minden...
- Szerintünk jót tenne neked is, ha kimennél vele pár hétre. Ezügyben jöttem - magyarázta, mire mégjobban (lehetséges lenne?) megdöbbentem.
- Mivan? - böktem ki pár másodperc némaság után.
- Négy óra múélva indul a gépetek, szóval pakolj össze - mosolygott, mintha ez tényleg egy jó hír lenne. DE NEM AZ!!!

Nem mondhattam ellent anyának, szóval bedobáltam mindenem a bőröndömbe, és elindultunk a reptér felé. Egész úton agyaltam... Amerika... Jó is, meg nem is.
Jó, mert hát mégis a szabadság földje, vagy mi. ☺
Rossz, mert nem látam pár hétig a barátaim. ☹
Jó, mert talán... esetleg... "befuthatnék". ☺
Rossz, mert nem biztos, hogy befogadnak... ☹



Most szóltak, hogy leszállás lesz fél óra múlva, szóval még kiöntöm kicsit a lelkem.
Na, de most komolyan. Apa még alszik mellettem (még szerencse. Tuti beleolvasna a naplómba, azt kérdezgetve: ez meg mi? Nem mintha az ő dolga lenne, de az apák ilyenek. Olyan dolgokba ütik bele az orrukat, ami nem is a szakterületük. Belegondolva ez így értelmetlen, na de nincs igazam? Kezdek meghülyülni... a naplómtól kérdezgetek???), én pedig csak panaszkodni tudok. ☹
Szóval.... Kinga, nyugodj le. Elvégre csak pár hét. Nem olyan sok.
Erre válaszol az agyam: A fenét nem sok!
Ááá, lassan az őrülés határán vagyok!



...



Leszálltunk, itt vagyunk az ideiglenes lakásunkban, apa pedig elment dolgozni (!!!). Remek. Én pedig gondoltam elmegyek sétálni - mert miért ne? Ha apa csak úgy megléphet dolgozni, én miért ne mehetnék sétálni?
 Felvettem egy babarózsaszín blúzt, rózsás fodros szoknyával, valamint a kedvenc Conversemet. Furcsa egy összeállítás, de pont olyannyira, mint én!
Lényeg a lényeg, hogy első sétámon mást sem terveztem, minthogy megismerem a környéket (elvégre Santa Monicaban vagyok!!! Wááá!!! Ez olyan hihetetleeen!!!), de ehelyett teljesen másképp történt...

Egy park környékén jártam, amikor felfedeztem egy gördeszkapályát, ahol pár srác és néhány lány lazult. A lányok a padon ültek, vihogtak, a fiúk pedig gördeszkáztak.
Odaballagtam egy másik (a lányoktól sokkal távolabbi) padhoz, hogy nehogy belém kössenek. Már csak az hiányzott volna. De megtették a fiúk.
- Nézzétek már - hallottam valaki ordítását (természetesen) angolul.
Odasétált elém 2 fiú, és megszólítottak.
- Hé, ide csak deszkások jöhetnek - mondta a szőke, akiről egyből Ross Lynch jutott eszembe. Totál úgy nézett ki!
- Öhmm... izé... - kezdtem, de értetlen tekintetükből tudtam, hogy magyarul nyögdécselek.
- Haver, ez nem érti mit mondunk - bökte meg a szőkét a barna hajú.
- De, bocsi, csak nehéz hirtelen váltani - jegyeztem meg, mire mosolyogva néztek.
- Német vagy, vagy mi?
- Magyar - kuncogtam, de mivel tudtam, hogy nem ismerik az országot, legyintettem. Elvégre nem is várnám el.
- Tényleg bocs, de a deszkások jöhetnek ide. Amúgy új vagy?
- Igen, de csak pár hétre. Ja, és bocsi, csak szét akartam nézni... - húztam félmosolyra erőltetetten a szám, és már indultam haza.
- Hallod - szólt utánam az egyik. - Ha tudsz deszkázni, maradhatsz.
- Hagyjad már, tuti nem tud. - Na, erre annyira felkaptam a vizet, hogy egy mozdulattal visszaindultam, kikaptam "beszólós gyerek" kezéből a deszkát.
- Hogy érted, hogy nem tudok deszkázni?
- Nézz magadra - nevetett, mire a szám felvette az O alakot. Ma már másodjára!!! - Mutasd mit tudsz - fonta össze a két kezét mellkasa előtt.
- Hidd el, megmutatom - szorítottam össze a fogam, és megindultam a pálya felé...