Szeptember 1. Hétfő

Első nap a suliban, szedd össze magad! - gondolattal keltem.
Éppen felálltam, és elkezdtem szédülni. Ez milyen már? Gyors letusoltam az eper illatú ( :) ) tusfürdőmmel, és felöltöztem, egy teljesen átlagos szettbe. Lila rövidujjú, sötétkék farmer, fekete-lila sportcipő. vagy nem az?
Nagyjából tíz perc alatt érkeztem meg a sulimhoz.
- Mély levegő! - suttogtam magamnak, és elindultam befele. Felmentem az első emeletre, és a folyosó végéről hallatszódott az elég hangos üvöltözés. természetesen én abba az osztályba kerültem. Hova máshova, mint az őrültek házába? Na, kössz.
Újabb mély levegőt véve, beléptem, miután megbizonyosodtam az ajtóra kitett névsor, és osztályterem jelzés szerint is ez az én osztályom. Beléptem.
Abban a pillanatban több minden történt.
Mindenki abbahagyta amit csinált, és rám nézett. Valaki, épp meg akart dobni egy szendviccsel (?), és akkor történt, hogy hivatalosan is ide járok.
- Szia! - jelent meg előttem egy lány. - Léna vagyok!

- Szia! Én Kinga! - nyújtottam a kezem, mire kezet ráztunk. - Az osztályból kit ismersz?

- Téged, mostmár - nevette el magát. - Amúgy senkit. 

- Akkor jó. Te is kolis leszel?

- Ahha. Csak most hétvégén kell berendezkedni. 

- Ja, igen. Kár, szivesen ismerkedtem volna. Egy kötelező társaságba könnyebb. Ha érted mire gondolok - biccentett. Tehát érti. :)

- Figyelj, szerinted mikor jön a tanárunk? - épp, hogy kimondtam, már be is jött a terembe.

- Szerbusztok gyerekek! Úgylátom mindenki megtalálta az osztályunkat. Nos, akkor a mai, első órában, gondoltam, mindenki bemutatkozik, elmond magáról pár dolgot, ilyesmik - de laza ofőnk van :) . Ülésrend szerint megyünk, és én vagyok a második. Léna az első.

- Keser Léna vagyok, és Székesfehérváron lakok, ezért jöttem koliba. Szeretek rajzolni, és darabokat előadni. Már van tapasztalatom színjátszás terén, és ezért gondoltunók a szüleimmel, hogy ezt a gimnáziumot válasszuk ki - húúú, de magabiztos. 

- Köszönöm Léna, álljon fel a következő, és kezdheti.

- Danján Kinga vagyok. Békéscsabáról jöttem, és mivel nem szeretek feleslegesen utazni hajnalban - itt mindenki elnevette magát - jobbnak láttam a kollégiumot. Én az írói tehetségem miatt jöttem ebbe a gimnáziumba, reménykedve abban, hogy hivatásos író válhassak - fejeztem be. Meglepett a magabiztosságom. A ofő is megdicsért a szép fogalmazásomért, és szerinte jól döntöttem ami a szakot illeti. Hát, ő tudja. :)

- Nagy Annamari lennék, és Marynek szoktak hívni. A szüleim szerint anyanyelvi szinten beszélek angolul, és olaszul. Ami megjegyzem nem csoda, ha egyszer anyám félig angol, félig olasz - nevette el magát. - Meg persze, szerintem a magyar is elég jól megy - itt mindenki elröhögte magát, úgy, mint nálam. - Nagyjából ennyi.

Már kapásból állt fel, a mellette álló. - Lukács Dina vagyok. Nem Edina, sem bármilyen Dina, hanem simán Dina. Én Pécsről érkeztem, és szintén koleszos vagyok. Szeretem a Nirvana-t. Igen, a Nirvana-t, mielőtt bárki is kiröhögne - pillantott a mögötte levő fiúra. - Imádom a zenét, szeretek a szabadidőmben deszkázni. Mármint gördeszkázni. Nem ablakot. És és a színjátszás. miatt jöttem. Meg persze az olvasókör miatt is.

- Bármilyen fura is, a nevem Jacsa Hella. Hélinek szoktak szólítani. Egyébként Dina, üzenem, hogy a Green Day jobb! 

- Ez nem is igaz!

- Dina, fejezd be légyszives, és had folytathassa Hella. Köszönöm!

- Szóval szeretem a punk-rock zenéket is. Én inkább görkorizni szoktam néha. Egyébként pedig a nyelvek miatt jöttem, úgy, és azzal az okkal, mint Mary.

- Erdész Máté - intett (?). - A tesire jöttem, és én is koleszos vagyok - na, de hamar elintézte.

- Marosi Ricsi vagyok, szeretek gördeszkázni, és én is a tesi miatt jöttem - valamivel összeszedettebb volt, mint Mátéé. 

- Fantal Roland, Roli. Szeretek BMX-ezni. Infóra jelentkeztem. Ennyi - biccentett. - Olivér vagyok. Én BMX-ezek, meg deszkázok. És én is az infó miatt jöttem.
- Arab Levente, Levi. Én csak BMX-ezek. A tesi miatt jöttem.
- Jó, akkor ennyit a bemutatkozásról - biccentett a tanárunk. - Akkor most beszéljük meg, ki melyik plusz órára megy. Mire befejeztük, kicsengettek.
- Lejössz a büfébe? - nézett rám Léna. Bólintottam.
- Közbe keressük meg a szekrényünk, és bepakolhatunk. Ja, igen. A sulinkban ilyen "amerikai feeling" uralkodik. Szekrények, azaz sulibox-ok vannak a folyosón; hatalmas lelátótér a focipályánál, és kosárpályánál; meg van egy eldugott gördeszkapálya is. Na,igen. A deszka. Én is szeretek, de ezt nem említettem. Azért, mert akkor lerombolnám a "magabiztos, hibátlan lány" szerepem. Nem mondanám el senkinek. Na, akkor vissza a jelenbe! :)
Szóval, lementünk a büfébe, ahol hatalmas a választék. Én vettem egy fél literes fantát, és egy csokiscsigát. Léna pedig egy fél literes kólát, és sajtos rolót. Aztán közösen beadtuk a derekunk, és egy bónusz gumicukorral távoztunk. Amint beléptünk a terembe, Roli és Levi azt kamerázták, hogy Oli a padon ugrál. Máté és Ricsi bessélgettek. A lányok meg ismerkedtek. A látottak alapján, csak Ricsi, és Máté ismerik egymást. De a másik három sráccal is jóban vannak.

- Sziasztok! - köszönt oda Mary, Hella, és Dina.
- Sziasztok! - intettünk, majd odamentünk. - Ti tudjátok hol van a 34.- es szekrény? - kérdeztem.
- De jó! A szekrényünk egymás mellett van - húzott ki a teremből Dina. Megmutatta a szekrényem, ami a földszintem van, így könnyebb lesz majd, mekem, nem kell feljárni a másodikra.
- Mióta deszkázol? - kérdeztem rá.
- Őszintén? Nem emlékszem, de nagyjából 5.-es korom óta...
- Mennyire vagy benne jó? Milyen deszkád van? - bombáztam a kérdésekkel.
- Hát nem tudom, de egész jól megy. Ööö... márkás - nevette el magát az utóbbi kérdésemre adott válaszán.
- Ú, menjünk már le az automatához!
- Oké, mit veszel?
- Pepsi - vigyorodott el.
- Nem tudom, én Fantás vagyok.
- Én nem annyira szeretem - fintorodott el.
- Te tényleg ilyen barátságos alkat vagy?
- Személyfüggő. Van aki első látásra szimpi, azzal normális vagyok, meg kedves. Akit a másik zónába kerül, annak vége - komorodott el, én meg elnevettem magam. Ez ezért vicces volt. - És te?
- Dettó. Úgy vagyok vele, ahogy te.
- Mi a véleményed az a-sokról?
- Plázacicák, és utcalányok. Pfuj.
-Rokonlélek! - ölelte át a vállamat, és koccintottunk az italainkkal, mert én közbe szereztem egy dobozos Fantát. Röhögve mentünk fel a terembe. - Amúgy szereted a Nirvana-t?
- Nem rosszak. Nekem a kedvencem a Smells Like Teen Spirit.
- Nekem is! Meg az In Bloom - gondolkozott, és szerintem magában egy egész listával tevékenykedett.
- Mi ez a jókedv? - jött oda Roli, és Ricsi a termünk ajtához.
Épp, hogy befejezték a mondatot, megláttük a plázacicákat. Dinával összenéztünk, és dőltünk a röhögéstől. A fiúk döbbenten néztek ránk, végül egy legyintéssel elintéztük őket.
- Semmi komoly, csak épp róluk volt szó.
- Áhhá - mondták egyszerre furi hangnemben.
- Ez az "áhhá" mit akar jelenteni? - néztünk rájuk.
- Irigyek vagytok.
- Mire? Hogy minden második testrésze valami mü, vagy szilikon? - néztem komoran a két fiúra.
- Hüüü, egy harcos cica. Engedj! - tört magának utat egy 11.-es srác, akii az osztályunkba volt - Mi pálya szépségem?
A kérdésre gúnyosan elmosolyodtam, és egy hirtelen pillanatban izomból ráléptem a lábára.
- Szerintem rájöttél. Pá - intettem.
Végre becsengettek. A második órán a tanárokat, és a tantárgyakat beszéltük át. A szünetben bepakoltam a boxomba, és ismerkedtem a fiúkkal is. Nagyon jófejek, és kiderült, hogy Oli is szereti a Ramonest. Ricsi odáig van a KoRnért, ahogy én is. Ezt szóvá is tettem.
- Tényleg? - nézett rám olyan fejjel, mintha hülye lennék, és azért mondtam.
- Ühüm.
- Ki az énekese? - húzta fel a szemöldökét.
- A példaképem: Jonathan Davis.
- Hány számuk van Skrillexxel név szerint? - folytatta tovább a nyomozósdit.
- Kettöröl tudok. Narcissistic Cannibal, és Get up.
- Tényleg ismered. Azt hittem csak rámondod, hogy "én is ismerem". Mi a kedvenced?
- Falling away from me. Meg a Freak on a leash. Neked?
- Az utóbbi - mosolyodott el. Visszamosolyogtam. Azok a szép kék szemei. Ajjj, ne álmodozzak.
- Ki bírja a Green day-t? - kérdezett Máté. Ricsi, Hella, Levi mondták, hogy "én".
- Van egy pár jó számuk - válaszoltam.
- Melyik jön be? - kérdezett vissza Máté.
- Wake me up ween September ends, és a 21 Guns. Meg az örök fav a Stray Heart.
- Üdv a klubban. Nekem is a Stray Heart a fav.
A harmadik és negyedik órán adminisztráltunk, és hasonlók. A nap végén, vagyis tanítás után még pakolásztam a szekrényembe, és eldugtam benne a reggel hozott deszkám, hogy gyors hazaérjek. De meg lett beszélve Dinával, hogy együtt megyünk. Valaki megérintette a vállam. Villángyorsan becsaptam a szekrényajtót, és megpördültem a tengelyem körül.
- Nincs kedved jönni a suli pályájára? Dina is jön, mondta, hogy kérdezzelek meg.
- Jó, de én nem deszkázok - hazudtam Ricsinek.
- Nem baj. Attól jöhetsz.
- Oké - észrevettem, hogy csöng a telóm - ez úgyis anya szerintem, és közben megkérdezem.
- Szia kincsem! - köszönt anya amikor felvettem.
- Szia anya! Elmehetek az osztállyal a deszkapályára?
- Nem úgy volt, hogy titkolod?
- De. Még senki se tudja. Akkor négykor megyek haza. Szia.
- Szia.
Letettem.
- Mit titkolsz? - kérdezett Ricsi, aki végighallgatta a telefonbeszélgetést. A francba!
- A titkom. Bocsi, de nem szeretném elárulni. Senkinek.
- Annyira bizalmas? - szólalt meg mikor már majdnem kiértünk.
- Nem. De... csak... csak na! Jóízüen felröhögött. Én is elmosolyodtam. Kaptam egy SMS-t. Alex küldte, a unokabátyám. "Milyen az elsö nap? Írj amint elolvastad! Puszi."
Nagyon jó, szöke hercegem! :D - irtam vissza.
- Mindenki itt van? - kiabált Oli. Elindultunk. Az út alatt majdnem mindenkit hívtak, hogy milyen is a suli. A srácok mosolyogva válaszoltak, miszerint tényleg jó.
- Te Kinga! - jött oda Hella. - Ki az a "szöke herceg"?
- Csak az unokatesóm. Ezzel szoktam mérgelni. De honnan tudsz róla?
- Csak véletlen megláttam az SMS-t - legyintett. Ahha. Okééé.
Kábé öt perc alatt érkeztünk meg. Dinával egy csomót beszélgettünk, és nagyon megkedveltük egymást. Nagyon hasonlítunk. Mindkettönk stílusa egyezik. Mindketten deszkázunk (ezt ö persze nem tudja). Barna haj, zöld szem. Mondjuk nekem barna, de akkor.is. :) Három után megcsörrent a mobilom. Alex.
- Szia! - köszönt. - Bocs, hogy nem hívtalak hamarabb, de most kaptam meg az üzit.
- Szia. Semmi gond szöke herceg - cukkoltam.
- Tudod, hogy utálom, ha így hívsz! - kiabált, annyira, hogy el kellett tartanom a készüléket a fülemtöl. Még egy-két percet beszéltünk, majd letettük. Négy óra elött elköszöntem mindenkitöl, és indultam haza. Hallottam, hogy Dina jön mögöttem deszkával. A hazautat végigbeszéltük. Talán ö az egyetlen, akivel igazán megleszek a továbbiakban. Legalább is remélem.
- Holnap megyünk együtt? - Aham - feleltem.
- Oki. Szia.
- Szia - intettem, el felmentem a szobámba. Hosszú volt a nap. Ismerkedés, ismerkedés és ismerkedés. Azt hiszem, ez a négy év lesz a legjobb az életemben.