Hétfő óta rá se nézek Ricsire. Nem fogok én most miatta szenvedni, nehogy azt higgye már! Szóval a héten tényleg csak tanultunk, meg a szokásos hülyülés. Ma a versenyre délután négykor indulunk. Így másnap délre érünk oda, és a verseny meg délután háromkor kezdődik.
- Sziasztok! - köszöntünk el a többiektől. Felkaptuk a táskánkat, és mentünk a kocsihoz ahol anyuék várakoztak. A nyakukba ugrottam, elvégre már majdnem három hónapja nem beszéltem, és találkoztam velük. Legutoljára akkor, mikor ott maradtak az első héten velem a motelban, hogy mégse egyedül császkáljak. Miután leszálltam róluk, bemutattam nekik Dinát, akit mosolyogva üdvözöltek, és elmondták, hogy örülnek, hogy tudja a titkom, mert így legalább kiadhatom magamnak valakinek az ilyen bajaimat, ha már nekik nem.
Elindultunk, és szóltam, hogy beugrunk Dináékhoz elköszönni. Megérkeztünk, és otthagyva a cuccunk, bementünk a házba.
Dina anyukája, és apukája figyelmeztette Dint, hogy vigyázzon magára, ne legyen egyedül, meg ilyesmi. Egyébként se engedték volna el, csak hallották, hogy jönnek a szüleim. Szóval kikísértek minket, és váltottak pár szót anyuékkal, csupa felnőttes dolgokról. Addig mi Dáviddal, és Darlával dumcsiztunk.
- Majd hozz szuvenírt, hugi - ölelte meg Darla Dinát. Mosolyogva néztem őket, és elköszöntem én is tőlük, öleléssel. Elkísértek a kocsiig, beszálltunk, és elindultunk.
Amint megérkeztünk a DC-hez, köszöntünk, meg ilyesmi, bepakoltunk a buszba, és elindultunk Görögországba.
