Szeptember 25. Csütörtök

- Nem! Nem teheted!
- De el akarom mondani - nyavalygott.
- Mi van, dobni fog? Hogy nem mondtad el neki...
- Ajjj, a te érveid olyan meggyőzőek - cincegett.
Elégedett bólintás után kiléptünk a szobából, ahol Mátéék vártak. Reggeli csók (nem én, ők) után indultunk a suliba. Futótűzként terjedt a hír, hogy Dina és Máté együtt vannak. Mindenki gratulált, kivéve Ellát, és a kis csordáját. Nem csoda, tuti bepöccentek... Ráadásul hab a nemlétező tortán, hogy ők illenek a legjobban össze a suli történelmében.
- Figyu. Ha nagyon akarod...
- Elmondhatom? - csillant fel a szeme.
- Nem! Hanem, majd eljöhetnél velem az Arénába. Most, hétvégén.
- Kin, és D-ként jelenünk meg? Vagy nem?
- Civilben. Oké? Egyébként ma mennünk kell a pályára. Új deszka, régi reklám arc - magyaráztam unottan. Din elnevette magát, és bólintott. Kúl. :)
Az órákon leveleztünk a csajokkal, és megdumáltunk, és ők is jönnek.
- Ma ráérsz suli után? - jelent meg Máté, Dina mellett.
- Ige... Nem. Eligérkezdtem. Sajnálom, nem lehetne.máskor? Ez most fontos.
- Oké, máskor - nyomott egy puszit barátnöje arcára. Olyan aranyosak együtt, hogy mindig megmosolygom őket. :)
Rögtön tanulás után leléptünk a helyszínre, nekiláttunk forgatni. Elmondtam a szöveget, mentem két kört, lenyomtam pár trükköt, és mondták, hogy megtarthatom. Hát jó. :)
Hazamentünk, és én maradtam a szobába Din meg átment a barátjához. De komolyan, annyira örülök nekik. Szerintem egymásnak lettek teremtve! Bezzeg az én Rómeóm nem így van vele, és szegény Júlia magányos. Rég beszéltem már Alexszel, hiányzott is, gondoltam felhívom.
- Szia szőkém - röhögtem.
- Azt hiszi az ember, hogy elnyelt a föld. Hiányoztál, te majom.
- Na kössz. Felhívlak miközben drága telefon, és erre egy "majom" jelzővel illetsz. Gyere le valamikor. Ma mondjuk reklámot forgattunk.
- Hallottam a kis barátnődről. Jó lett a reklám. Megcsináltam CD-re, a dobozba.
- Ú, köszi. Na lejössz holnap? És elmehetnénk valahova. Bemutathatnám hol szoktam lenni, a barátaim.
- Ok, ott leszek.
- De ne úgy, mint múltkor - utaltam arra, hogy "programja akadt".
- Jó, te ki görcs. Szia.
- Szia - tettem le.
- Ki volt az? - pislogott Dina, aki.mellesleg halálra ijesztett.
- Mikor jöttél te?
- Pár perce. Alex akkor jön?
- Ühüm. Holnap. Már máskorra is megígérte, de beszervezett magának egy csajt.
- Mi a sz*rt csináltok ti? - nyitott ki Dina, akit igazán zavart a zaj.
- Tegnap volt bejegyzés, és nem láttuk.
- Úr isten! Ez mekkora probléma! - csapott az arcára. Becsapta az ajtót, és hozzám fordult. - Ééés hova mentek majd?
- Bemutatlak titeket, ideadja a reklám CD-t, tudod a versenyről. Aztán elviszem a Deszka Club-ba. Te is jössz?
- Nem lehet. Mozizni megyünk Mátéval.
- Oké. Végül is nem rázhatod le mindig. A végén azt hiszi másik fiú van a dologban.
- Igazából igen - röhögött. Elnevettem magam, mert tudtam, hogy Alexről van szó.
Beszélgettünk egy kicsit, és elaludtunk.

Szeptember 24. Szerda

A mai rész igazán különleges lesz. :) Szerintem ez fog nektek legjobban tetszeni, de azonnal kiderül, ha elolvassátok ti is. köszönöm a kommenteket, lájkokat... És úgy általában mindent. Ez a nap különleges lesz Kingára, Ricsire, Mátéra, Dinára, és Hellára nézve.




Ma volt életem legjobb napja! Annyira boldog vagyok! Úr isten, azt sem tudom, hol kezdjem... Megvan. Az elején.
Morcosan keltem, de valahogy tiszta vidám lettem. Korán reggel már zenével készültünk. Jó hatással volt ma reggel is ránk a Ramones Blitzkrieg Bop. :)
Az órákon nem történt szinte semmi, de mint már mondtam, vannak kivételek. Ma ez a kivételes óra az infó volt, de brutálisan.
- Jó, most megnézem, ki-mit csinál, hogy halad a feladattal.
- Tanárúr - jelentkezett Dina -, kimehetnék a mosdóba. Nem érzem Jól magam.
- Mennyire? - ráncolta össze a szemét.
- Eléggé - tette a szája elé a kezét.
- Valaki menjen vele, nehogy elájuljon...
Már szóltam volna, hogy megyek, de mire feleszméltem már Máté volt mellette, és kísérte ki.
Már vagy tíz perce meg sem mozdultam, amikor beléptek. nem is ez volt az óra legjobb pillanata. Hanem az, hogy nem is akármilyen volt az a belépő. Egymás kezét fogták!!! Wáááááááááááááá!
Abban a pillanatban elengedték, hogy beléptek, de tök átlátszó volt, mivel mindketten olyanok voltak, mint a tejbe tökök.
Úgy csináltam, mint aki észre sem vett semmit. Öt perc múlva nem bírtam magammal.
- Nem bírom ki! Mi történt?
- Járunk - suttogott.
- Ááááááá! - visítottam, mire mindenki hátranézett. - Nem jön be a net! Ja, de - nevettem el magam kínosan, és visszafordultam D-hez.
- Most mesélsz!
- Majd a koliban.
- Jó, de hamar ott leszünk - suttogtam. Nem értette mire gondolok, de jobb is. Majd megtudja.
Amint csengettek, felálltak a többiek, és előpakoltak. Kiléptünk a teremből, felkaptam Dinát, és rohantam a koleszba.
- Úr isten! Kinga, tegyél le!
- Majd a szobánkban - kiabáltam.
Amúgy egy egész gimi bámult meg minket. Cseppet sem zavart, hogy most tituláltak őrültnek, de ez fokozza a hírnevem. :)
- Rakj már le. A srácok arcát mondjuk látnod kellett volna. Totál leblokkoltak - kuncogott. - De most már tegyél le.
- Oké - nyitottam ki a szobánk ajtaját nevetve.
- Danján, ezért még megfizetsz - nézett rám.
- Mondd már!!! - sürgettem.
- Jó - legyezte magát vigyorogva. - Kijött utánam...
- Minden rendben? - nézett rám kíváncsian, nekem meg görcsölt a hasam. Egyrészt a rosszulléttől, másrészt a szerelemtől.
- Nagyjából...
- Nem fogsz hányni? - vigyorgott.
- Nem - nevettem fel.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, amin a kedvencem, A Keane szám ment. Somewhere only we know.
A szemembe nézett, felemelte a kezét, és megcsókolt. Nem is reagáltam, egészen amíg fel nem fogtam mi is van.
- Bocs, én csak...
- Nem gond - vigyorogtam, és már oda is volt a váratlanul jött rosszullét. Megfogtam a két kezét, és megcsókoltam.
- Wííí! - ugráltam az ágyon. D is csatlakozott, és együtt visongtunk.
Hella rontott be.
- Dina, most mész Mátéhoz, lesmárolod, én meg lefotózom! Siess, egy-kettő!
- Te nem lesifotós vagy? - kérdeztem.
- De, csak a mosdóban készült kép elmosódott.
- Hogy jutottál ki? Ki sem mentél!
- De. A gépem mellett van a szellőző. Én meg ott mentem.
- Hihetetlen vagy.
- Ez a munkám - biccentett. - De Dina, menj már! - tolta ki a szobából.
- Borzasztóan aranyos, cuki, meg minden, hogy együtt vagytok, és most kérek egy csókot. Nem nekem, a kamerának.
Leültem Ricsi mellé, az ágyra, amíg ők fotózkodtak.
- Hella honnan tudja?
- Úgy, hogy van szellőzőrendszer a suliban.
- Mi? Ez hogy jön ide?
- Az infóteremé a csaj mosdóba vezet.
- Nem mondod? - röhögött fel.
- De. És egy fotót is csinált. Csak elmosódott ezért kell most ez. Te csörgetted meg, ugye? - mosolyogtam.
- Ja. Megtudtuk, hogy ez a csengőhangja, és...
- Oké, értem. Csak tudnám az én pasi ideálom miért kellett - néztem zavartan, miközben megráztam a fejem. Felálltam, és a földön fekvő (?) fotós elé álltam.
- Ez most szükséges?
- Igen. Olyannak kell tűnnie, mintha nem tudnának a fotósról. Vagyis rólam, meg a jelenlétemről.
- Oké, én most elrabolom a barátnőm, és megyünk Nirvana-ra táncolni. Aztán meg még valamit, ami titok. Ugye Din?
- Ahan. Most megyek sziasztok!
A szobánkban betettük a Nevermind albumot, és írtam bejegyzést, meg táncoltunk.
"Szióóó!
Ma nagyon jó kedvem van, és gondoltam veletek is közlöm. :) Hát nem jó dolog a boldogság? De! Ne, nem mintha annyira boldog lenne a szerelmi életem, a hercegem még várat magára. Ne is beszéljünk erről, inkább hanyagoljuk. Írok tippeket miktől lehettek boldogok egy rossz napon:
1. A zene. Számomra tök jó buli, mindig jó kedvem lesz. Ismeritek a mondást. "Zene be, világ ki".
2. Színes ruhák. Ha esetleg beteg vagy, vagy csak mindenki szürke göncökben van, tűnj ki, és legyél hippi. :)
3. Táncolj! Szerintem tök jó dolog esőben táncolni, de ezt bebuktam, most nem esik.
4. Egyél csokit, vagy édességet. Boldogság hormonokat termel ;)
5. Légy önmagad, és nevess. Ha az önmagad viszont annyit takar, hogy emós vagy, talán csak keser a természeted akkor ez nem sokat segít.
xx Kin"
Átváltottam Victoria Justice egyik legjobb számára. All I Want Is Everything. Csak úgy ugráltam, és örültem.
Este Hella rontott be a szobámba, totál vigyorogva.
- Köszönöm! - ugrált. - Felvettek főszerkesztőnek, a jó képeim miatt. Siker!!!
- Gratu - mosolyogtunk.
- Megérdemlem - bólintott és kiment. Hella már csak ilyen. :)

Szeptember 23. Kedd

A szobámban ébredtem. Nem tudtam, hogy hány óra, azt sem, ki, és mikor hozott ide.
- Te, Dina, ki, mikor hozott minket ide?
- A két macsó. Bealudtál a film közben, és Ricsi karjaiban szunyáltál, aki vigyorogva simogatta a hajad. És kaptál "jó éjt!" puszit is. Először a szádra akart adni, de meggondolta magát.
- Menj a francba - dobtam meg egy párnával.
- Igaz! Azt hitték alszok, de kicsit nyitva volt a szemem. És az arcodra kaptad a puszit.
- Jobbat is ki tudtál volna találni... - ásítottam.
- Mondom!
- Jó, hiszek neked. Mennyi az idő? - ásítottam újra.
- Ááá, csak hat múlt. De megyek tusolni. Te csak álmodozz hercegnő. A lovagod észhez tért. Nem csak a tied - vigyorgott. Aha, mi volt tegnap Rómeóval, meg Júliával? Majd kiderítem.
Bent a sulibaérve arra lettünk figyelmesek, hogy Ricsi beszél Ellával, aki totál dühös. Hella sétált el, és totál vigyorgott.
- Nem hiszitek el, mi van - vigyorgott felém. Intett a kezével, és bementünk. Szólt Maryéknek, hogy jöjjenek.
- Szóval... tuti eldobjátok az agyatok!
- Mondjad már!!! - kiabáltuk egyszerre.
- Ricsi beoltotta Ellát. Tudjátok, tegnap suli után volt a mozizás. Ma hívta Ricsit meg egy randira. Ricsi meg közölte, hogy kihagyja. Mikor Ella visszakérdezett, hogy miért, Ricsi rávágta, hogy nem akarja megbántani azt, akit szeret. Ella közölte, hogy öt nem bántja meg azzal, hogy megnéznek egy filmet. Ricsi azt felelte, hogy rég nem róla van szó, és nem is hasonlít rá a lány, hanem teljesen más, és ezért szereti.
Mi ezt egy "húúú, de cink" mondattal reagáltuk le. Mindenki kiröhögte Ellát a produkciója miatt. Így beégni...
- Halljátok, így beégni. Ez már sistergett - mondtam. A csajok elnevették magukat, és beléptünk a terembe. A srácok nem tudták min nevetünk ennyire, de szerintem jobban jártak.
A mai napot is túléltük nehézkesen. A koliba megint felhoztuk a témát, és nem néztük az órát, de tuti volt vagy 10 perc, amit végigvihogtunk.
Léniék visszamentek a szobájukba, én meg írtam a honlapra egy bejegyzést.
"Hali srácok!
Elöször is szeretném megemlíteni a vasárnapi versenyt, amit Marosi Richárd nyert meg, gratulálunk neki.
Az események sorrendben:
A versenyzők megjelentek 9:45-re a pályánál, akiket én, és D üdvözöltünk.
Az első fordulóban 19-en versenyeztek, mivel egy fő nem tudott megjelenni, amit jeleztek, hogy betegség miatt hagyott ki. Jobbulást!
A második körbe 10 főt választott ki a zsűri, akiknek tagjai voltak: Ráday Benedek, egy szervező, Krisz, a legutóbb rendezett Bmx-es verseny nyertese, Stella, aki a legutóbbi deszkás versenyt nyerte meg, és én.
A harmadik fordulóba csak öten juthattak tovább. Szigligeti Márk lett a harmadik helyezett, Nagy Izabella lett a második, és mint már az elején lett említve, Marosi Richárd az elsö. Gratulálok, és nagyon örülök a dobogós lánynak is.
A nyeremény egy része az érem volt, és egy személyes találkozás velem, Krisszel, és D-vel. A nyertes magával az egyik versenytársát hozta, Erdész Mátét, aki sikeresen megszerezte a 4. helyet.
Még egyszer gratulálok a dobogósoknak, és mindenkinek köszönöm/köszönjük a részvételt!
xx Kin"
Kitettem, és láttam, hogy Krisz már tegnap posztolta a bejegyzést, képekkel. :)
- Mi jót csinálsz? - huppant le D mellém.
- Csak Krisz oldalát néztem, meg bejegyzést írtam.
- Ez az a Krisz, akit említettél, hogy jártatok?
- Ühüm.
- Ennyire bírnának téged? - mutatott az ajtó felé, utalva arra, hogy megint elkezdtek kiabálni a bejegyzésről.
- Ezek szerint. A régi sulimban is ez volt. Már.megszoktam. Már magamról is úgy beszélek, mintha közöm se lenne a lányhoz, aki deszkázik.
- Akkor má régóta benne lehetsz...
- Öt éves korom óta. Csak hét éves koromban "fedeztek fel", amikor nyílt a Deszka Club. Bevettek, és azóta és vagyok a reklám arc is. Akkor a cukiságom miatt, most meg a tehetségem miatt. És az első nemzetközi verseny megnyerése után lett honlapom, és akkor benne is voltak a híradókban, "Magyar lány nyerte az Európai Deszkás versenyt". Ez volt a szalag cím. Egyszóval már semmi sem lep meg. Kicsit viszont úgy felfújják, mintha színész lennél.
- Hú. Ez durva.
- Az. Érdekel még valami?
- Ahann.
- Gyere - intettem, és elővettem egy nagy dobozt.
Volt benne egy könyv, amibe az újságcikkeket ragasztottam. Egy pár CD, amin a híradókban vagyok említve. Képek rólam versenyeken, kisgyerek korom óta. És érmek, oklevelek. A díjakat otthon hagytam. Plusz egy nyaklánc, amit Krisztől kaptam.
- Ez hogy került ide? - emeltem fel az ékszert. Kettényitottam, és az egyiken mi voltunk, a másikon csak én a deszkámon. Feltettem, és összepattintottam.
Kimentünk a folyosóra, ahol Mary - a franc tudja hogyan- de kiszúrta az új ékszert a nyakamon.
- Hé, de szép! Honnan van?
Beértünk a társalgóba, ahol az egész osztály ott volt.
- Ja, még Krisztől kaptam. Most találtam egy dobozban... - magyarázkodtam.
- És szív alakú! Olyan szép! Dina, miért van mindig nálad az a maci? - ráncolta össze a homlokát.
- Mert olyan cukiiii! És az enyém - ugrált vidáman.
- Gondoltuk. Hiszen nyilván azért van a neved rajta...
- Kinga, mondd csak, nem azzal a Krisszel jártál, aki most nyáron nyert egy BMX-versenyt? - szólalt meg hirtelen Ricsi.
- De. Talán ismered? - mosolyogtam, belül meg ment a szokásos lemez, "a francba!" címmel.
- Ahan. A versenyen ott volt. Jól összehaverkodtunk...
- Tényleg? ja, igen, emlékszek. Hát, az klassz!
- Muti - tépte ki időközben a nyakamból Mary a nyakláncot. - De cuki! Nézd, még bele van gravíroztatva, hogy K&K!
- Tényleg? - sétált oda Léni. - Tényleg! De aranyos. Hogy-hogy szakítottatok? Vagy mikor?
- A nyár közepén. És... elég bonyolult.
- Mármint?
- Á, semmi kül.
Igazából az úgy volt, hogy akkoriban volt egy srác, aki belém volt szerelmes, és egyfolytában zaklatott. Közben nekem ott volt Krisz, aki ma "civil énemmel" járt, és nem a deszkás csajjal. Persze tudta titkot, hisz úgy ismerkedtünk meg. A srác, meg egyszer, amikor egyedül voltam, megcsókolt, ezt Krisz meglátta, és azt hitte, megcsalom. Azóta megbeszéltük a dolgokat, de ő összejött egy másik lánnyal, és belőlem meg kiszeretett, és együtt maradtak.
- Jó, akkor hagyjuk. Na, van egy hírem! - szólalt meg Hella.
- Na. Mi?
- Valaki - mutatott magára - jelentkezett lesi fotósnak. Egy képpel be is jutottam, és az online pletyka rovat szerkesztője vagyok!
- Milyen képpel? - kérdeztük egyszerre D-vel.
- Mivel kaptam egy körzetet, abból kell az emberekről pletykát, és képeket készíteni. A mi körzetünket kaptam, és láttam a versenyen Tomit (egy felsős), és Alexát! Smároltak...
- És így hívott mozizni - tette hozzá D.
- Azóta is próbáljuk őket lepasszolni - közölte Máté.
- Rosszabbak mint a piócák - közölte Ricsi.
- Minek mentetek el? - értetlenkedett Léni.
- Még rosszabb lett volna.
- Nem. Mondtátok volna, hogy nem értek rá, a csajotok vitt a szüleihez bemutatni. Vagy, "bocsi, de már elígérkeztem a csajomnak" - javasolta Hella.
- Ez is rossz ötlet - gondolkoztak hangosan.
- Nem véletlen vagyok pletyablogban - húzta ki magát.
Jól elcsevegtünk, és bent a szobánkban megbeszéltük, hogy Héli nem köpne be minket. De azért aggódom...