Tegnap óta D olyan, mint aki megnyerte az ötös lottót. Egyfolytában vigyorog meg hálálkodik.
- Komolyan, már elégszer megköszönted - mosolyogtam rá.
- De akkor is! Ezt nem lehet elégszer megköszönni. Ilyet még senki sem tett értem.
- Ohhh - olvadtam el. Szorosan megöleltem, és biztosítottam, hogy ő többet tesz értem.
- Hogy érted ezt?
- Te vagy az egyetlen, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Mármint...
te hittél nekem. És szerinted előtted hány barátom volt Kamillon kívül?
Egymást átölelve mentünk be a terembe... ahol már elkezdődött az óra. Hoppá.
Elnézést kértünk, aztán némán tettetett megbánással indultunk a helyünkre.
Órák
után kezdődhetett a "találjuk-ki-mi-a-tökéletes-ajándék-Dinának"
hadművelet. A terv: Hella lefoglalja Dint, mi (Máté és én) addig
kitaláljuk mit vegyünk. Persze D azt hiszi, hogy a koncertjegyet szántam
neki, de csak kap mást is. Az csak olyan baráti meghívásos dolog volt.
- Oké, akkor... - kezdtem bele, miközben a tollammal kopogtattam a jegyzetfüzetem. Lövésem sincs, hogy mit vegyünk neki.
A végére (értsd: fél óra múlva) megállapodtunk abban, hogy meglepibulit
csinálunk neki "Dinás" stílusban. Lesz karaoké, meg csupa Din által
kedvelt dolog.
Mind a ketten a jegyzet felé hajoltuk, amikor benyitott valaki. Nem is figyeltem, hanem reflekszből ráültem a füzetre.
- Hella hívott, azt mondta, itt vannak a koli előtt - közölte Ricsi.
- Oké, köszi. Máté, akkor majd összeállítom a dallistát. Te keress helyszínt.
- Meglesz, mentem - intett, és kiment. Én amilyen gyorsan csak tudtam, és a még itt levő fiúra néztem.
- Rég beszéltünk - törte meg a csendet.
- Ahan. Régen - sóhajtottam. - Miről beszéljünk?
- Miről akarsz? - vigyorgott. Komolyan, ha vele vagyok, nem tudom megállni, hogy én se mosolyogjak.
- Mindenről.
- Amúgy hogy-hogy te is mész koncertre? Mármint csak Dina miatt?
- Magamtól eszembe se jutott volna, úgyhogy végülis igen. De én is szeretem a Big Time Rusht. Mutassak számot?
- Jó, de mondd, hogy nem valami nyálas tinibanda.
- Nem éppen tinik - röhögtem el magam. - Az meg attól függ, mit nevezel nyálasnak.
Előkotortam az mp3-at, és odaadtam a fülest. A kedvenc BTR számom
kapcsoltam be. Woo Hoo. Igaz, hogy Ke$haval duett, de nagyon jó. Bár
valljuk be, a sorozat főcímdalánál nincs jobb. - Hogy tetszik?
- Nem rossz.
- Mutathatok még egyet… - ajánlottam fel, mire fejét fogva sóhajtott.
Persze közben mosolygott, és én is a reakcióán. Már át is kapcsoltam a
Big Time-ra. Halkan dúdoltam, alig hallhatóan. Elég volt kicsit oldalra
néznem, és láttam, hogy Ricsi engem néz, és mosolyog.
Már hosszú percek óta egymást nézzük, de semmi. Egy filmben ilyenkor a
srác megcsókolja a lányt. De most nem filmben vagyunk. Legszívesebben én
tettem volna meg az első lépést az ügyben, de féltem. Elutasíthat, és
akkor nem is maradnánk barátok. Amit soha nem bocsájtanék meg magamnak.
Dina nyitott be, aki, ugye odavolt Hellával. Nem csoda, hogy szegény totál fáradtan nyitott be.
- Heló, mentem aludni - intett, és bement a fürdőbe. Ekkor ment el Ricsi, és én is egy kellemes zuhany után lefeküdtem aludni.
