Úgy érzem egyedül vagyok. Olyan, mintha nincs senki akire támaszkodhatni tudnék.
Ma hajnalban keltem. Annyira, hogy még csak épp kezdett világosodni. Unalmamban elkezdtem zenét hallgatni, és dúdolni.
Elkészültünk D-vel, és mentünk a suliba. Egyedül voltam, de nem gond, hisz nem én vagyok a világ középpontja. Nem is szeretném.
A koliban délután egyedül voltam (Dina randizik), és bekapcsoltam a Green day Boulevard of Broken Dreams-t, és énekeltem. Folyamatosra állítottam, és folyamatosan is énekeltem.
Fogtam a gitárom, és elkezdtem játszani a dalt. Járkáltam egy kicsit a szobámban, és énekelgettem. Volt, hogy csak egymagamban álltam, összefontam magam előtt a karom, és mosolyogva ringatóztam. Visszagondoltam a régi emlékeimre, amikhez köt a szám. Rengeteg van.
10 éves voltam. Akkor került ki ez a szám, ami azonnal a kedvencem lett. Az első versenyemre készültem a Deszka Club-ban. Borzalmasan izgultam, ami nem is csoda. Bekapcsoltam a rádiót, és épp a Boulevard of Broken Dreams ment. Megnyugtatott, és amint vége lett, hívtak, hogy én jövök. Megnyertem a versenyt, és azóta is ez a szerencse-számom.
Vagy amikor először mentem egy világversenyre.
Már kezdett meleg lenni. Így, júniusban, kezd teljesen nyári hangulat lenni.
- Kin! Nézd, kaptunk meghívót egy világversenyre, ahova hivatalosak vagyunk. Szeretném, ha te is rész vennél rajta, így nagyobb hírneve lesz a DC-nek, és, persze, neked is. Mit szólsz?
*a verseny napján*
- Kin, tíz perc! - jött be egy magyar szervező. Most vagyok először Angliában, ami nagyon szép hely. Utoljára meghallgattam véletlenszerűen egy Green day számot, ami történetesen a Boulevard of Broken Dreams volt. Segített, mert nyertem.
És ez a szám az, ami keresztül vitt a legnehezebb dolgokon. Nem volt olyan helyzet, amikor ne "mutatott" volna megoldást. vagy ne "segített" volna.
Idetévedtek
2013. július 27., szombat
Szeptember 27. Szombat
Köszönöm, hogy olvastok, és követitek a blogom. Tudjátok, és már nagyon régóta, talán 7 éves korom óta író akarok lenni. Ezt mindig hangoztatom is, és az anyámat ez egyszerűen nem érdekli. Szoktam neki enlíteni, hogy mennyire szeretem az olvasómait, és hogy nemrég léptük át a 3000 megtekintést, amit köszönök. Erre a magjegyzéseimre olyan lealacsonyító válaszokat kapok, mint most is. A kommenteimet akartam megmutatni, de egyszerűen csak elküldött, és mindig elismétli, hogy nem vagyok tehetséges, miközben egy munkámat sem látta. És már vagy 10 perce a Ti komijaitokat olvasom könnyezve. Illevte bőgve. Egyrészt amiatt, amit az anyám a fejemhez vágott, másrészt miattatok, hogy törődtök velem. Hogy érdekel titeket az amit csinálok, és az ahogy. Csak szeretném megköszönni, hogy vagytok nekem!
A mai nap tiszta csajos volt! Volt mozizás, szépítkezés (Hella kikönyörögte), vásárlás, fodrászat (Hella kérte, de nem bántuk), nézelődés, ruhapróbálgatás... minden, amit az Arénában szoktunk csinálni. Vagyis amit lehet. :)
Reggel (igazából délelőtt tizenegykor) indultunk plázázni.
- Hella! Mennyi parfümöt raktál magadra? - bosszankodott (jogosan) Mary.
- Nem sokat - tette fel a kezét. - Csak egy keveset...
- Ennyi nekem egy évre is sok lenne... - fújtatott, de abbahagyta, mert sok volt neki.
Még végignéztük ahogyan vitáztak (ami köbö húsz perc volt), aztán leszálltunk a buszról, és mentünk vásárolni! :)
Bent már az első boltban alapból eltöltöttünk egy fél órát, és mentünk mozizni. Egy totál-csajos-romantikus-szerelmes filmet néztünk meg, aminek mindenki örült.
Aztán jött a ruhapróbás szakasz. Volt, ahol eltöltöttünk egy egész órát, mégsem vettünk semmit.Bementünk egy parfümös boltba, ahol Dina egyből a férfi (?) részleghez ment.
- Mit veszel?
- Máténak gondoltam... Á, megvan! - kapott fel egy méregdrága parfümöt.
- Din, ez egy vagyonba kerül! - mutattam az árat jelölő cimkére.
Kijelentette, hogy a kedvenc könyvkaraktere is ilyen használ, és megveszi. Te jó ég! És rám mondják, hogy mániákus!?
Zenét hallgatva mentünk ki a kijátaton, ki az útcára, és vártuk a buszunkat.
Bent a koleszban mást sem csináltunk, csak zene-, és sorozatmaratont nyomtunk. Ja, meg Máté megkapta a parfümöt, aminek egyébként tényleg örült. Azt mondta, volt egy időszak amikor ezt használta, csak ahol vette, többé nem árulták.
Dina kedvéért megnéztünk a Teen Wolf egyik részét, aztán meg V, mint Viktőriát néztünk.:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)