Hajnal ötkor kint vártunk vele pizsiben, amikor észrevettük kijönni a fiúkat is.
- Hát ti? - ásítottam.
- Jöttünk elköszönni. Nem mehet el így, búcsú nélkül - magyarázta Roli.
- Ó, de cukik vagytok! - mosolygott Din.
Tényleg, ez tök kedves volt tőlük. Csak egy volt a gáz az egészben. A pizsim! Pont most kellett felvennem a rövidgatyós pizsim, ami kábé olyan, mintha nem lenne rajtam. Mondjuk a póló annyira megynyúlt, hogy a gatya nem is látszik. Mert ma már amúgy is kezdett hideg lenni, én meg ott fagyoskodtam a rövidujjú pizsimben. A srácok meg már felöltözve (!) jöttek ki, szóval csak mi fagyoskodtunk. Aztán megjött Léniért az anyukája, aki köszönt, és betette a lánya bőröndjét a csomagtartóba. Addig mi meg el tudtunk köszönni.
- Hé, tök jó lesz! Majd te is jössz, mi is megyünk! - mosolyogtam. Megöleltem, amit viszonzott. Mindkettőnknek könnybe lápadt a szemünk, főleg mikor Mary ölelte át Lénát. Akkor még jobban bőgtek, és hosszú percekig mást sem csináltak, mint bőgve ölelték egymást. Szólt Léni anyukája, hogy menjenek, lekésik a gépet, és elindultak. Integettünk, és jó utat kívántunk, meg ilyesmi.Mindenki indult be, csak Mary maradt kint, aki leült a földre.
- Jössz? - ültem le mellé, a (nagyon) hideg kőre.
- Maradok egy kicsit.
Megöleltem, és mentem be felöltözni.
Mivel ma már kezdett lehülni az idő, így egy őszies szerelést öltöttem magamra. Húúú, de költői lettem. :)
Szóval felkaptam az oldaltáskám, és megint egyedül mentem a suliba, ahol már csak négy lány van az osztályunkban. :(
Ma nem voltunk annyira viccelős kedvünkben (nem is tudom, miért), úgyhogy csendes volt a napunk. A tanárok amikor bejöttek a termünkbe szerintem ellenőrizte magában, hogy kik néznek kki így, mint a betegek, mert ez nálunk paranormális, ha valaki nyugton van.
Aztán bejött az osztályfőnök.
- Gyerekek, mint már tudjátok Léna elköltözött, és a helyére új főnek kell jönnie.
- Igen, tudjuk.
- Holnap fog bejönni első órára, mivel elkértelek titeket a testnevelésről.
Ennek mindenki örült, nem is kérdéses.
A nap további része a szokásosan telt, nem is érdemes írnom. Ja, igen, a fiúk megnézték a tegnapi bejegyzésem, illetve a ma éjjel egykor írtat. Nem mintha mondták volna, csak hallottuk. Őrültek. :)