Június 8. Péntek Part 1.

Úristen, már itt vagyunk... :') Már csak ez a rész, és még egy, és vége... <3
PS.: Köszönöm ezt a részt az őrült osztályomnak, akik nélkül nem jött volna össze ;) <3

xx Kin

Viszonylag korán keltem ami annak köszönhető, hogy tegnap már hétkor aludtam. Aha, Kinga ennyire törődik az élettel. Pfff.
Szóval hajnal ötkor azzal foglaltam magam el, hogy Jake-kel webkamoztam, és a nyarat tárgyaltuk ki, hogy mennyire várjuk, majd áttértünk a két nappal ezelőtt történtekre. Szerinte jól tettem amit tettem, és büszke rám. Hűűű.

A suliba beérve nyitva volt a terem, bent pedig Léniék röhögtek Oliékkal, hogy enniük kell Activia-t.
- Miért kéne enni Activia-t? Már a Pocak-izé miatt is rosszul vagyok, nemhogy azoktól a kombóktól - fintorogtam.
- Azért, mert akkor énekel Shakira - magyarázta Mary, mintha lenne benne logika, úgyhogy ezen egy jót nevettünk. Nos, igen... Shakira és az Activia. Wow.
Első órán Dina totál lefárasztott, ugyanis egyfolytában böködtük egymást, és végig vihogtunk, Hella pedig trollkodott. Eldugta a könyvét, és Maryt kérte, hogy rakja arrébb, mert nem lát. Ez így ment vagy két percig, aztán pedig Mary észrevette a könyvet, és elkezdtek vihogni. Sminkék a körmüket festették (megjegyezném, hogy irtó büdös volt a teremben... pfúj), Roliék kábé mindenen röhögtek, szóval... elvoltunk. :D
A szünetben bent maradtunk, ugyanis a fiúk óra közben ellopták a teremkulcsot, alias nyitva maradt az ajtó. Sminkék kimentek a folyosóra flangálni, ami azt jelentette, hogy 18-an maradtunk a teremben.
A fiúk "véletlen" letépték a függönyt, és azon hurcolták egymást. Szóval... felvázolva ez a dolog: Roli és Levi fogták a függönyt, amiben benne volt Olivér. És ezt így végig a teremben. Mi már dőltünk a röhögéstől, de amikor egy gonosz összenézés után nekivágták Olit a padnak, az... hát, ezek őrültek.
- Ez mire volt jó? - állt fel az "áldozat", de a röhögésünk végett nem tudtunk válaszolni.
- Agyfaszt kaptál, ember, vagy mi? - vihogott Roli.
- Basszus, az nem lehet, hogy betört a fejem?
- Nem hinném. De ha mégis, nem sokminden sérülhetett meg - közölte Hella, majd visszafordult a matek lenyójához. Várjunk... ma van matek?
Én elővettem a Tökéletes kémiát, és azt olvastam a szünet végéig. Hogy én mennyire szeretem azt a könyvet! :)
Második óra után az interaktív táblán trollkodtunk, amit még a téliszünet után kaptunk a terembe. Na, ez mindegy. :D A lényeg, hogy a srácok kötelezőnek gondolták, hogy egy üres lapot nyissunk, és arra firkáljunk minden őrültséget. Elvoltunk.
- Amúgy... a csokiember...
- Az Axe reklámból? - kapta fel a fejét Héli Léna mondatára.
- Aha. Akkor a csokiember az szerintetek édesszájú?
- De hülye vagy! -mondta vihogva Mary, és hátba vágta Lénit.
- Na, de komolyan?!
- Lehetetlen vagy - nevetett fel, és elővette a kövi órára a felszerelését.

Negyedik óra végén Léna életünk újra fárasztó dolgokat közölt velünk, bár röhögni elég jókat tudtunk.
- Na, de komolyan! Szerintetek ez akkor hogy van?
A szóban forgó kérdés az volt, hogy hogy lehet az, hogy a kopaszoknak van szemöldökük. Na most az ember ilyenkor mit mond? Semmit, mert röhög.

Órák után a koliban mentünk, ahol lepakolás után indultunk a szokásos helyünkre, avagy: Deszka Club. :)

Június 5. Kedd

5... 4... 3...

Igen, már itt tartuuunk!!! <3

xx Kin

Az ébresztő olyan hangosan szólalt meg a fejem felett, hogy konkrétan legurultam az ágyról. Igen, jobban örülnék neki, ha esti iskolánk lenne...
Egy überszupi szerelést választottam mára, hiszen azt hittem, hogy ez lesz életem legjobb napja. Hát... tévedtem.

A suliban alapból fel lettem mérgelve, mert Smink megint ott lógott nagyon jól tudjuk ki környékén (nem, arra sem méltaton, hogy leírjam a nevét!), szóval már helybe megfolytottam volna.

A sulirádióban Cher Lloyd Want U Back-je ment, amire Sminkék úgy reagáltak, hogy a padon táncoltak, amit mondanom sem kell, mindenki bámult. Nem, nem jó értelemben. Nem, kicsit sem gáz, hogy 4 lány a padon táncol, miközben kábé mindenki hülyének nézi őket. Mindegy, legalább nem én voltam megalázva. Aha, a következő szünetig.

Épp az ebédszünetben (5. óra szünete) ültem az udvaron levő asztalok egyikénél, amikor Sminkék mentek el mellettünk, és konkrétan nyakon öntöttek a jéghideg kólával.
- Jézusom, te nem vagy normális! - pattantam fel, és húzogattam a pólóm, hogy kimenjemek a hátamból a jégkockák. - Bakker! - csaptam a vizes kezem a föld felé.
- Jaj! - tette a kezét a szája elé Smink. - Sajnálom!
- Sajnálod a fenét! Tudom, hogy szándékos volt!
- Dehogy is! - nyávogta, majd közelebb hajolt. - Csak ez jár a magadféléknek.
A kezem ökölbeszorult, és szinte éreztem, hogy a tekintettemmel ölni lehetne. - Hogy érted ezt?
- Tudod te... ribanc.
Ez volt az a pillanat, amikor úgy nekiestem, hogy mindketten a földön kötöttünk ki. Az udvaron kábé mindenki minket nézett, de most őszintén?! Tettem az egészre - püföltem ahol tudtam.
Egy jól irányzott fogással megfogtam a lábát, és magamban pedig büszke voltam, hogy végre hasznát vehetem annak a tudásnak, amit nyolcadik osztályban szereztem a sok birkózás nézése végett.



- Mit képzeltek ti?
Az igazgató irodája mondhatni otthonos, kellemes, és pont a szemembe süt a nap az üvegen át, így olyan, mintha pofákat vágnék az dirinek.
Mellettem Smink heves magyarázkodásba kezdett, miszerint én mentem neki, minden ok nélkül. Igazából a végére már magasról szartam le. Persze, elvégre az én k*rva anyámat.

Végül "megúsztuk" egy igazgatóival, aztán mehettünk órára.
Amikor benyitottunk, kábé mindenki felpattant, hogy "mi volt????", mire Smink levágott egy óriási hisztit, hogy miattam (pfff) kapott egy igazgatóit. Kösszé'.

Június 4. Hétfő

Csak mert szeretjük Demi Lovato-t <3 <3 <3 

Mellesleg írt Ask.fm-en <3
Mellesleg nem gondoltam volna, hogy egy olvasómmal "futok össze" az ismeretlenek.com-on (Klementina <3)

xx Kin

A múlt hét maga volt a katasztrófa! :( Jó, akkor listáznám:

1. Ricsire rátapadt az Ella-klón, akit le nem lehet állítani róla, mert "Ricsi olyan helyes". Nem mintha én ezzel nem lennék tisztába, szóval ilyenkor jött a tipikus "én láttam előbb" vita az újak nélkül. Jó, valójában csak Helláéknak panaszkodtam.
2. Rontottam töriből!!!!
3. Elhagytam a szobakulcsunkat, alias nem tudtunk bemenni a szobánkba.
4. A kívánság-hét alatt  egy bizonyos "3M" dalokat küldött nekem, amivel jól felmérgeltem magam, mert mind Amerikás volt.
5. A Deszka Club francia részlege ki akarja tenni Stellát.

A jó dolog/dolgok:

• Egyetlen, és a top: Kibékültünk Elláékkal! Jó, nem nagy dolog, elvégre nem voltunk összeveszve, csak a szimpátia nem volt meg. És a legklasszabb, hogy Ellának barátja lett, és nincs rászállva Ricsire, és csak azért akarja szétrobbantani őket, mert nem szimpi neki Smink, és nem akarja, hogy rosszul érezzem magam emiatt, ami igazán rendes gesztus tőle. És bármennyire is fura kijelenteni, de Zentai Daniella a barátom lett. És ezzel együtt a többi a-s csaj is :)

Reggel a Ramones egyik dalára (I Wanna Be Your Boyfriend) keltem, szóval a reggel nem indulhatott rosszul. Az már részletkérdés, hogy el lett a későbbiekben rontva.
Később elindultam a suliba (Dina otthon aludt, majd este hozza haza a cuccait), de előtte a tükör előtt ellenőriztem magam: fehér rövid ujjú póló, fekete szoknya, szintén fekete harisnya, fehér balerina cipő, és a változatosság kedvéért rózsaszín (illetve pink) blézer. Like wow, wow.
A suliban a folyosón találkoztam Elláékkal, akik megdicsértek, mert jól néztem ki. :D Arik voltak. :)
A terembe belépve a legtöbben felnéztek, hogy vajon ki az, de mivel "csak" én voltam, nem nagyon figyeltek rám. Odablattyogtam Maryékhez, akik épp a BTR-ről beszélgettek. Haha, szép emlékek. (Jó, megmaradt ez a szokás is Amerikából).
- Bakker, de megbámult! - jegyezte meg felhúzott szemmel Héli, totál vigyorogva.
- Neked is szia. Kiről van szó?
- Jaj, hát MR-ről?!
- He?
- Marosi Ricsi rövidítése, te selejt!
- Jaaa - kezdtem tátott szájjal bólogatni, mint ahogy a filmekben, amikor totál nem értik miről van szó. Várjunk csak! Én most "szóismételtem"? :(
- Hülye - forgatta a szemét, de elnevette magát.
- Na, elölről!
- Mondom jól megbámult ő - bökött "MR"-re, mire halvány mosollyal megvontam a vállam.

A szünetekben az udvaron voltam, szóval délután egy "szarok mindenre" mondattal elmentem a Deszka Clubba, hogy deszkázzak. Az kell nekem.

Bent az öltözőmben felvettem a deszkás cuccokat, a sisakot, könyök- és térdvédőket, majd felkaptam egy régebbi deszkám, és a folyosón át kigurultam a pályára. Ott egy jó ideig (röpke 2 órát) gurulgattam, mert egyszerűen nuku életkedvem volt. Ráadásul Krisz sem volt ott, Dina nem jött (jó, nem tudta, hogy megyek), szóval a két óra után a pálya közepén leültem a deszkámra, és drámaian meredtem a távolba.

Május 28. Hétfő

Ééééééés indul a visszaszámlálás!!!

5...
PS.: bocsánat, hogy nem válaszolok a kommentekre, de egyszerűen nincs időm. :) Azóta lett pár új olvasóm, akiket itt és most köszönötök :D 
PPS.: Innen hosszabbnak tűnik :/ :D
xx Kin

#megdöbbentő #sokkoló #wááá
Igen, Twitter-time van nálam, szóval jellemeztem a napot. Na, akkor elölről...

Hiper-szuper-nagyon-giga-extra gyorsan felöltöztem, és mentem suliba (nem, nem a koliban voltam... kell a meglepetés ereje :D ), ugyanis anyával egy motelba mentünk éjszakára, mert ő hozott el a reptérről. :D

Jó, szóval... elindultam a suliba, de már félúton totál para voltam, mert azt hittem, hogy el fogok késni. Hát, majdnem össze is jött. :)
Az egész úton úgy vert a szívem, hogy azt elmondani nem lehetett volna. Vagy legalábbis rendbes jelzővel illetni. Egy idő után bekapcsoltam a fülhallgatóm, és elindítottam rajta az Amerikában megismert dalaimat, mint például Megan Nicole egyike, ami nagy kedvencem lett (Summer Forever), és erről a dalról automatikusan eszembejut Tavi Kata könyve, a Nyitótánc, bár fogalmam sincs miért. :D Ez mondjuk nálam így van :) Egy könyvhöz/emlékhez/filmhez kötődik egy dal, csak mert épp arra gondoltam, vagy azt hallgattam akkor, amikor a szóban forgó dolog is ott volt a "környéken". Jó, hagyom a rizsát, vissza a napomra...
A suli előtt jobban izgultam, mint amikor nekivágtam ennek az egész giminek. Merthogy akárhogy is gondolkozik az ember, rájön, hogy egy ember története akkor pörög fel, amint azt elkezdi papírra vetni, vagy Word dokumentumba ( :D ), akkor pörög fel az egész. Hisz ha belegondolunk ez tök logukis. A könyvek nem az unalmas részekkel nyitnak, vagy nem arról szól az egész, hanem arról, hogy egy váratlan esemény következtében elindul az ember életében egy olyan dolog, ami megváltoztatja azt. Vagy magát az embert. Nekem itt van ez a gimi, ami miatt érzem, tudom, hogy vagyok valaki, megtaláltam a helyem, nem érzem, hogy elveszett lennék. És talán ez a legfontosabb.
Lassan lépkedtem a folyosón, majd megálltam a terematnk előtt, pont, mint amikor először álltam itt. Nagyot lélegeztem, és beléptem...
Az első, ami feltűnt, hogy valaki űl a helyemen. És több pad van. És egy szőke Ella-klón (akit életemben nem láttam még) flörtöl Ricsivel.
- Mi van?
A két szó ösztönös reakció volt részemről, nem pedg egy köszönés. Nem így képzeltem el ezt a jelenetet. Jó, csomagoljunk, vissza Amerikába, Kevinékhez!
- Kingaaa! - ugrott a nyakamba Léni (Mary nem volt a teremben), és vigyorova rámnézett. - hahó, nem is örülsz?
Az arcom még mindig azzal a "csodálkozom, de nagyon" volt borítva (na, ezt jól megaszontam'), szóval Lénának leesett a tantusz, ahogy a többieknek is, miszerint itt vagyok.
A csajok odajöttek hozzám, köszöntek, minden totál oké volt. Ja, nem.
- Hogy lehet az, hogy - pillantottam a padokhoz - hét, ismétlem, HÉT személlyel többen vagyunk???
- A két művészeti sulit összevonták - felelte Hella a maga módján, vagyis: empátia nuku. Jó, csak egy kicsi.
- He??? - Oké, ki mondta, hogy értelmes ember vagyok?
- Mi mondani akartuk, de nem hittél volna nekünk!
- Miért is?
- Azt gondoltad volna, hogy ez egy újabb trükk, hogy "visszainvitáljunk" - magyarázta Dina.
- Oké - lélegeztem nagyot. - Ki az a csaj? - böktem a padom felé.
- Lulu. Az ofő ületette mellém, míg odavagy.
- De mostmár itt vagyok!
- Oki, nyugi! - tette fel a kezét Din.
- Második. Ki az a másik csaj? - néztem szúrósan a Ricsit dédelgető szőkére.
- Ja, igen. Sarolta az, de mi csak Sminknek hívjuk - legyintett Léni nevetve, mire az arcomra szökött egy halvány mosoly-féle.
- Mellesleg... - kezdte Héli - ki nem állja a csajt.
- Ki?
- Jaj, hát Rómeó - vihogott. - Bakker, ez de nagy! Még a kezdőbetűjük is egyezik - csapkodta a térdét, ami miatt egy retardált fóka-utánzat is lehetett volna.

Leültem a helyemre (a csajnak leesett a szitu), és magamban bosszankodtam az egész nap miatt. Jól kezdődött. Illetve "jól". Az írásbeli irónia nem megy.
És a legrosszab az, hogy irodalommal kezdtünk, de még az sem dobta fel a kedvem!!! Grrr... Sajnálom, mert Karal tanárnő kitett magáért. Ez lehetett volna a kedvenc órám az évben, de nem, mert a hülye bővülés, vagy mi miatt oda az életkedvem. :(

Meg is látszott a kedvemen. Viszont... a harmadik szünet volt a legvidámabb, azt hiszem. :)
- Jó, elárulom, mi volt "Kinnel", ha lenyugszol - mosolyogtam rá, mire leült mellém.
- Oké, mondd!
- Címlaplány lett az Elle-nél.
Dina olyan hangosan elkezdett visítozni, hogy az egész udvar ránk nézett, bár ez őt nem izgatta annyira. Ott ugrált az udvar közepén, miközben ott ordítozott. Én konkrétan annyira nevettem rajta, hogy eldőltem a fűben. Öt perc múlva abbahagyta, és borzasztó halkan megkérdezte:
- Tényleg?
- Nyugi, és igen.
- Jézusom! - meredt maga elé. - Bazd meg, Kinga, de irigyellek! Én vagyok a szárnysegéded, és nem hívtál volna?!
- Ez van, Dina Drága - kuncogtam, majd arra lettem figyelmes, hogy a sulirádióból a nevemet (???) hallottam, miszerint "üdv újra itthon", és elindult Victoria Justice Make it in America című dala.
Dinára néztem, mire legyintett.
- Kívánság hét, vagy mi a fene van.
- Jó, de ki küldhette? - ráncoltam a szemöldököm.
- Fogalmam sincs.

A koliban kipakoltam az anya által elhozott cuccaim (amíg a suliban voltam, elhozta), és Dinával az utolsó két hetet tárgyaltuk. Hihetetlen. Mindjárt vége. :(

Május 27. Vasárnap

Csak mert George #életemszerelme Shelley lájkolta a komimat Facebookon <3

xx Kin

Eldöntöttem.
Visszamegyek Magyarországra.

Az elmúlt egy hónap, amit itt töltöttem, szó szerint beteges volt. Számomra valaki biztos, hogy hasonlított valakire otthonról. Szóval... azt hiszem, beteg ember vagyok.

Ma egész nap pakoltam, hiszem hétfőn újra Budapesten tanulhatok, már ha csak arra a két hétre is. És már borzasztóan hiányzik mindenki. Még Hella is, ami nagy szó. :)

Egész nap a ruháim pakoltam (mármint tegnap, mert ma indultunk - mellesleg épp a gépen vagyunk), és zenét hallgattam. Na, igen. Mivel megjelent az Elle, ezért volt egy kisebb felhajtás. Vagyis.. jaj.
Épp vidicseteltem Dinával két napja, amikor közölte, hogy látott valami cikket, miszerint Kin Amerikában van. Jó, ez nem is volt baj. Csakhogy én hallottam utána egy beszélgetést:
- Már nem azért, de csak szerintem hasonlít Kin Kingára? Gondoljatok bele, még logikus is...
- Ricsi, Kinga nem tud deszkázni - szakította félbe Dina.
Itt még folytatódott a párbeszéd, csak idétlenségemben kinyomtam a gépet. "Ájm balfék".

Jó, akkor tegnap elköszöntem a srácoktól, főleg a csajoktól, akiket bár az elején hárpiának véltem, kezdtem megkedvelni.
Csináltunk egy közös képet, amit még aznap este betettem borítónak, majd elmentem aludni.
És akkor a várva várt mai nap:
Reggel borzasztó korán felkeltem, mivel apa kitalálta, hogy nem jön velem, csak a reptérre kísér el. Hálát az apáknak!!!
A reptéren egyedül üldögéltem, és borzasztó halkan zenét hallgattam, miközben a kezemmel a cuccaim szorongattam. Igazán nem hiányzott, hogy ellopják bármimet is.

Hamarosan leszállunk, pakolok... :)

Május 20. Hétfő

Attól még hogy URL-címet változtattok, és blog nevet, attól még megtalálom a lopósokat ;)

xx Kin

A mai nap volt életem legjobb napja!!! Ilyet... sosem fogom elfelejteniii :) Egyszerűen boldog vagyok!!! Na, de ne vágjak bele, kezdjem az elején...

A pályán gondoltuk összeülünk a srácokkal, és beszélgettünk, amíg meg nem jött Niall... egy öltönyös fickóval.
- Kingá Dánnyán? - kérdezte tőlem (??????????), mire félénken, de bólintottam. - Niall apjának az egyik ügyfele vagyok... Jay egy magazinkiadónál dolgozik, és mi adatjuk ki nála a Elle-t.
A szemem szerintem a háromszorosára nőtt. Hogy nekem ehhez mi közöm van???
- Nos, mivel Niall mesélte, hogy nemrég jöttél, és nemzetközileg is ismert ember vagy, tennénk egy ajánlatot, Kingá...
- Szólítson csak Kim-nek.
- Szóval Kim... lenne kedved címlaplánynak lenni az Elle magazinnál?
- Elájulhatok? - nyögtem ki pár másodperc némaság után, enyhén (enyhén????? Totálisan!!!!!) lesokkolva.
- Szóval? - kérdezett vissza egy nevetés után.
- Csináltam már 360 fokos ugrást?
Természetesen erre a válasz igen volt, szóval elindultam a pasassal és a srácokkal az Elle székházához, ahol vannak a fotózások, és szerkesztőségek.
Az egész egy brutál nagy hely, külön fotós termekkel, különböző környezetekkel. Meg a paparazzókkal. Igen, elvégre nem minden nap tudják lefotózni (pölö:) Marcela Boaventura-t, szóval...

Na, visszatérve a lényegre... mivel pontosan semmit, tényleg semmit nem tudtam erről a fotózásos-izékről, ezért hagytam, hogy a srácok segédkezzenek.
Először valami irtó nagy, irtó fehér terembe mentünk, ahol a fényeket ellenőrizték, majd miután ezt megnéztük, átmentünk egy sminkes szobába, ahol pedig csináltak nekem egy totál natúr sminket. Legalább elviselhető volt az arcom. :)
- Rendben, Kim, állj oda - intett a fotós a nagy, fehér fal elé, én pedig magamban csak arra tudtam gondolni, hogy magyar lány nem juthatott még idáig olyan sokszor - kivéve ugye Palvin Barbit.
A következő pillanatban halkan elindult egy pop zenekar dala, amit nem tudtam hova tenni.
- Szoktak betenni zenét. Tudod... hangulatfokozó - legyintett Niall.
- Jahhh - bólintottam bambán, közben pedig a fotósnak is pofákat kellett vágnom.



- Milyen néven szerepelj az Elle-ben?
A recepciós pultnál ülő hölgy türelmetlenül hadarta a kérdéseket a fotózás végén, én pedig türelmesen (hihi) válaszolgattam. Kivételesen bunkó egy nő. Mindegy.
- Kin.
- Csak így? - vonta fel a szemöldökét.
- Csak így - mosolyogtam.
- Művésznév?
- Olyasmi - nevettem el magam, majd aláírtam a lap alján, a vonalon.

- Juj, gyerekek, ez tök jó volt - dörzsöltem a kezem izgatottan.
- Igen, tényleg - kuncogott Merchie.



Hazamentem, és csak bámultam a plafont. Annyi mindent elértem, mióta itt vagyok, de ez nekem nem jó. Nem szeretek itt lenni. Haza kell mennem.

Új blog - vagy mi

Hali! :)

Új blogot indítottam (hehe), aminek a központjában egy pop zenekar áll, viszont nem fanfiction!

(B)eléd estem

A blogot könyvként írom, szóval minimum 3 oldalasak a részek (Wordben - az első rész pont annyi). :) Fiú-lány szemszögből lesz felváltva, és négy könyv :) Kukkantsatok be :)


Fülszöveg:
Milyen is lehet az, amikor a társadalom nem rekeszt ki, csak mert más vagy egy kicsit? Vagy mi van akkor, ha egy világhírű popsztár egy pillanat alatt a baráti körödbe tartozik? Ugyanis Magyarország a Hillercox-nak köszönhetően lett egy nemzetközileg ismert ország, ami eddig csak meglapult valahol Európában. Natáliának szembe kell néznie a tényekkel - egy rendezvény is elég neki, hogy a nagyszájú rockercsaj beleszeressen a világ legnépszerűbb zenekarának frontemberébe.