Idetévedtek

2014. január 17., péntek

Április 15. Kedd

Sziasztok!
Mostantól minimum 4 komit várok!!! ;)
xx Kin


Ma délután a városban kóboroltunk, és a tegnapi ígéretem betartása miatt fagyiztunk is egyet. :)
A játszótéren leültünk egy faasztalhoz, és beszélgetni kezdtünk, Maja pedig az asztal szélén lóbálta a lábát.
- Mikor hintázhatok?
- Miután megetted a fagyit - mondta Hella, kicsit anyáskodóan. Végül is, ha baja lesz, akkor végünk, szóval jobb a biztonság.
- Megettem - mutatta két tenyerét, ami csupa csokifagyi volt, csakúgy, mint a szája széle. Vihogva kerestünk egy zsebkendőt, amivel megtöröltem Maja arcát, és ő azonnal futott a hintához. Mary és Léni utána ment, mi pedig a többiekkel beszélgettünk.
- És mi a helyzet veletek Darla? - fordultam felé.
- Ja, Adammel megvagyunk. Ha érdekel még Chris, akkor szingli - nevetett.
- Bocs, de passzolom a lehetőséget - röhögtem, és két kezemmel tartottam az állam, úgy gondoltam arra a személyre, akit mindennél jobban szeretek. - Egyébként imádom a ruhát! - lelkesedtem.
- Úgy láttam, nem csak te - húzogatta a szemöldökét Dina.
- Mivan? - ráztam a fejem.
- Ricsi jól megbámult tegnap - közölte Hella, Darla pedig bólintott.
- Ne szenyázzatok, így is totál ki vagyok a csók óta - magyaráztam. - Fogalmam sincs, mit csináljak.



A játszótér után elmentünk egy parkba, ahol végül hülyültünk. Én Maja egyik kezét fogtam, Darla a másikat, úgyhogy ő időnként ugrált. A világ legaribb kislánya. :)
A csajok elmentek valahova (tényleg nem tudom hová), én pedig egyedül maradtam Majával.
- Maja - szólítottam meg. - Mit csináljunk?
- Beszlélgessünk - ült le velem szembe. - Kaphatok fagyit?
- Persze - nevettem. - Milyet kérsz?
Visszaérve a boltba, és vettem neki két gombócot, majd leültünk egy asztalhoz.
- Mit is mondtál tegnap? - kérdeztem, mert mégis csak érdekel az, amit elkezdett mondani.
- Mikor?
- Hogy mit mondott rólam a bátyád?
- Sokat mesélt rólad - lóbálta a lábát. - Azt mondta, hogy kedves vagy, meg szép - mosolygott. - A többi vicces - kuncogott.

Nos, igen, mire visszaértünk addigra abbamaradt a lesokkolt énem, és rohantam naplót írni.