Április 23. Szerda

Mivel ez egy extrarövid rész, ezért ezután jön egy extrahosszúúúú első része ;) Az okosak már sejtenek valamit ;)

xx Kin

#thankyousomuchmydarlings

A mai napon történetesen a zenehallgatáson kívül nem csináltam semmit. Ja, de. Az idegeiremre mentem. Sajá magam. Ide is eljutottunk. Szép. Volt. Kinga.
Első órára késve értem be (csak így tovább...), ami miatt kaptam egy egyest. Annyira szeretlek élet!


Az iróniás órám után a szünetben zenét hallgattam. Hella mutatott pár EarlyRise dalt, és tetszik a zenéjük. ☺ Jééé, egy szmájli! Valami jó is a napban...

Nyeld le a félelmeid, töröld le a könnyeid, engedd el a sötétebb éveidet. Állj fel. Mosolyogj. Menj el...
Hogy miért is írtam ezt???
Ezt kellene tennem. Nem pedig itt siránkozni. :(
Legszívesebb kimennék a koli tetejére, és elkiáltanám magam, hogy "Fuck everything! I'm going London!"

Április 22. Kedd

Először is, reggel megint korán keltem, pontosabban ötkor.
Roli az ajtónk előtt várt, ugyanis csak negyed nyolckor indultunk. Egy (színpadi) csókkal köszöntött, aminek tanúja volt az épp akkor kilépő Ricsi, és Máté. Rendben Kinga, így szúrd el az esélyedet! Már ha lenne...
Második szünetben Ella Ricsivel fröltölt az udvaron, amit mondhatom nem szívesen néztem végig.
 - Jézus, jól lesápadtál... - közölte Dina a nyilvánvalót.
Halványan megráztam a fejem, de a gyomromban továbbra is éreztem valamit.
A szám elé kaptam a kezem, és villámgyorsan beszaladtam az épületbe, néhány sulitársam sikerült is ellöknöm.
Berohantam a mosdóba, ami pont üres volt. Dina mögöttem kullogott, és szemtanúja volt a rókázásomnak. Magamra csuktam az ajtót, és lerogytam a földre.
Halottam, hogy valaki beront a mosdóba, illetve valakik.
- Ugye tudjátok, hogy ez a csajmosdó? - akadékoskodott Dina - teljesen jogosan.
- Kit érdekel - hallottam Ricsi (?!) hangját, majd Roliét, aki helyesel. Hát nem aranyosak??? De, azok!
- De az sem, hogy vesz titeket a kamera?
- Van kamera? - döbbentek le egyszerre.
- Nincs, de mit kerestek itt?
- A "pasija" vagyok - mondta Roli, és szinte a szemem előtt láttam, ahogy megvonja a vállát.
Ricsit nem hallottam válaszolni,de biztos mondott valamit, mert Dina egy "jaaaa"-t válaszolt.
- Hé, jól vagy? - hallottam Roli hangját.
- Nem annyira - feleltem. Borzasztó rosszul voltam, és ráadásul be is csengettek.
- Szólok a tanárnak, ki jön? Tuti csak egy embert hagyat itt... - magyarázta Din.
- Majd én maradok - vágta rá Ricsi, amitől egy mosoly szökött az arcomra. Itt marad. Miattam, velem, most. Még talán romantikus is lehetne, ha nem a csajvécében lennénk, és nem kellene hánynom. És kicsit sem segít a helyzetemen az, hogy a gyomrom liftezik.
- Jól vagy?
- Nem igazán...
- Ez így hülye kérdés volt... akkor átfogalmazom. Jobban vagy?
- Kicsit. Maradjunk annyiban, hogy most már nem hányok sugárban - mostam ki a szám, mire Ricsi elnevette magát. - Már jobb. Visszamehetünk.
- Biztos?
- Igen - bólintottam halványan (ez milyen már???), és visszamentünk a terembe. Egész órán éreztem magamon a pillantását, amitől zavarba is jöttem, főleg amikor észre is vettem.
Képtelenség... Szeretem...

Április 21. Hétfő

Kezdenek csökkenni a kommentek ;) Minél több komi, annál hamarabb lesz rész :D <3

#thankyousomuchmydarlings

A lényege a Rolival való "kapcsolatunknak", hogy naponta háromszor kell csókolóznunk, ha megyünk valahova, akkor kézen fogva kell. Olyan poén az egész. :D Nem, de szívesebben csókolóznak a másik R betűs sráccal.

Reggel én értem be leghamarabb, ami azt jelentette, hogy a terem előtt elterülve (párnának tökéletesen megfelel a táska) eszem a kajám, ugyanis a koszt nem volt valami étvágygerjesztő.
A kabátom cipzárjával szerencsétlenkedtem, amikor egy táska "csúszott" mellém.
- Reggelt' - köszönt Ricsi, és levágta magát mellém a földre.
- Neked is - mosolyogtam.
- Mióta vagy itt? - kérdezte, miközben a táskájából szedte elő valamelyik füzetét.
- Fél órája - vontam vállat.
- Dehát negyed nyolc sincs - döbbent meg, aztán elnevette magát.
- Van ilyen - vihogtam. - Nem voltam álmos.
- Mivan, mindenki koránkelő? - visított Léna, majd az ölembe dobta a táskát, és felült a radiátorra.
- Bazdmeg, Léna - nyögtem. - Mi a franc van ebben a táskában? - kérdeztem.
- Nem találtam az órarendet, és mindent bepakoltam - harapott bele az almába, Ricsi meg rajtunk röhögött.
- Mire való akkor a suliszekrény? - próbálta visszafojtani a nevetést.
- Jaaa, tényleg - kapott a fejéhez Léni.
- Jesszus, hova kerültem...
- A sulinak nevezett pokolba - válaszolta Léna, mire Ricsivel összenéztünk, és dőltünk a röhögéstől.

- Szasztok' - érkezett meg Roli, és mellém ülve megcsókolt. Természetesen mivel mindketten barátként tekintünk egymásra, csak színpadi csók volt, de erről a többiek nem tudnak.
Fél szemmel úgy láttam, mintha Ricsi arc izmai megfeszültek volna, de lehet, hogy csak félrenéztem. Biztos. Lehet. Talán...
Persze a suli folyosóján szúrós szemmel bámultak minket a lányok. Hiszen Ricsi és Roli a suli két szingli szépfiúja. Én pedig a szerelmi háromszögünk tagja. Illetve kétszög. Van egyáltalán olyan? Na jó, a lényeg, hogy én érzek iránta valamit, ő meg legfeljebb a telefonszerződés iránt.



Délután a srácokkal filmeztem, a csajok vásárolni mentek, nekem viszont semmi kedvem sem volt. Valami akciófilmet néztek, én pedig csak ültem, mint akit szoborként raktak oda. Semmihez sem volt kedvem, ráadásul a két szépfiú közt ültem. Úgy éreztem magam, mintha valami rossz szerelmi film közebén lennénk, és a csajnak döntenie kellene. Csak annyi a különbség, hogy engem egyik fiú sem szeret, mint csajt. Inkább, mint barátot.
- Na, én megyek - álltam fel a film közepén, és bementem a szobámba netezni. A Facebook, és a Twitter is elég unalmasnak bizonyult, szóval már délután 6-kor megvoltam fürödve, és pizsiben feszítettem. Most hét van, és hallom a csajok hangját a folyosón. Megjöttek! :)

Április 18. Péntek Part 2.

Túl vagyunk az 50.000-en!!!!!!!!!!!!!!! Wííííííííííííííííííííííí :))))))))) ^^ 

Amikor Roli irányába intett, majd kiugrott a szemem.
- Ez most komoly? - kérdeztem döbbenten. - Jó, mik a szabályok? - hagyom annyiban. Egy valamit megtanultam: Lukácsékkal nem szabad vitatkozni.
- Egy hét. Kézfogás, csók, tipikus járós dolgok - magyarázta.
- Oké - törődtem bele.

- Darlaaa!!! - szidta le Dina a nővérét. - Ő Roli volt, nem Ricsi!
- Mi? Neee - esett le neki a dolog.
- De! - emelte fel a hangját Din.
- Hé, mindegy, túllehet élni - legyintettem. - Amúgy sem vagyok rosszban Rolival. Sőt!




Roli átjött, és mondta, hogy mivel megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova, ezért is döntöttünk egy buli mellett. Képet is csináltunk:

Nagyon jól éreztem magam. És ez a lényeg. :)

Április 18. Péntek Part 1.

Sziasztok!

Über rövid lett, de nem tudtam tovább húzni a részt, mert így most találgathattok, hogy kire bökött. :D Ráadásul kezd előjönni megint az SzJG-mániám, nézzétek el xddd

xx Kin

Ilyen napot, te szent terentőm!
Az egész a suliban kezdődött, a második szünetben.
Dina lement a büfébe, én a padomnál rajzolgattam, amikor Roli jelent meg mellettem.
- Szia, Roli - mosolyogtam.
- Mitől vagy ennyire mulya mostanában?
- Mi? - kérdeztem nevetve.
- Tudod, hogy értem. Mind tudjuk, hogy történt veletek valami, de nem tudjuk mi.
- Mire akarsz ezzel célozni? - zavarodtam össze teljesen.
- Majd délután gyere el velem valahova, akkor rájössz. De gyere, lehet lent elveszett Dina - nevetett, és megfogva a csuklómat - húzott ki a teremből.
- Miért is érdekel ez annyira? - kuncogtam, miközben lefelé trappoltam a lépcsővel.
- Úgy volt, hogy hoz egy kólát. És szomjas vagyok - magyarázta, mire felnevettem.
- De ott van a teremben a csap!
- Pfúj! Sárga csőtöréses víz. Blah - öklendezett, mire akkorát röhögtem, hogy majdnem rosszul lettem.
- Fú, de lány vagy - löktem vállam nevetve. - Ott van Dina - mutattam a lépcső aljára. - Eddig van a sor? - vihogtam.
- Nem vicces! Az imént a harmadik fokon álltam!
- De az - nyújtottam a nyelvem.

Visszaindultunk a terembe, de mellettünk elment egy csapat fiú, és az egyik magyarázott.
- Nem hallottad, milyen meleg hangja van? - súgta Roli a terem előtt, belőlem pedig újra kitört a röhögés. Mindenki ránk nézett, amit egy intéssel lerendeztem.
- Gyerekek, én kezdem magam az SzJG-ben érezni - lihegett mögöttem Dina, kezében Roli kólájával.
- He? - Éljen a kultúra! :D
- Te vagy Reni, Ricsi meg Cortez...
- Először is, még mindig Kinga vagyok. Másodszor... Ricsi mióta spanyol? - ráztam meg a fejem. - Tényleg, rég beszéltem Dianaval. Mellesleg neki van egy Cortez nevű ismerőse... - kezdtem ecsetelni.
- Na! - szólt közbe Dina. - Hella Kinga...
- Hééé! - szóltam rá.
- Befejezhetem? Köszönöm. Én vagyok Viri, Máté Ricsi, Roli Arnold, Jake meg Jerome...
- Jesszusom - fogtam a fejem. - Mennyi Monstert ittál te?
- Ma nem - nevetett.



Délután Felelsz vagy Mersz?-eztünk, de bár ne szálltam volna be.
Egy sokadik pörgetés én következtem (Dávid pörgetett - ők is itt vannak Darlaval, aki jól megbámultak a fiúk, de mindegy :D ).
- Felelsz...
- Felelek.
- Ki tetszik neked?
- Cortez - röhögtem össze Dinával, merthogy reggel Ricsit a könyvszereplőhöz hasonlította.
- Milyen spanyol alakokkal szűröd te a levet, lányom? Még a végén belecsöppensz egy spanyol drámafilmbe - rázta a fejét.
- Dávid - fogtam meg a vállát. - Te nem brazil szappanoperára gondoltál?
Ezen egyébként jót nevettek a többiek, és mi is.:D
- Amúgy ki az a csávó? - kérdezte.
- Egyszerre csak egy, amigo - vihogtam, de lassan kezdem úgy érezni magam, mint egy hiéna. :D

- Rendben... - kezdte Darla, miután bevállaltam, hogy "merek". - Jöjj össze azzal a fiúval!

Április 16. Szerda

Sziasztok!

Ebben a részben van pár valójában megtörtént dolog, amit egyébként dőlt betűvel jelzek, csakhogy tudjátok milyen idióta az osztályom, és hol kell élnem a mindennapjaim. :D

xx Kin
PS.: Minél több a komment, annál hamarabb lesz rész ;)
PPS.: Szülinapom alkalmából lehet rakok még egyet :*

Második óra előtt két perccel épp a csajokkal röhögtünk a cikis sztorinkon, mert mi már csak ilyenek vagyunk. :D
Hirtelen meghallottuk Levit, aki üvölt, és elrohant mellettünk a folyosón, pár méterrel lemaradva Olivért, aki szintén üvöltött. Levi kirontott az ajtón, amit Oli bezárt, alias Levi nem tudott bejutni. Mi már akkor dőltünk a röhögéstől, amikor elrohantak előttünk, de most? Ááá, képtelenség. Sosem nőnek fel.

Negyedik és ötödik órában tesiztünk, ami azt jelentette, hogy a suli konditermében bohóckodunk. Hella azzal szórakozott, hogy hozott be egy-egy katicát, és Mary orra alá nyomta.

Én Dinával és Lénával fekvőtámaszoztam, mire Dina megszólal:
- Ne nézzétek a nadrágom, van rajta egy lyuk.
- Nyugi, nem nézem a lyukad - nyugtattam, mire Lénából kitört a röhögés.



Délután megint Maját pesztráltuk (nem bántuk, egyszerűen imádnivaló), és a csajok megint szekáltak Ricsivel, amit végig hallott Maja is, ami nem biztos, hogy épp jó dolog, hiszen a testvéréről beszéltünk. Sőt, még most is, de azt hiszik, hogy franciára jegyzetelek. :D

Április 15. Kedd

Sziasztok!

Mostantól minimum 4 komit várok!!! ;)

xx Kin

Ma délután a városban kóboroltunk, és a tegnapi ígéretem betartása miatt fagyiztunk is egyet. :)
A játszótéren leültünk egy faasztalhoz, és beszélgetni kezdtünk, Maja pedig az asztal szélén lóbálta a lábát.
- Mikor hintázhatok?
- Miután megetted a fagyit - mondta Hella, kicsit anyáskodóan. Végül is, ha baja lesz, akkor végünk, szóval jobb a biztonság.
- Megettem - mutatta két tenyerét, ami csupa csokifagyi volt, csakúgy, mint a szája széle. Vihogva kerestünk egy zsebkendőt, amivel megtöröltem Maja arcát, és ő azonnal futott a hintához. Mary és Léni utána ment, mi pedig a többiekkel beszélgettünk.
- És mi a helyzet veletek Darla? - fordultam felé.
- Ja, Adammel megvagyunk. Ha érdekel még Chris, akkor szingli - nevetett.
- Bocs, de passzolom a lehetőséget - röhögtem, és két kezemmel tartottam az állam, úgy gondoltam arra a személyre, akit mindennél jobban szeretek. - Egyébként imádom a ruhát! - lelkesedtem.
- Úgy láttam, nem csak te - húzogatta a szemöldökét Dina.
- Mivan? - ráztam a fejem.
- Ricsi jól megbámult tegnap - közölte Hella, Darla pedig bólintott.
- Ne szenyázzatok, így is totál ki vagyok a csók óta - magyaráztam. - Fogalmam sincs, mit csináljak.



A játszótér után elmentünk egy parkba, ahol végül hülyültünk. Én Maja egyik kezét fogtam, Darla a másikat, úgyhogy ő időnként ugrált. A világ legaribb kislánya. :)
A csajok elmentek valahova (tényleg nem tudom hová), én pedig egyedül maradtam Majával.
- Maja - szólítottam meg. - Mit csináljunk?
- Beszlélgessünk - ült le velem szembe. - Kaphatok fagyit?
- Persze - nevettem. - Milyet kérsz?
Visszaérve a boltba, és vettem neki két gombócot, majd leültünk egy asztalhoz.
- Mit is mondtál tegnap? - kérdeztem, mert mégis csak érdekel az, amit elkezdett mondani.
- Mikor?
- Hogy mit mondott rólam a bátyád?
- Sokat mesélt rólad - lóbálta a lábát. - Azt mondta, hogy kedves vagy, meg szép - mosolygott. - A többi vicces - kuncogott.

Nos, igen, mire visszaértünk addigra abbamaradt a lesokkolt énem, és rohantam naplót írni.

Április 14. Hétfő

Több, mint négy hónapja nem írtam. Jesszus!!! Hogy mi történt azóta??? Le is írom:

• Folyamatosan magam voltam, nem érdekelt semmi. Vagy olvastam, vagy tanultam,vagy épp Dina próbálta kiszedni belőlem, hogy mi történt köztünk Ricsivel. Nem járt sok sikerrel, viszont mikor beszéltem, akkor meghallgatott. Igaz barát. ♥
• Hella természetesen csatlakozott a szívügyeim kibeszéléséhez, és megállapította, hogy vakok vagyunk mind. Nem tudom, mire célzott, de biztos valami elméleti izé, vagy mi. Nem jut eszembe, szóval mindegy.
• Ricsivel semmit sem tisztáztunk, és ez a legrosszabb az egészben. Nem tudom jobban kifejteni: nagyooon szeretem!!!

Ma kezdődik a nyílt hét a suliban, ami azt jelenti, hogy a hét minden napján minden osztályba mehetnek felnőttek látogatni, családdal együtt. 

Anyáék csak holnap jönnek, ma csak Hella, Dina, Ricsi, és Roli szülei/családja jött.

Délután a csajokkal, Darlaval, és Ricsi húgával bent voltunk a szobánkban, és próbáltuk elaltatni Maját. Még csak három és fél éves, de übercuki! Bár ilyen korban a legaranyosabbak. :)
Az ölemben elkényelmesedett Maja, és halkan beszélgetni kezdtünk a csajokkal.
- Kingaaa - nyújtotta el Mary. - Ha már mind itt vagyunk... elmagyaráznád nekünk, hogy miről maradtunk le?
- Még a majdnem fél éve történt sztorit? - vontam fel a szemöldököm.
- Ja - bólogattak.
- Ácsi! Miről maradtam le? - fordut körbe Darla.
- Kinga és Ricsi "románcáról" - nevetett halkan Léna, mire Maja mocorogni kezdett.
- Halkabban - suttogtam. - A tömör sztori annyi, hogy küldött egy SMS-t este, kint filmeztünk, és megcsókolt - vontam meg a vállam, mintha nem is érdekelne. Pedig belül még négy hónappal később is fájt. :(
- Együtt vagytok? - pislogott Darla, aki nem is tudott mostanáig semmiről.
- Úgy néz ki? - kérdezett vissza Dina.
- Hé, csajok, tökmindegy, úgyse lesz köztünk semmi - mosolyodtam el keserűen, és a fejemben újra lejátszódott a jelenet... amikor megcsókolt... Sosem fogok kiszeretni belőle.
- Mennyire szereted?
- Nem beszélhetnénk másról? - néztem könyörgően.

- Elaludt - állapítottam meg a kis Maja szuszogásából.
- Olyan kis cukiii - mosolygott Léna, Mary pedig egyet értett.
- Az - vigyorogtam, miközben Maját néztem. Ilyen aranyos hugicááát! :)



Négy fele Maja ébredezni kezdett, szóval csendesebbre vettük a hangerőt, és mellőztük a vicceket.
- Te Kinga! Dinának vettem egy ruhát, de rá nem jó. Próbáld már fel, ha jó rád, akkor a tiéd - mondta Darla.
- Milyen ruha?
- Ilyen elegante - kuncogott.
- Itt van?
- Ja, a hétvégén hoztam, amikor otthon voltál - magyarázta, Dina pedig elővette A RUHÁT. És ilyen ruhát álmomban nem láttam még! Rózsaszín, kicsit pasztellszínű, fodros, és csillogós a felseje. Álmaim ruhája.
- Jesszus, Darla! - fogtam meg.
- Na, próbáld! - mosolygott.
A fürdőben felvettem, és valami csodálatos!!! Pont jó volt rám, és szerintem nagyon jól állt.
Kint a csajok megdicsértek, hogy milyen jól áll, és Maja szerint ez olyan "hercegnős ruha". :) Tényleg annak éreztem magam. Egy hercegnőnek, akinek nincs hercege. :(
- Hol van Ricsi? - kérdezte Maja, körbenézve a szobában.
- Maja, most nincs itt - guggolt le elé Hella. - Megkeressük neked?
- Igen - bólintott. Hella kirontott az ajtón, Benyitott a szembe levő szobába, és elkiáltotta magát.
- Richárd!!! A húgod keres!
Mi elnevettük magunkat Hellán, mert ő már csak ilyen.
- Felveszel? - pislogott Maja, én pedig felkaptam, és két kézzel tartottam. Féloldalasan fogtam, hogy lássa a többieket is. - Te vagy a Kinga?
- Igen, én vagyok - nevettem.
- A bátyám sokat emleget - kuncog. - Szép dolgokat mond rólad.
Annyira elvigyorodtam, hogy azt leírni nem lehet. Várjunk csak! A húgának szokott rólam mesélni, vagy a szüleinek? Vagy úgy általánosságban mindenkinek?
Épp megkérdeztem volna, amikor hangosan megszólalt Maja, hogy "Ricsiii!". Odavittem hozzá, "átadtam" neki, miközben mélyen a szemembe nézett.
- Köszi, hogy vigyáztatok rá - mondta mosollyal az arcán, mire megvonom a vállam.
- Bármikor. Ilyen cuki kislányra öröm vigyázni.
- Mondtam már, hogy akkor nem cuki, amikor ordibál - röhögött, majd leesik neki, hogy mikor is mondta, és abbahagyja.
- Hát... akkor én megyek. Maja - néztem rá - holnap átjössz hozzánk? Elviszünk fagyizni - vigyorogtam.
- Igen! - bólogatott nagyokat.
- Sziasztok! - intettem, és átmentem a csajokhoz, és folytattuk a röhögést. :)

Január 10. Hétfő Part 3.

Sziasztok!

Megmondom őszintén, nem így írtam meg először, de inkább átírtam ilyenre. Lehet az jobban tetszett volna, de akkor megint a képbe jött volna Jake, Nathan, és most a haverjaik is. De remélem nem csalódtok. :)
PS.:Köszönöm, hogy vagytok nekem!!! Nélkületek írni sem lenne érdemes!

xx Kin

A kérdése meglepett, de ettől függetlenül válaszoltam.
- Igazából barátságon kívül azt, hogy olyan, mintha a bátyám lenne. Miért kérdezted? - nyitottam nagyra a szemem, válaszára várva.
- És irántam?
Egyszeriben még Jakekel való barátságomat tudtam volna órákig ecsetelni, most pedig a szám felvette az O alakot, a sokkoló kérdése miatt. Most legszívesebben a kiskori játékmackómat szorongatva vallanék be mindent, de helyette teljes sokkhatás alatt vagyok.
Gyönyörű kék szemébe bámulok, amik még mindig a válaszomra várnak.
- Hát...ööö... nem nézhetnénk inkább a filmet? - próbálom terelni a témát (megjegyzem elég bénán). Most lehet rájött, szóval nincs menekvés. Jaj.
Megpróbáltam volna a Spring Breakersre összpontosítani, de a reakciója sokkal jobban lefoglalt.
Kezével megfogta az arcomat, és megcsókolt. És Istenem, én mennyire vártam ezt a csókot! Nem pont a vérciki pizsamámban, éjjel, a koli moziszobájába képzeltem el, de nekem tökéletes volt. Hogy miért? Mert Ő csókolt meg ENGEM.
Hosszú percekig csókolt, amit az ajtó nyíló zaja szakított meg. Azonnal eltávolodtunk egymástól, a lehető legjobban, és vártuk a leszidást.
Az ajtó kinyílt, és a felügyelő egy zseblámpával a kezében benyitott.
- Ti mit csináltok itt?
- Elnézést, csak... nem tudtunk aludni... - próbáltam kimagyarázni a dolgot, persze sikertelenül.
- Takarodjatok vissza a szobátokba! - intett a kezével. - Most az egyszer elnézem nektek, de mars a szobátokba!!!

Bent egyből ugrottam az ágyba, de nem tudtam aludni. Semmi sem foglal le. Hiszen életem szerelme (oké, hogy Krisznél is ezt mondtam, de most jobban érzem azt, hogy "mellette akarom élni a mindennapjaimat") most CSÓKOLT MEG (!!!), hogy is tudnék aludni? Hosszú éjszakám lesz...

A szomorú hangulatom miatt kaptatok egy boldog részt. Nem hittem volna, hogy ilyen hangulatban posztolom ezt a részt, de ez van. Puszi.

xx Kin

Január 10. Hétfő Part 2.

Ismeretlen szám volt, én pedig azt hittem Hella az. Fogggalmam sincs miért, de tényleg. Viszont nem volt kint senki. A központnál ott volt a felügyelő, szóval halkan, de megkérdeztem, van-e itt valaki. Nincs válasz. Újra kérdeztem, mire valaki hátulról befogta a szám, mintha tudná, hogy sikítanék.
- Jesszusom! - löktem vállon. - Te mekkora szemét vagy! - nevettem. - Azt hittem, mentem rosszul leszek!
Ricsi elnevette magát, én pedig halkan kuncogni kezdtem. Lenéztem, és csak akkor tűnt fel, hogy a pizsimben vagyok. Istenem, de ciki volt!
- Talán át kellett volna öltöznöm - jelentettem ki, miközben magamon szórakoztam.
- Miért? Legalább nem csak a húgom hord ilyet - mutatott a Csőrikés szettre.
- Nagyon vicces! - durciztam. - Van húgod? - érdeklődtem végül.
- Ja - bólintott.
- Mutatsz róla képet?
Előkotorta a telefonját, és mutatott egy képet, amin mindketten rajta vannak. Azt a tipikus "belenyomjuk az arcunkat a kamerába, mert miért ne?" típusú.
- De aranyos! - mosolyogtam. - Hogy hívják?
- Maja - felelte, és besétáltunk a moziszobába.
- Tudod, szerintem tök cuki, amikor a "bátyus" a "hugicával" fotózkodik - mondtam hirtelen, miután felültünk a kanapéra egymással szembe.
- A "hugica" is addig aranyos, míg nem ordít - röhögött, mire én is így tettem.
- És miért is hívtál ki?
- Nem tudok aludni - rántotta meg a vállát hanyagul, ami megjegyezném irtó jól áll neki a sötétben is.
- És én vagyok az egyetlen választás? - vontam fel a szemöldököm, de az arcomon egy halvány mosoly bujkált.
- Nem, de mindenképp az első.
- Ez megtisztelő - bólintottam, belül viszont egy egész örömtáncot lejártam.

- Nézünk filmet? - kérdeztem egy idő után, bár az egymás szemébe való bámulás sem egy rossz program.
- Nem leszel fáradt holnap? Illetve ma? - javította ki magát.
- Majd hamar lefekszek.
- Jó felfogás.
Halkan elindított egy filmet, és szorosan (jajj, miért nem egy 3 órás filmet választottunk???) mellém ült, amit kicsit sem bántam. Egy ilyen sráccal? Jesszus, dehogy is!
Azt hiszem, szerelmes vagyok.



- Kérdezhetek valamit? - fordult felém a felénél.
- Persze.
- Mit érzel Jake iránt?

Január 10. Hétfő Part 1

A könyv befejezve, én pedig visszatértem. Újult erővel. :) Jó olvasást!!! :) <3

xx Kin

Reggel negyvenkor keltem, Dina pedig még csak nem is volt ott. Ő már elment, nekem meg rohannom kellett, hogy nehogy elkéssek.
Ötvenkor mentem fel reggelizni, aminek nem örültek, de nekem sietnem kell. Öt perccel nyolc előtt értem be a suliba, a teremben pedig levágódva kezdtem neki egy újabb novellának.
Hát, azért aaz elkezdése után sokkal jobban örültem annak, hogy Ricsi odajött hozzám.
Óra előtt végig beszélgettünk, és rá kellett jöjjek, hogy jobban szeretem, mint valaha.

Első óra közben Dina megdobott egy üzivel, amit most be is ragasztok:

Egymásra nevettünk, és tovább figyeltünk az órán.



Az órák végén mind mentünk mozizni (ugye a tévészobába), ahol egy jó vígjátékot néztünk meg. Nekem tetszett, és gondolom a többieknek is, hisen folyamatosan röhögtek.

Este kaptam egy SMS-t, amiben ez állt:
"Gyere ki a társalgóba xx"

Január 9. Vasárnap

Az új év első napja. Ma visszamegyek a koliba, ahova Jake is elkísér. :) Bár hétfőn indulnak, annak ellenére úgy gondolták, hogy jönnek velem. Így Jake-kel is annyi időt töltök, amennyit csak tudok.
Tegnap végig pakoltam, ahol drága angol barátom is kivette részét a pakolásból. A kötözködése sem maradt el, főleg amikor rákérdezett arra, hogy "melltartót nem raksz el?". Persze az válasz nem az let volna, hogy "de, igen", hanem egy nyakon vágás.
Reggel nyolckor indultunk (Jake szüleivel megyek, anyáék nem jöttek), és az utat végigröhögtem Jakekel hátul. Az az idióta gyerek, végig kötözködött, vagy csikizett. Ha ez nem is lett volna elég, amikor azt hittem nyugtom van, elkezdett az oldalamba böködni.
- Jake - kucogtam. - Hagyd... Má-hár a-ha-bba - könyörögtem neki, amikor levegőhöz jutottam. Mrs. White hátranézett, és elmosolyodott rajtunk. Oké, hogy külső szemmel poén, de mentsen meg!!!
- Mentsen meg, Mrs White, kérem! - nyújtottam a kezem felé, mire az említett felnevetett, és visszafordult. Na, kössz.
Amikor megérkeztünk a kolihoz egyből kipattantam, azzal a "végre" mozdulattal. Kivettem a bőröndjeimet, és mielőtt elhajtottak volna Jake szülei egy-egy öleléssel köszöntem el tőlük.
Jake ugye maradt velem, és átvett tőlem vagy két bőröndöt, és beindultunk a koleszba.
Szinte senkit sem láttam kint (csak felsőbb éveseket), sem a társalgóban, szóval vagy nem jöttek meg, vagy csak szimplán a szobájukban vannak.
Benyitottam hozzánk, és konkrétan ráugrottam Dinára.
- Kingaaa! - sikította, és a nyakamba borult. - Húúú, nem tudtam, hogy mikor jössz - mosolygott. - Szia Jake - ment oda hozzá, és egy öleléssel köszöntötte.
- Csá, Dina - mondta köszönésképp, én meg a bőröndjeimet egy elegáns mozdulattal ledobtam az ágyra.
A következő pillanatban Máté nyitott be, és látta, ahogy Jake és Dina ölelik egymást.
- Hali Kinga... és Jake - kedvtelenedett el. Szerintem ezt csak én vettem észre, hiszen sok embert ismerek, így könnyen kiismerem őket. Tapasztalat.
Ott maradt egy kis ideig, de aztán visszament Ricsihez. Roliék ordibálása a folyosóról behallatszott, majd pár másodperc múlva egy puffanás hallatszott. Amikor kinyitottam az ajtót megláttam Olit kiterülve a folyosó falával szembe.
Reflexből nevettük el magunk Jakie-vel, és felsegítettük.
- Kössz - áll fel. - Ez meg hogy kerül ide? - bökött J-re.
- Jake a neve - öleltem át az említett nyakát, az említett meg válaszul arcon puszilt.
Délután, amikor mennie kellett Jakenek, átmentem a fiúkhoz videójátékozni. Jakeért jöttek a szülei, szóval nem is kellett elkísérnem. Na, nem mintha kellene, de mégsem Angliában van. Meg hát, jó dolog sétálni. :)
Bent a fiúk már a negyedik szinten jártak az egyik autós-üldözös játékban.
- Beszállhatok? - nyitottam be.
- Válassz - tolták az orrom elé, én pedig némi hezitálás után ráböktem egy sötét borítósra.
- Hah! Így nyom le titeket egy lány - pattantam fel, mikor a képernyön a "Gyöztea" felirat mellett a nevem állt. - Húúú - ugráltam "pompon" lányosan és kimentem.
- Köszi - hajoltam vissza egy mosolyra.
- Nincs mit - vontak vállat.
Bent a szobában már a kipakolás után úgy éreztem, hogy semmi életkedvem sincs, épp ezért halgattam végig egy Ramones és egy Nirvana albumot.

Nosztalgia+Ricsi szemszög

Sziasztok!

Először is...
Irtózatosan köszönöm a majdnem 50 (!!!) feliratkozót, a +44.500 megtekintést, álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen sikeres lesz a blog. <3

*

A blog története/alapja igazából nem ez volt. Kingát eredetileg egy "tökéletes vagy" lánynak terveztem, akinek a másik oldala egy laza, gyerekes lány. A tökéletes része elmaradt, és szerintem így szerethetőbb a történet.
A blog pontosan 7 hónapos, és 3 napos. Őszinte leszek, eddig egy blogomat sem fejeztem be, mindig belekezdtem, de egy újabb történet miatt abbahagytam, vagy csak szimplán nem volt kedvem. De ez az a blogom, amit tényleg nagyon szeretek.

A blog egy hónap alatt több, mint 7000 megtekintést szerzett, valamint 8 feliratkozót, ha jól emlékszem :D


Na, ennyit ebből, most jöjjön a meglepetés...

Legtöbben talán örülni fogtok neki, nem tudom, de még nem írtam fiú szemszögből. Gondolom már rá is jöttetek, hogy ez egy Ricsi szemszög lesz.

Ricsi szemszöge

Január 10. Hétfő.

Visszatekintés
Szeptember 1. - A nap, amikor megismertem Kingát.
Azóta a nap óta rengeteg mindenre rájöttem. Arra, hogy Kittivel a kapcsolatom nem is volt komoly - pedig mi azt hittük. Ezért is jelentkezett ö is ide. Nyáron szakítottunk, de nem bántam meg, mert itt van nekem Kinga. Nem vagyunk együtt, de tudom, számíthatunk egymásra.
Amikor a nevét meghallom, egyől felkapom a fejem.
Kinga.
Amikor meglátom, elfog valami érzés. Az uralma alatt vagyok. Ha látom, hogy nevet, önkéntelenül is elmosolyodom. Bármit megtennék érte.
Nekem ő mindig, mindenhogy tökéletes.
Mikor Dina szülinapját szerveztük, én kértem, hogy bent maradjak nála. Látni akartam. Pont hívtak, amikor felkelt.
Barna haja egy laza copfban volt feje búbján, arca tükrözte álmosságát. Amikor észrevett, elmosolyodott. Legszívesebben ott helyben elmondtam volna neki mindent, de nem tettem.
Az elmaradt gólyatábor estéjén csak mi voltunk fent. Ott is megtehettem volna... de nem.
Stella amikor itt volt, és láttam, hogy jóban van Kingával, azonnal próbáltam vele is jóban lenni. Ő megtudta mit érzek, és próbált segíteni.
A verseny idején lefoglalt az, hogy jól teljesítsek, és felkeltsem az ő figyelmét.
Amikor sírós filmet néztek. Mellette ültem. Magam mellett akartam tudni - mindennél jobban.
Soha sem használnám ki. Borzasztóan fontos nekem, de nem tudom, hogy ő hogy van velem. És ez a legrosszabb az egészben.
A szülinapján is csak azon vesződtem, hogy miért nem értem vissza hamarabb.



A suliban mindenki valami őrültséget csinált. Roliék vandálkodtak, Máté meg Dinával volt elfoglalva. Hella, Annamari, és Léna beszélgettek. De őt nem láttam sehol.
Kinyílt a teremajtó. Kinga jött meg.
Nagy barna szemeivel körbekémlelte a termet, ledobta a táskáját a padra, levágódott, és írni kezdett.
- Menj már - bökött oldalba Dina, fejével Kinga irányába bökött. Felálltam, odasétáltam hozzá.
- Már megint elaludtál?
Felém nézett, és mosolyogva rázta a fejét.
- Nem, de a konyhán nem szeretik a későn reggelizőket.
Elnevettem magam, és leültem a mellette levő székre.
- Mi a helyzet az angol gyerekkel?
Nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzek rá.
- Volt nálunk a szünetben! Képzeld, Jakekel a szünet alatt annyi mindent csináltunk! Meg amikor jöttem a koliba, előtte a kocsiban majdnem meghaltam, annyira csikizett! - mesélte lelkesen.
Bármennyire is lefoglalt csodaszép hangja, nem tudtam mára gondolni, mint az angol gyerekre.
Lehet, hogy neki is tetszik. Vagy járnak? Nem, mondta volna... vagy legalábbis hallottam volna.