Nemsoká mentek, mert Darlanak SMS-e érkezett a barátjától, hogy várja
MSN-en. Kikísértük őket, és mentünk a társalgóba a többiekhez.
- Mizu? - huppantunk le a kanapéra.
- Mit csináltatok ma? - kérdezett Ricsi.
- Fúú, tök jól elvoltunk. Voltunk pizzázni, meg mozizni. Totál jó volt. A moziban is szerintem egy kicsin múlott, hogy nem zavartak ki minket. Dávid egyfolytában hülyült, mi meg rajta röhögtünk. Darla sem bírta, ő is jól szórakozott... - kezdtem.
- Mit néztetek? - kérdezett Hella.
- Szerelem, örökség, portugál. Irtó jó film. Vígjáték, de Dávid alászinkronizálásán többet röhögtünk.
- Úr isten!!! - visított fel Hella, miközben a telefonján pötyögött.
- Mi az? - kérdeztem.
- Dina, és Kinga! Velem jöttök! Most!
Zavartan mentünk ki vele a szobánkba, ahol belekezdtett.
- Jó, tudom, hogy tudjátok, hogy jön vissza Léna. De nem ez a lényeg. Valami papírokat kellett aláírnia a cserediák cécó miatt, és az alpontban amit Léna vett észre benne volt, hogy nem fog visszamenni Párizsba, tehát marad, Stella meg Párizsban ragad.
- Te szent isten! Wáááá!
Kirohantunk a koli elé, de amikor elmentünk a társalgó előtt a fiúk, és a két lány úgy néztek ránk, mint az őrültekre.
Tárcsáztuk Lénát, aki álmosan, de beleszólt.
- Mivan? Hella, ugye elmondtad a csajoknak, csak Marynek nem?
- Igen. Ahogy megbeszéltük.
Még öt percet dumcsiztunk, majd visszamentünk. A többiek még mindig kicsit leblokkolva ültek, és várták a magyarázatot.
- Egy pók volt a szobánkba - mondta hirtelen Dina, és pár másodperccel később mindenki röhögött.
Bent a szobánkban eszembejutott, hogy Dina említette, hogy Darlanak amerikai barátja ven, és rákérdeztem.
- Amúgy Darlanak tényleg amerikai barátja van?
- Ahan. És már lassan két éve, hogy együtt vannak. És pont úgy hívják, mint az "álompasim".
- Ja, a könyvből?
- Totál. Darla Reni, Adam meg Cortez. Akinek speciel eredetileg is Adam a neve. Illetve Ádám. Mindegy.
- Mikor szoktak találkozni?
- Nyáron egész végig itt van, meg a téli szünetben. Jön vele az öccse is. Mert itt lakik az apjuk, az anyjuk meg amerikában...
- Az durva.
- Az - helyeselt. - Mutassak képet?
- Jöhet - kacsintottam. Bekapcsolta a gépet, és ráklikkeltünk a profiljára. Egy nagyon helyes 18 éves fiú, akinek van egy nálam egy évvel idősebb öccse.
- Helyes - bólintottam.
- Majd szervezek randit. Csípi a magyar lányokat - nevetett fel.
- Kössz ember.
- Kivel szervezel randit? - hallottuk Hella hangját. Kinyitottuk az ajtót, de semmi. - Itt vagyok fent!
Felnéztünk, és a szellőzőrendeszerből mászott ki éppen a szekrény tetejére.
- Lehetetlen vagy - fogtam a fejem. Megvonta a vállát, és a gép elé ült. - Nem zavar, hogy azt mi néztük?
- Nem. Én vagyok a pletykacica, tudnom kell mindent.
- Nem vagy komplett.
- Nem mondod, hogy webmagazinban böngésztél, hogy megtudd mi jön be a srácoknak? - nézett rám.
- De! Olyan nagy baj?
- Igen! Ezek a szennyek mind hazudnak. Miért nem kérsz tőlem tanácsot?
- Tudod, hogy mikor kell, ha a szellőzőben laksz!
- Jogos. De mindegyik osztálytársunkról tudok szinte mindent.
- Jó, turkálj a gépünkben, mi mentünk Mátéékhoz - húzott ki ki Dina.
- Menjetek, én addig itt böngészek - intett.
- Hihetetlen ez a csaj - sóhajtottam. - Azon se lepődnék meg, ha be lennék poloskázva.
Dina elnevette magát, és bementünk a fiúkhoz.
- Hali - intettünk. - Maradhatunk?
- Persze, mi a gáz?
- Halljátok, Hellának komoly pletykabetegsége van. Épp Kingának kerestem pasit, mikor Hella kiszólt a szellőzőből, hogy kivel szervezem a randit.
- A szellőzőből? - esett le az álluk.
- Ja - helyeseltem. - És a legdurvább az egészben, hogy most meg Din számítógépében nézelődik. Amúgy hogy hívják a srácot? Nem is mondtad.
- Ja igen, Chris. Chris Grande.
- Amerikai? - néztek össze Ricsiék.
- Ja. És totál cuki - pacsiztunk össze, aztán elnevettük magunkat. - Csak viccelünk. Máté, te ne aggódj, Dina továbbra is a tied, én meg továbbra is maradok szingli.
Dina lehuppant Máté ölébe, és Dina Máté mellkasára hajtotta a fejét. Olyan aranyosak! :)
- Amúgy itt nem szokott hallgatózni? Van egyáltalán szellőző? - álltam fel szétnézni, és kerestem a szellőzőt. Elfordultam, és annyira megijedtem, hogy azt hittem szívrohamot kapok. - Hella? Hella! - támadtam le, és Ricsi meg mellém állt, hogy megnézze, tényleg ott van-e. - Nem a gépünkben kéne kutakodnod?
- Ott már végeztem. A tiedben érdekes dolgokat találtam, amiket nem tehetek közzé.
- Ugye nem? - szorítottam össze a szemem.
- De! Ki hitte volna! Pont rólad - nevetett, mire Dinának kikerekedett a szeme.
- Kinga, ugye nem...?
- De! A francba! - csettintettem. - Hella! Tartod a szádat!
- Értettem főnökasszony! - tisztelgett.
- Dina! Nekünk végünk! - suttogtam.
- Miért, mi lehet ennyire nagy titok? - törte meg a csendet Ricsi.
- Fogalmad sincs róla mekkora. Hét éves korom óta csak azok tudják, akik benne voltak, plusz a családom, meg Dávid, és Darla. Ők is csak Dina miatt.
- Kinga, most mit csináljunk? - kérdezett Dina.
- Beszéljünk Hellával. Hátha nem azt tudta meg. És akkor nincs annyira nagy baj.
Megkerestük Hellát, aki a szobájában frissítette a pletykáit.
- Mond el, hogy mit tudsz!
- Ennyire nagy titok az, hogy kontaktlencsét kell hordanod?
Lesápadtam. Most szórakozik velem?
- Mivan? Anyud küldte a mailt, hogy muszály hordanod! Ne rám nézz így! - tette fel a kezét, mire D elröhögte magát.
- Ez a nagy titkod? Anyám, azt hittem más - röhögött tovább.
A szobánkban is totál lefagyva ültem le az ágyra, és mentem aludni.
