Október 26. Hétfő Part 1.

Ma hajnalban, vagyis négy órakkor keltünk Dinával, mert hatkor indulunk a Balatonra. Ahol ugye, egy hetet leszünk.

A mai szettemnek a rockos hangulatom okozta a kinézetét. Kék farmer, rá egy piros-fekete szakadt szoknya, szegecses csizma, karkötők, fekete blúz, és rá egy csillogós rövidujjú. Dina csak egy piros sulis dzsekit vett fel, alatta Ramones pólóval, fekete farmerrel, és fekete tornacipővel.
Tegnap bepakoltam egy hétre a fontos dolgaim egy Converse táskába, úgyhogy azt is felkaptam. Dinával leellenőriztük egymást, és egy bólintással jeleztük, hogy klassz a ruhaválasztás.
Kint persze a fiúk meg is jegyeztek rá egy pár dolgot.
- Anyám, mi ez a divatérzék a csajoknál? Farmer meg szoknya? - kötözködött Oli. Megvontam a vállam, és közöltem, hogy nem gáz, hanem igenis klassz.
Persze nem hagyta annyiban, mire beszállt Hella is. Neki elég volt egy mondat, és a fiúk kussba maradtak. Ez Hella hatalma. :)
Az a-sok kint várakoztak, csilli-villi rucikban, és méregdrága cipőkben. Volt egy kivétel. Kitti is punk, és ő is ilyen rockos ruhában várakozott a busz mellett.
Egyszer csak mindenki a bejárathoz kapta a tekintetét. Megérkezett a cserediák. :)
Léna lassan húzta maga után a bőröndjét, és kezében erre a hérte szánt dolgait. Komoly arccal sétált előre, majd feltette a napszemüvegét a feje búbjára, elmosolyodott, és integetni kezdett.
Mary a szája elé kapta mindkét kezét, és rohanni kezdett Léni elé. Szorosan ölelték át egymást, és visongtak.
Odajöttek hozzánk, és bevitték a cuccaikat, és amikor kiértek, akkor jött meg az ofő, és az a-soké is.
- Redben. A-sok ide, b-sek oda - mutatott kétfele az a-sok ofője.
Odamentünk az ofőhöz, aki elmagyarázta a dolgokat, meg a szabályokat. Felmentünk a buszra, és Dina mellett foglaltam helyet. Az út alatt sokat beszéltünk, meg olvastunk is, és én zenét is hallgattam.
Amikor odaértünk, akkor láttuk, hogy mások is vannak itt. A mi sulinkból a végzősök. Gondolom ők adják a feladatokat.

Október 23. Péntek

A kék foltok egyre több helyen bukkanak fel. Úgy látszik, tegnap nem mindre figyeltem fel.
Ma utazik el Stella, amit nem szenyaságból mondok, de örülök, hogy ő
megy el. Persze, barátnők vagyunk, meg minden, de az, ahogy rajta lógott Ricsin, és nem ráncigálhattam le róla, vagy nem téphettem meg, hanem néznem kellett a ki smúzpartijukat nagyobb fájdalmat jelentett, mint az összes seb a deszka balesetek miatt.
Szerdán például amikor olvasókörre igyekeztem egymást átölelve mentek a folyosón. Stella keze Ricsi nyakában volt, Ricsié meg Stella derekán. Bahh.

Visszatérve a jelenbe... Ugye ma reggel ment el Stell, és hétfőn jön a csere diák, akiről csak hárman tudjuk ki az. Én, Dina, és Hella.
Stella mindenkitől elköszönt, adott puszit meg minden. Én szorosan átölelve búcsúztam el.
- Hé - súgta a fülembe. - Egy dobogós helyezést minimum, ha már összetörted magad.
Elnevettem magam, és biztosítottam, hogy csakis miatta.
Beült az anyukája mellé a kocsiba, intett, és elhajtottak.
- Emberek. Utoljára két hete álltunk itt, csak akkor Léna ment el. Mindenki itt hagy minket? - kérdeztem drámaian, amit sokat értékeltek, Mary meg csak jobban elszomorodott. - Na gyere! Stellel amúgy se voltál annyira jóban - öleltem meg Maryt, és bementünk.
A nap egyébként hamar eltelt. Mindenki másnak.Én a pályán megint nyúztam magam, három óráig megint deszkáztam.
A koliban is a Nirvanas pólómban és egy szürke naciban futottam helyben, meg tornáztam. Holnap is gyakorlok majd, vasárnap meg pihenek. Hétfőn kezdődik ugye a tábor, amin már ismét tizen leszünk.
- Te sosem állsz le? - nyitott be Ricsi.
- Nem. Ezt meg akarom szerezni. Tartanom kell a színvonalam - mondtam, miközben tovább fekvőtámaszoztam. Felálltam, és vele szembe álltam. - Miért jöttél?
- Csak úgy. Mátéék moziban, én meg unatkozok, te meg edzel.
Elnevettem magam, és kifújtam az arcomból azt az egy tincset, ami belelógott.
- Van kedved filmet nézni? - kérdezte.
- Ahan. Mit nézünk? Ugye nem horrort?
- Vígjáték. Vagy beszlgethetünk is.
- Hmmm. Most nem vagyok annyira filmnézős hangulatban. Inkább beszélgessünk.
- Jó.
Lehuppantam az ágyamra, és ő is leült. Felhúztam a lábam, és törkűlésben ültem tovább.
- Amúgy miért edzesz annyit?
- Valami most nagyon fontos. És nem szeretek veszíteni. Semmiben. Pedig valamelyik nap vesztettem el valamit... - utaltam rá, de ezt persze nem tudhatta.
- A testi épséged? - röhögött fel, és én is követtem.
- Azt is - vigyorogtam. - Kapcsolhatok zenét?
- Aha - már el is indítottam Avril Lavinge Wish You Were Here című számát. Szeretem ezeket a lassú dalokat. Ez az egyik favorit a Boulevard of Broken Dreams után.
Lecsuktam a szemem, és halkan dúdolgattam a dalt. Mosolyogva dőlöngtem jobbra balra, és kicsit sem zavart, hogy Ricsi is itt van.
Amikor észhez tértem Ricsi még mindig engem nézett mosolyogva.
- Bocsi. Csak úgy szeretem ezt a dalt.
- Nem baj. Legalább jó a hangod.
Zavartan megvontam a vállam, és elkezdtünk mindenféléről beszélni.
- Hogy-hogy ilyen jóban vagy Stellával? - kérdeztem rá, ha már megvolt az alkalom.
- Ezt hogy érted? - zavarodott össze.
- Hát, hogy egy csomószor együtt vagytok, meg tök jól elvagytok...
- Ja, hát... nemtom'. Csak valahogy rájöttünk, hogy több minden közös bennünk, és lehet ezért.
- Na, az lehet - bólintottam. - Mind a ketten deszkáztok, ez már bónusz egy téma. Meg mindketten ugyanolyan zenét hallgattok.
- Ja, nagyjából - biccentett. - És mióta ismered Dina tesóit?
- Nincs egy hete. Szombaton találkoztunk először, előtte nem is hallottam róluk. Dina azt mondta, hogy addig is szerencsém volt - nevettem fel. - De amúgy nagyon jó fejek. Dávid is deszkázik. Múltkor rá akart venni, de inkább passzoltam. Utoljára tevettél rá, és nem volt kellemes a sok esés.
- Tényleg - nevetett. - De, hogy-hogy nem megy neked? Lefogadom a családodban mindenki tud rajtad kívűl.
- Van ilyen. Különben ki lenne a szerencsétlen? Látod, a futás miatt is mennyi sebet szereztem - tártam szét a karomat.
- Gondoltam, hogy ez a véleményed - mosolyodott el.
- Az lehet. De a többi gondolatom nem tudod - húztam félmosolyra a szám.
- Olyan nagy titkokat örzöl?
- Csak egyet. Ami húz magával egy csomót - mosolyogtam el keserűen.