Szeptember 17. Szerda

Ricsi megfogadta a tanácsom. Ugyan azt a mozdulat sort gyakorolja tegnap óta, mint amit neki mondtam.
- Haver, ez tök jó! Mikor találtad ki?
- Nem én. Kinga - bökött felém.
- Kinga? A mi Kingánk?
- Aha. Viszont a deszkázáshoz semmi. Az elméleti részét tudja.
- Erre mondjuk azt, hogy stréber - bólintott Roli.
- Akarsz egyet? - mutattam az öklömre. Persze jól kinevettek, mire belebokszoltam Roli vállába.
- Bakker, de csontos ujjad van - kapott a "sérült" vállához.
- Én szóltam - biccentettem.

Délután elmentünk Dinnel a helyszínre, és kezdték felépíteni a pályát.
- Nem lesz eső, tehát a szabad téren lesz. Kamilla kéri, hogy még egy órát maradjatok ruhát egyeztetni.
- Oké, megyünk.
- Szia, Kamill - köszöntünk, és megöleltük.
Kiválasztottuk a ruhánk, és totál sportos a szerelés. Bő pulcsi, farmer, rá szoknya. Napszemcsivel. Klasszul mutat rajtunk.
Visszaérve a koliba már mindenki a társalgóban volt. Csak pár napja szoktunk ide, mert mások nem nagyon jönnek.
- Ti hol voltatok már megint?
- Sehol - vágtuk rá. Általában ez a válaszunk, ha rákérdeznek.
- Persze. Barátok vagyunk, miért nem mondjátok el?
- Egyrészt, mert Kingán múlik. Másrészt meg befolyásolnátok minket.
- Harmadszor volt már téma, és eléggé kibeszéltük - fejeztem be.
- Rosszat mondtunk? - kérdezett Ricsi.
- Ránk tekintve nem - nevettünk össze. - Magatokra meg... ahogy ti tudjátok. Nem tom' nektek rossz-e, nekünk vicces volt hallani.
Elgondolkoztak, hogy mi is az a téma, mi meg csak vigyorogva bámultuk egymást D-vel.
- Elmondod? - kérdezett rá most Máté.
- Majd hó vége fele. Szerintem. Vagy jövőre. Vagy soha. Nem tudom. Csak Din tudja. Más barátom se.
- Akkor komoly titok lehet.
- Az. De tök jól szoktunk délutánonként szórakozni miatta - kuncogott D.
- Megvan! - állt fel Levi- - Kémek vagytok! Ésszerű. Mindig eltűnnek. A kémek jó bujdosók. Titkolóznak. Ki tudja milyen ürgét akarnak kinyírni...
A homlokunkra csaptunk sóhajtva, és felnevettünk. Hosszú percekig nevettünk, de annyira, hogy a végére el is felejtettük, hogy min röhögünk.

Szeptember 16. Kedd

Köszönöm a sok komit az előzőhöz, és a Like-okat. :) Sokat jelentenek, főleg az, hogy pozitív kommenteket kapok. De ha valami tényleg nem tetszik, akkor jelezzétek kérlek. Úgy láttam, hoogy még nem érkezett Dislike, szóval reméálem tetszik amit csinálok. :) Jó olvasást! <3

Vasárnap Dina a nyakamba ugordva köszöntött. megbeszéltük a web kamerás esetet, és megjegyeztem, hogy szép ki színe lett, egyszer kétszer.
- Neked is, de nem annyira látszódott.
- Fény viszonyok - legyintettem.
Hétfőn semmi sem volt, a fiúk egész délután a pályán gyakoroltak. Mindenki ment az osztályból, és néztük őket.
Ma média ismereten megengedte a tanár, hogy netezzünk. Valamit adminisztrálnia kellett a saját osztályának a naplójában. Volt a ki a YouTube-n, volt aki Facebook-on, és Twitteren, volt aki blogokat böngészett. Mindenki mást csinált.
Délután megint a pályán voltunk, a fiúk meg megint gyakoroltak.
- Nem, így tuti nem nyerek!
- Szerintem elég jó volt - mondtam.
- Az elég jó, nem elég jó! - szólt rám ricsi.
- Ennyire fontos, hogy győzz?
- Igen - nézett mélyen a szemembe. - Nyerni akarok.
- Csak a versenyben? - na, igen, ráéreztem.
- Nem csak abban. Mást is meg akarok nyerni.
- Gondoltam. Ha megfogadsz egy tanácsot. Nem akarok beleszólni, de szerintem inkább egy lépcsőugrással kezd. Folytasd egy Hippie Ollei-val, aztán egy Klick-Flip-pel. Majd egy Sex Change, Mute, és egy Fakie Bigspin a végére.
- Hű, ennyire értesz hozzá? - mosolygott.
- Csak kicsit - vigyorodtam el. - Dina tanította, azt, amit most tudok. Ami annyiból áll, hogy rajta tudok maradni a deszkán.
Elnevette magát, és felém nyújtotta. - Tessék.
- Köszi, inkább nem.
Végül addig győzködött, míg ráálltam. Direkt idétlenkedtem, és eljátszottam, mintha semmit sem tudnék. Először elestem, amire Dináék is felfigyeltek.
- Ekkorát estél? - röhögött ki D.
- Nem. Csak színészkedtem - mondtam, de a többiek viccnek vették. Én nem, és D is tudta ezt.
- Vigyáztam - száguldott el Dina, és megint elkezdett röhögni, mert hátra estem.
- Ha-ha - "röhögtem" vele.
- Ez azért vicces - jött visszafele. - Ricsi, szerintem reménytelen eset.
- Tényleg az - nevetett ki.
- Na kössz - néztem rájuk felváltva.
A koliban nem győztem eltüntetni a kék foltokat, miközben din folyamatosan vigyorgott. Már legalább nem röhög.