- Hajtanom kellett a jobb jegyekért, nehogy a szünet után azzal keljen vesződnöm.
- Dina volt itt két napot
- Én is náluk :D
- egy csomó jó ajit kaptam karira: új teló (hell yeah (: ), gitárt (legújabb), és még szép, hogy a ki nem maradható gördeszka-adagomat is megkaptam!
- Hellóóó! - ordította, én meg majd megsüketültem.
- Neked is! - suttogtam, miközben a fülem fogtam.
- Mindjárt jönnek fel a többiek is - mosolygott, el is felejtve, hogy épp egy fél perce süketültem meg.
- Oksi - bólintottam. - Pillanat, és jövök - álltam fel, és lesiettem, hogy egyek egy szenyát.
-Megjöttem - ugrottam az ágyra, de a nagy lendületnek köszönhetően átestem rajta. Felültem, a mennyezet felé néztem, és kifújtam a hajam a szememből, afféle "én vagyok a nagybetűs szerencsétlenség" kinézettel.
Közben a többiek (időközben jöttek fel a netre) rajtam röhögtek.
- Nem röhög, együtt érez! - néztem szigorúan a kamerába.
Körülbelül fél órája beszélgettünk, amikor kinyitódott az ajtó. Nem is foglalkoztam vele, azt hittem, anya az. A nagy frászt!
- Anya, mi az mááár? - kérdeztem, miközben a lábaimmal játszottam.
- Nem hinném, hogy anya-típus vagyok - nevetett, és meg vigyorogva hátrafordultam. Hiszen ez Jake!
- Jakeee! - ugrottam a nyakába, emiatt kicsit meg is ingott.
- Skacok, ő Jake! - mutattam be gyerekkori barátomat.
Dina mosolyogva köszönt, hisz már ismeri. léni, és Mary is barátságosak voltak, Roliék faggatni kezdték, Hella, Ricsi, és Máté meg ellenszenvesen kezdték méregetni.
- Én most megyek, sziasztok - nyomtam ki a majd kicsit lejjebb hajtottam, és elkezdem beszélni.
- Mit csinálunk? Várj, előbb lemegyek anyukádékhoz köszönni - kuncogtam, és levágtattam a lépcsőn.
- Csókolom Mr., és Mrs. White - köszöntem egy-egy ölelés kíséretében.
- Szia, Kim, milyen volt London? Jake mesélte, hogy voltál egy hétvégén.
Még véletlenül sem elírás "Kim" név. A "Kin"-t elég nehéz kiejteni az angoloknak, és más nemzetiségűeknek, ezért Jake szülei Kim-nek hívnak, Nathan King-nek, Jake, meg miko-minek. Van, hogy Kim-nek, van, hogy idióta beceneveket ad, de már nagyjából ki tudja mondani, a nevem. :D
Fent a szobámban J a fényképeimet nézegette. Néhol elmosolyodott, majd amikor észrevette, hogy az ajtónál állok, elnevettem magát.
- Jó képek - biccentett elismerően.
- Tudom - tettettem a komolyságom.Éjfél környékén kimentünk az utcára, és néztük a tüzijátékot.
Nagyon szép volt, de én speciel 10 percig bírtam a hidegben. Bent a házban megnéztünk egy filmet, aztán hazamentek Jake-ék, én meg egy gyors fürdés után rohantam aludni.