December 13. Hétfő

Extrán hosszú, csak nektek :))

xx Kin

Jó olvasást!

Reggel (inkább hajnalban) keltem, és mivel borzasztóan unatkoztam (hajnal 5-kor nem is csoda...), elmentem sétálni (?). Bepakoltam mindent, a táskát az ajtó elé tettem, majd becsuktam azt, és kiindulétam a koliból.

Épp a parkban sétáltam, amikor megcsörrent a telefonom. Csak az ébresztő volt az, ami azt jelezte, hogy fél hét van. Gondoltam visszaindulok a koleszba, nehogy elkéssek, bár az még messze van.
Visszafele gyalogoltam, és abban gyönyörködtem, hogy milyen szép a sok havas fa. És szinte biztos vagyok benne, hogy akkor esett le elsőnek a hó, amikor elmentem! :)
Megigazítottam a sapkám, és tovább sétáltam. A kezemet összedörzsöltem a hideg miatt, mert azért mégis elég hideg van, főleg ilyen korán...


A folyosók üresek voltak, amikor visszaértem. Vagyis mindenki bent van a szobába, kivéve az osztályom, mert egyrészt csend volt, másrészt beszerelték a terembe a számítógépes táblát. Befordultam a mi szobánk irányába, ahonnan ricsi lépett ki.
- Pont téged kerestelek - mosolygott, én meg elpirultam. Szerencsére nem volt feltűnő, mert a hidegtől is bepirosodik az arcom.
- Hát, itt vagyok - tártam szét a karom nevetve.
- Hát... öhm... - matatott a zsebében. - Ezt szülinapodra szántam, csak már nem voltál itt - emelt ki egy nyakláncot. A szám elé kaptam a kezem. A becenevem volt rajta (Kin), és szép ezüst színű. - Tetszik?
 - Úristen! Még szép, hogy! Hol találtál ilyet?
- Csináltattam. Az utazásod előtt akartam odaadni, de nem értem vissza...
- Reggel mentél érte? Olyan korán? - tátottam el a szám.
- Megérte az arcodat látva - adta át, én meg visszanyújtottam neki.
- Feltennéd? - kélrdeztem egy kedves mosollyal az arcomon.
Megfordultam, és arrébb raktam a hajam, hogy fel tudja rakni az ékszert. Mondtam már, hogy szeretem?

Eggyütt mentünk a suliba (csak mi ketten maradtunk a koliban), de amint beléptünk az ostályba, összenéztünk. Totál nagy káosz. Roli, és Levi leveleztek (ez még nem is lenne baj, ha simán átadnák egymásnak - összegyűrték, és úgy dobálták hangos ordítás kíséretében), Hella telefonált, Mary, Dina, és Léni, beszélgettek, egészen addig, míg Oli ki nem húzta a széket Léni alól. Máté, meg a fejét verte a falba (!). Bár átgondolva teljesen megértem. Ki bírná nálunk tovább velük? Asszem' senki. és még hátra van három és fél év... Huh.

Léni rajza

Rajzon a télről kellett rajzolni azt, ami eszünkbe jutott, Léni meg pályázatra rajzolt.

Kémién és fizikán boldogítottuk a tanárokat a mi zseniális (remélem visszaolvasva érezni fogom az iróniát) vicceinkkel boldogítottuk. Amikor hátul vol a tanár az elöl űlők valamelyike kapcsolta be a telefonon a zenét (borzasztó ötletes - Jófogás reklámzene), amikor elöl volt, a hátsók. Nálunk ilyen egy tanóra. Kár, hogy a tanárok nem tanulják meg, hogy hogy bírjanak a tinikkel... :)

Irodalom fakon szerencsére lazítottunk, és az ihlet-témát választottuk, hogy hogyan jön, meg ilyenek. Miranda (11.-es) szerint ő a képnézéssel annyi ihletet kap, hogy egész könyvet tudna írni, míg Ben szerint egy jó rock zene előhozza belőle az írói ösztönöket. Nekem egy mondat is annyi ihletet ad, hogy triológiát is írhatnék.

Vettem egy kávét az automatában, és a önyökömmel kilöktem az ajtót, úgy léptem ki rajta. A táska lógott a kezemen, közben az italomat is, és a könyveket is cipelnem kellett. Jaj már.

Ricsi, Levi, és Máté velem egyidőben végeztem a tesin, így együtt mentünk vissza a koliba. De amikor meglátták a regeteg tankönyvet, rögtön a segítségemre keltek. Átvettek két-három könyvet, és már nekem sokkal könnyebb volt a dolgom. Az egészbe az volt a poén, hogy Léna nem is jött ma fakultációra, mert valami sorozatnak ma vetítik az első részét. És még igazolást is kapott (!).

Sikeresen kész lettem a leckékkel, és már csak annyi dolgom volt, hogy összeírjam, kinek-mit veszek karira.
Ezek után pedig méár csak egy forró fürdőt kellett vennem, hogy töikéletes legyen a napom.