Az új év első napja. Ma visszamegyek a koliba, ahova Jake is elkísér. :) Bár hétfőn indulnak, annak ellenére úgy gondolták, hogy jönnek velem. Így Jake-kel is annyi időt töltök, amennyit csak tudok.
Tegnap végig pakoltam, ahol drága angol barátom is kivette részét a pakolásból. A kötözködése sem maradt el, főleg amikor rákérdezett arra, hogy "melltartót nem raksz el?". Persze az válasz nem az let volna, hogy "de, igen", hanem egy nyakon vágás.
Reggel nyolckor indultunk (Jake szüleivel megyek, anyáék nem jöttek), és az utat végigröhögtem Jakekel hátul. Az az idióta gyerek, végig kötözködött, vagy csikizett. Ha ez nem is lett volna elég, amikor azt hittem nyugtom van, elkezdett az oldalamba böködni.
- Jake - kucogtam. - Hagyd... Má-hár a-ha-bba - könyörögtem neki, amikor levegőhöz jutottam. Mrs. White hátranézett, és elmosolyodott rajtunk. Oké, hogy külső szemmel poén, de mentsen meg!!!
- Mentsen meg, Mrs White, kérem! - nyújtottam a kezem felé, mire az említett felnevetett, és visszafordult. Na, kössz.
Amikor megérkeztünk a kolihoz egyből kipattantam, azzal a "végre" mozdulattal. Kivettem a bőröndjeimet, és mielőtt elhajtottak volna Jake szülei egy-egy öleléssel köszöntem el tőlük.
Jake ugye maradt velem, és átvett tőlem vagy két bőröndöt, és beindultunk a koleszba.
Szinte senkit sem láttam kint (csak felsőbb éveseket), sem a társalgóban, szóval vagy nem jöttek meg, vagy csak szimplán a szobájukban vannak.
Benyitottam hozzánk, és konkrétan ráugrottam Dinára.
- Kingaaa! - sikította, és a nyakamba borult. - Húúú, nem tudtam, hogy mikor jössz - mosolygott. - Szia Jake - ment oda hozzá, és egy öleléssel köszöntötte.
- Csá, Dina - mondta köszönésképp, én meg a bőröndjeimet egy elegáns mozdulattal ledobtam az ágyra.
A következő pillanatban Máté nyitott be, és látta, ahogy Jake és Dina ölelik egymást.
- Hali Kinga... és Jake - kedvtelenedett el. Szerintem ezt csak én vettem észre, hiszen sok embert ismerek, így könnyen kiismerem őket. Tapasztalat.
Ott maradt egy kis ideig, de aztán visszament Ricsihez. Roliék ordibálása a folyosóról behallatszott, majd pár másodperc múlva egy puffanás hallatszott. Amikor kinyitottam az ajtót megláttam Olit kiterülve a folyosó falával szembe.
Reflexből nevettük el magunk Jakie-vel, és felsegítettük.
- Kössz - áll fel. - Ez meg hogy kerül ide? - bökött J-re.
- Jake a neve - öleltem át az említett nyakát, az említett meg válaszul arcon puszilt.
Délután, amikor mennie kellett Jakenek, átmentem a fiúkhoz videójátékozni. Jakeért jöttek a szülei, szóval nem is kellett elkísérnem. Na, nem mintha kellene, de mégsem Angliában van. Meg hát, jó dolog sétálni. :)
Bent a fiúk már a negyedik szinten jártak az egyik autós-üldözös játékban.
- Beszállhatok? - nyitottam be.
- Válassz - tolták az orrom elé, én pedig némi hezitálás után ráböktem egy sötét borítósra.
- Hah! Így nyom le titeket egy lány - pattantam fel, mikor a képernyön a "Gyöztea" felirat mellett a nevem állt. - Húúú - ugráltam "pompon" lányosan és kimentem.
- Köszi - hajoltam vissza egy mosolyra.
- Nincs mit - vontak vállat.
Bent a szobában már a kipakolás után úgy éreztem, hogy semmi életkedvem sincs, épp ezért halgattam végig egy Ramones és egy Nirvana albumot.
