Kedden új bejegyzéssel bővítettem az oldalam, amihez csatoltam egy képet rólam, és Stelláról.
Tegnap találkoztam Alexszel, aki eljött a koleszba, és egy öleléssel köszönt. Aztán Stella kilépett a szobájából, Alexnek leesett az álla.
- Stella?
- Alex? - döbbent le, és hozzánk futott. - Úr isten, de rég láttalak! Hiányoztál te bolond!
- Te is nekem!
- Remek, én meg csak egy "szállj le, te görcs"-öt kaptam múltkor is - dünnyögtem, mire mind elnevették magukat.
Ma szó szerint csak unatkoztunk, ugyanis valami gyűlés miatt elmaradt a suli, és egész nap a koleszban dekkoltunk. Volna. Ricsiék hívtak a pályára, mert mennem Stellával gyakorolni. Mert ugye Ricsi a legutóbbin nyert, Stella meg a előtte levőn. Nagyon jól kijönnek, és őszintén kezdek féltékeny lenni. Hella mostanában nagyon a háttérben van, ami kezd gyanús lenni.
- Hella. Tudnánk beszélni?
- Persze, mi a gáz? - kezdte a csevegést.
- Mi újság a pletykablogon?
- Semmi. Mostanában egyre jobb, és több munkákat viszek, és nagyon benne vagyok a szerkesztésben is... De mi a gond? Látom rajtad...
- Te mindenütt ott vagy. És tudod, hogy egy kicsit bejön Ricsi...
- Igen, de elég feltűnően bejön.
- Hé, én igyekszem - tettem fel a kezem. - Szerinted Stellának bejön?
- Nem is kicsit. Szerintem csak legyél többet Ricsivel. Ő is kedvel valamilyen szinten.
- Jó, de milyen szinten? - érdeklődtem.
- Kétértelmű. Kinről is annyit beszél mostanában, hogy mennyire dögös, meg ilyesmi. Ilyenkor olyan, mintha abba a csajba esett volna bele. Máskor meg veled olyan kedves. És van egy hírem, és köze van Stellához!
- Mi az?
- Léna lehet visszajön. Depresszióba esett szinte, és nem is beszél. Az anyja fontolóra vette, hogy visszajön, és maradhat a koliban.
- Hogy jön ide Stella?
- Úgy, hogy Léna helyett van itt. Léna jönne vissza, és Stella meg Párizsba. Majd elintézem, te erről nem is tudsz - bólintottam. Vajon mit tervez? Ajjajj.
- Nem merek belegondolni... - suttogtam.
- Jobb is - dörzsölte össze a kezét.
Sóhajtottam egyet, és mentem a többiekhez, akik látszólag nagyon jól elvoltak nélkülem. Szomorú vagyok!
