Szeptember 22. Hétfő

Ma mindenki őrült volt. Voltak akik a verseny miatt, voltak akik csak úgy. Egész nap Ricsit éltették az 1. helyezett miatt. Nem elég, hogy mindenki rajta lógott az az a-s liba. Ella, és Alexa ma kontkrétan a nyakukon lógtak a fiúknak. Mátén Alexa, Ricsin Ella. Mi csak Szörnyellának hívjuk a háta mögött. Köszönöm sors, nagyobbat nem tudnál belém rúgni?
Meg is kaptam a választ. Délután Ella elhívta mozizni. De nem csak ők mennek. Alexa is elhívta Mátét, és ez dupla randi!
Dinával egyszerre dőltünk az ágyba, és kezdtünk bőgni. Már vagy egy órája bőgtünk, amikor megszólaltam.
- Bo-holdog-nahak kehe-leneh lehennünk...
- Ah-ha. Ihi-gaha-zad va-han.
Erősen letöröltem a könnyeimet, és felültem az ágyamban.
- Gyere, menjünk nézzünk filmeket! Hozunk csokit, popit, meg zsepit! Na? Szerintem tök jó lesz...
- Oké - csillant fel könnyes szeme. - Rendben. De viszem a macit is. Olyan cuki.
Pizsiben, egy halom kajával léptünk be a társalgó film nézős részébe. Kicsit sem néztek hülyének, kisírt, dagadt szemekkel, egy csomó popcorn-nal, csokival, két százas zsepivel, és DVD-vel járkáló lányt. És az egyiknél ráadásul plüss maci is volt.
Már megnéztünk egy filmet, amikor a csajok is benyitottak. Elöl Hella, mögötte Mary, egy pár takarót fogva, és Léna kanalakkal.
- Fagyi nélkül nem jó sírni - mosolygott, és előhúzott a háta mögül három doboz fagyit.
- Köszi.
Adtak egy-egy takarót, és ők felültek a kanapéra, mi meg maradtunk a földön. Tudom milyen Hella. Ő nem szereti az ilyen sírós, és romantikus filmeket, de a barátokért megnézi. Ideadták a két kisebb jég krémet, és kanalakat, és elkezdtünk még egy filmet.

jelenet a filmből

A fiúk nyitottak be, amikor a főszereplő csókolózik az esőben a sráccal, akibe szerelmes. Itt már mind sírtunk. Igen, Hella is. A fiúk összenéztek.
- Maradhattok - szólt Mary.
- Inkább nem - közölték.
- De kellenek valakik, akiknek tudunk sírni a vállán... - zokogott Léni.
- Rendben - néztek össze fájdalmas arccal. Leültek a kanapéra, mellénk meg a két fiú, akik miatt most itt vagyunk.
Lent volt egy tál popi, meg két tábla csoki, amit meg is ettünk. A fiúkat - illemből - megkínáltuk, de nem kértek. A harmadik film volt az, amit inkább nem kellett volna megnézni. Két barátnőről szólt, akik szerelmesek a suli két legmenőbb pasijába. A két legmenőbb csajjal randiznak, és összejön nekik a dolog, és szerelmesek lesznek. A film végén a "10 évvel később" résznél meg a gyerekeiket viszik közösen a suliba.
- Ahad-jatohok zsehe-pihit - fordultam hátra a csók jelentnél. Nem volt erőm nézni.
- Nektek nihincs? - könnyezett Héli.
- Elfohogyott.
Végül talált D, és adott. A filmnek vége lett (kicsit örültem), és hirtelen megszólalt Oli.
- Jó, ez nagyon szép volt. Most kell egy ölelés. Aztán meg a lejátszóba egy jó kis horror bosszúból. Életemben nem szenvedtem ennyi ideig.
Minden lány szúrósan nézett rá. Voltak akiknél a könnyek is közrejátszottak.
- Nemáár. Ilyen romantikus, és tragikus film után ilyen hülyeséget néznétek?
- Igen - bólogattak.
- Ne csináljátok már! - néztem rájuk. - Nektek ilyen hozzáálással sose lesz barátnőtök. Nem láttátok, vagy figyeltetek egyáltalán a filmre? Ha most látjátok, hogy egy ilyen film után összetörtünk, képzeljetek bele, min ment át a két lány. Bárkivel megeshet, és ti most láttátok a lányok szemszögéből is a történteket. Igen rossz lehet olyanokat szeretni, akik nem vesznek észre, ráadásul más is szereti az illetőt. De ha filmezni akartok, én maradok, hátha elmegy a szomorúságom a sztori miatt.
Dina felnézett rám, és elmosolyodott. Még a macit szorongatta, és tovább bámult maga elé, mosolyogva. A lányok közül Hella volt az, aki elkezdett helyeselni, Léni megint elkezdett könnyezni a történet hatására. Mary csak vigyorgott rám, olyan büszkeség-félével a szemében.
- Igaza van Kingának... - szólalt meg... Levi. Mind meglepődtünk. Senki sem gúnyolta ki, mert tényleg így volt.
- Köszönöm, ő megértette a mondanivalómat.
Végül beraktak valami filmet, amit egy ideig néztem, de valahogy sikerült elaludnom.

Szeptember 21. Vasárnap

Ma van a verseny! - mondtam magamnak reggel.
Felkeltünk a kanapéról (a stúdióban aludtunk), és kimentünk szétnézni. Minden kész volt, és van egy óra a verseny kezdetéig. Jó sokáig aludtunk...
- Lányok, siessetek! - szólt Kamill, amikor meglátott minket öltözés közben. Felvettük a ruhánk, és gyors smink. A lábam kentem színezővel, miközben D-t csinosítgatták. Amikor én jöttem Dina szárította a haját, hogy megmaradjon a vörös csík. Mindketten elkészültünk, és szóltak, hogy menjünk üdvözölni.
Mindenkihez mosolyogva mentem oda, és köszöntem, és szóltam pár kedves szót. A fiúknál ezt mondtam: "Szia, Kin vagyok. Örülök, hogy el tudtál jönni, sok sikert - és megpusziltam őket." A lányoknál meg: "Szia, Kin vagyok. Örülök, hogy eljöttél, és sok sikert. Remélem, lesz egy dobogós lány - és megpusziltam őket is".
Odamentünk a helyünkre, és intettem D-nek, hogy jöjjön ide.
- Hogy pontozzak a srácoknál? - kérdeztem kétségbe esetten.
- Amennyit elérnek. Nem lehet barátsághoz, és szerelemhez kötni a pontozást.
- Rendben - bólintottam.
Először egy lány volt, aki igazán ügyes volt. A végén összenéztünk, és bólintottunk. Szerintem mindenkinek bejött.
- Szerintem nagyon tehetséges vagy. Jól oldottad meg, hogy legyen összhatása a trükk sornak - mondtam elégedetten a mikrofonba. Mindenki elmondta amit gondolt, és jött a kövi. Így ment ez a 15.-ig. Jött Máté. Az ujjaimat tördelve vártam a végét, és szurkoltam, hogy ne hibázzon.
- Ez volt eddig a legjobb, gratulálok. Hány éve gördeszkázol? - kérdezett Ben.
- Majdnem hét éve.
- Látszik.
Én is mondtam pár szót, és igyekeztem nem kimutatni, hogy ismerem. Amikor a nevét mondtam, akkor lenéztem a lapra, mintha nem tudnám ki is ő.
- A 16-os versenyző nem érkezett, meg, és most jöjjön a tizenhetes számú.
Ez Ricsi volt. Az ő által választott trükk soron ment végig, kiegészítve egy-két trükkel, amiket én javasoltam bele.
- Ez volt az egyik legjobb. Gratulálok - szóltam bele a mikrofonba. Mosolyogva megköszönte, és jött a következő.
A huszadik (Roli) is befejezte, és kiválogattuk a top 10-et. A három srác benne volt, és két lány is.
A második kört végigment. Itt már csak a top öt maradt. Máté, Ricsi, és egy lány, illetve még két fiú maradt bent.
Az egyik fiú kezdett. Ő elbukott egy trükköt, így alapból kiesett. A lány jött. Ő gond nélkül végigment. Máté is gond nélkül végigment, viszont nem lett annyira jó, mint az előtte levők. Ricsi azon a mozdulatokon ment végig, amit mondtam neki.
- Gratulálok, ez volt az összes közül a legjobb. Mondd csak, egyedül találtad ki, vagy segítettek benne? - kérdezett Krisz.
- Köszönöm, és igen. Egy lány segített, de ő most nincs itt. Nem tudott eljönni.
- Bemutatta, vagy csak a háttérből segített?
- Csak a háttérből. Az elméleti részben igazi tehetség. Gyakorlatban amikor megkértem, hogy deszkázzon, szegény folyton elesett - mosolyodott el. A közönség soraiból az osztályom hangosan felnevetett, és én is elnevettem magam, mint a háttérben D.
-  Szerintem is ez volt a legjobb, amit ma láttunk - mondtam, bár így is gondoltam.
Volt még egy fiú, aki szintén bonyolult trükköket mutatott.
A helyezettek kiválasztása nehéz volt. Végül Egy számomra ismeretlen fiú lett a harmadik, a lány a második, és az első Ricsi. :) Máté sajnos nem lett helyezett.
Átvették az oklevelet, és az érmeket, és odamentem gratulálni.
- Izabella, ugye? - bólintott. - Nagyon ügyes voltál, Megérdemelted a második helyet. És örülök, hogy lány is lett dobogós. Ha nem is első, de második. nagy dolog tizenhét főt legyőzni.
- Köszönöm - mosolyodott el. Megöleltem, és mentünk vissza. Ricsi mint  nyertes találkozhat velem, és D-vel, aki értelemszerűen Mátét választotta +1 főnek.
- Sziasztok. Gratulálok mindkettőtöknek. Neked a negyedik, neked meg az első helyért - mosolyogtam. - Pillanat, ezt fel kell vennem - szóltam, amikor meghallottam a zsebemből szólni Ariana Love The Way You Lie-ját.
Anya hívott, mondta, hogy nézte élőben a honlapomon, és klassz a rucim.
- Bocsi, most leteszek. Mennem kell, szia, puszi.
- Rendben. D is rajta legyen a közös képen, meg Máté... ugye?
- Mindkettő.
- Rendben. De kell csak olyan, amin ketten vagyunk a verseny bejegyzésemhez.
Lefotózkodtunk, és rákérdeztem, hogy ki volt a lány, akit említett.
- Egy osztály társam. Egyedül ő nem tudott jönni, meg a barátnője.
- Hát, sajnálom. Biztos nézett az online adásban.
- Volt online is?
- Igen, és is percekkel ezelőtt tudtam meg. Még egyszer gratulálok, hogy részt tudtál venni, és az első helynek is. És örülök, hogy megismertelek. Remélem, a következő versenyünkön is indulsz - vigyorogtam. Adtam nekik egy ölelést, és mentünk D-vel a stúdióba.
- Hú, nem ismert fel - bólintott suttogva.
- Nem - nevettem fel. - De kedves volt, hogy így megemlítette, azt a lányt.
- Kedves gesztus volt. Szerintem más learatta volna a dicsőséget.
- Biztos. És ha látta a lány az élő közvetítést, akkor tuti vigyorodott mint egy idióta, az eséses-sztorin.
- Tuti kedvességből mondta. Olyan, mintha sokat jelentene neki az a lány. Úgy beszélt róla, és arról, hogy nem jött el, mintha... szerelmes lenne belé - fejezte be, és meg mint egy idióta elvigyorodtam. Igen, ahogy mondtuk.
Észrevettük, hogy valaki ott volt az ajtó előtt. Hiába volt becsukva, tudtam.
- Megyek, kinyitom.
Nem volt senki a folyosón, kivéve a nyertest, és barátját. :)
Halkan beszéltek, de hallottam.
- ... és rájöttek!
- Jól van! Most ne szekálj ezzel. Ismerős volt Kin.
- Persze, ha híres a deszkások közt!
- Nem, nem úgy.
- Jó, te tudod...
- Menjünk, gyere - indultak meg.
Mi ugyanebben a pulcsiban, smink-, és hajfesték eltávolítás után indultunk meg a kocsinkhoz.
A bőröndöket reggel betettük, és indultunk a koliba. A kocsi hátsó ülésén laza kontyba kötöttük a hajunk, és levettük a pulcsikat. Szóltunk a sofőrnek, hogy adja be a stúdióba.
- Van még egy kicsi... - nyúltam az arcához Dinnek, és letöröltem a vörös festéket a homlokáról.
- Köszi.
Bepakoltuk a bőröndöket, és kiültünk a társalgóba. Amikor beléptem a srácok visongva a nyakukba ugrottunk.
- Gratu! Ügyes vagy! - öleltem át Ricsit, és Máténak is mondtam, hogy szerintem ő is klassz volt. - Várjunk csak! Mi az hogy "...amikor megkértem, hogy deszkázzon, szegény folyton elesett..."? - mosolyodtam el, visszaidézés közben.
- Jajj, maradj már. Agyon dicsértek téged, és engem is.
- De én nem versenyeztem.
- Tudom. De nélküled nem nyertem volna.
Zavartan elmosolyodtam, és nevettem.
- Hogy-hogy tudod mi volt ott?
- Online közvetítettek. Meg lélekben ott voltam.
Mi bekísértük őket a szobájukba, és átmentünk a szemköztibe. Ami történetesen a miénk. :)
- Hajj, de szép is az élet - suttogtam.
- A te herceged legalább észrevesz...
Valaki kopogott kimentem, és egy plüss maci volt ott.
- De cukiiii! - visongtam. - Ááá, a tied - nyújtottam felé durcásan.
- Mi? Biztos?
- Bele van varrva a neved.
- Ááá, de cuki!!!
Magához ölelte a játékot, és mindenkihez az osztályból átment, hogy megmutassa, mit kapott. Volt aki megmosolyogta, volt aki ledurrogta miatta, és volt Léna, aki visítozva vette el a macit.

Nem rész! :)

Néhány gondolatom írnám le, és egy kis ismertetőt a történetről. :)


Nos, én elgondolkoztam, hogy hogy is vannak ezek a blogok. és azt vettem észre - biztos hülyén fog hangzani -, hogy ilyen klikkek vannak. Az egyikben, vagyis a miénkben, benne vagyok én, nem valaki, Vanda Dobrosy, Biaa, és Wicuka. Mármint azért, mert olvassuk/olvastuk egymás blogjait.
Nem valakinek mindkettőt, Vandának A bosszúm történetét, Biaa-nak a régi, már megszűnt Cortez Titkos Naplóját, és a mostani The Case Was Closed, Wicukának meg ki-mit :) Az enyémet, meg aki-amit. :)
De csak én vettem ezt észre?:D

*


Köszönöm az előző bejegyzéshez a kommenteket, mind nagyon jól estek! komolyan, miattatok érdemes blogolni. Tegnap szinte megkönnyeztem amit írtatok, és közben meg mosolyogtam. Olyan kedvesek vagytok, hogy az valami elképesztő! Úgy érzem, igaz nem ismerjük egymást személyesen, de biztos jóban lennénk. Egyrészt a blogok miatt, másrészt, hogy megértjük egymást.  És ezt köszönöm nektek, szeretlek titeket! <3


*
A történetről:
Annyit szeretnék elárulni, hogy a következő részekben nagy szerepet fog kapni Hella, és Léna. Máté, Ricsi, Dina, és kinga sem szorul háttérbe, és kapcsolatok is mennek tönkre, és jönnek össze. Ella, az a-s lány mindent meg tesz azért, hogy Ricsi közelébe férkőzzön, ami a verseny után valamennyire sikerül is. Mátét egy másik a-s lány, név szerint Alexa fogja zaklatni.

Helláról csak annyit, hogy nagyon pletykás csajszi, amit ki is fog használni, és emiatt kerül majd előtértbe, ami sajnos nem fog kedvezni a két titokörzőnek, Kingának, és Dinának.
Léniről annyit, hogy vele valami egészen tragikus fog történni. Még nem írom le, hogy mi, lepődjetek csak meg.

Néhány érdekesebb naplóbejegyzés majd ezeken a napokon:
Hellára, Ricsire, Kingára, Mátéra, és Dinára nézve: Szeptember 24. Szerda
Lénire nézve: Szeptember 30. Szerda, és Október 7. Szerda.

És csak annyit írnék le, hogy ez a három dátum nagyon eseménydús lesz, úgyhogy várni fogjátok majd biztos az utánuk következőt.

*

Részletek:
- Tanárúr - jelentkezett Dina -, kimehetnék a mosdóba. Nem érzem Jól magam.
- Mennyire? - ráncolta össze a szemét.
- Eléggé - tette a szája elé a kezét.
- Valaki menjen vele, nehogy elájuljon...
Már szóltam volna, hogy megyek, de mire feleszméltem már Máté volt mellette, és kísérte ki.
/Szeptember 24. Szerda/


Erre jobban elkezdtek sírni, és mi is majdnem megkönnyeztük. Hella nem, de ő is üveges tekintettel nézelődött.
Senkinek sem tett jót ez a hír, főleg nem nekünk. Mi öten olyanok vagyunk, mint akik legalább ezer éve ismernénk egymást...
/Szeptember 30. Szerda/


- Ó, de cukik vagytok! - mosolygott Din.
Tényleg, ez tök kedves volt tőlük. Csak egy volt a gáz az egészben. A pizsim! Pont most kellett felvennem a rövidgatyós pizsim, ami kábé olyan, mintha nem lenne rajtam. Mondjuk a póló annyira megynyúlt, hogy a gatya nem is látszik.
/Október 7. szerda/

És miután begépeltem, azután vettem észre, hogy mindegyik szerdai nap:D
 *
És Biaa-nak köszönöm az előre gyártott ruhaösszeállításokat, amiket csinált az oldalnak!