Szeptember 21. Vasárnap

Ma van a verseny! - mondtam magamnak reggel.
Felkeltünk a kanapéról (a stúdióban aludtunk), és kimentünk szétnézni. Minden kész volt, és van egy óra a verseny kezdetéig. Jó sokáig aludtunk...
- Lányok, siessetek! - szólt Kamill, amikor meglátott minket öltözés közben. Felvettük a ruhánk, és gyors smink. A lábam kentem színezővel, miközben D-t csinosítgatták. Amikor én jöttem Dina szárította a haját, hogy megmaradjon a vörös csík. Mindketten elkészültünk, és szóltak, hogy menjünk üdvözölni.
Mindenkihez mosolyogva mentem oda, és köszöntem, és szóltam pár kedves szót. A fiúknál ezt mondtam: "Szia, Kin vagyok. Örülök, hogy el tudtál jönni, sok sikert - és megpusziltam őket." A lányoknál meg: "Szia, Kin vagyok. Örülök, hogy eljöttél, és sok sikert. Remélem, lesz egy dobogós lány - és megpusziltam őket is".
Odamentünk a helyünkre, és intettem D-nek, hogy jöjjön ide.
- Hogy pontozzak a srácoknál? - kérdeztem kétségbe esetten.
- Amennyit elérnek. Nem lehet barátsághoz, és szerelemhez kötni a pontozást.
- Rendben - bólintottam.
Először egy lány volt, aki igazán ügyes volt. A végén összenéztünk, és bólintottunk. Szerintem mindenkinek bejött.
- Szerintem nagyon tehetséges vagy. Jól oldottad meg, hogy legyen összhatása a trükk sornak - mondtam elégedetten a mikrofonba. Mindenki elmondta amit gondolt, és jött a kövi. Így ment ez a 15.-ig. Jött Máté. Az ujjaimat tördelve vártam a végét, és szurkoltam, hogy ne hibázzon.
- Ez volt eddig a legjobb, gratulálok. Hány éve gördeszkázol? - kérdezett Ben.
- Majdnem hét éve.
- Látszik.
Én is mondtam pár szót, és igyekeztem nem kimutatni, hogy ismerem. Amikor a nevét mondtam, akkor lenéztem a lapra, mintha nem tudnám ki is ő.
- A 16-os versenyző nem érkezett, meg, és most jöjjön a tizenhetes számú.
Ez Ricsi volt. Az ő által választott trükk soron ment végig, kiegészítve egy-két trükkel, amiket én javasoltam bele.
- Ez volt az egyik legjobb. Gratulálok - szóltam bele a mikrofonba. Mosolyogva megköszönte, és jött a következő.
A huszadik (Roli) is befejezte, és kiválogattuk a top 10-et. A három srác benne volt, és két lány is.
A második kört végigment. Itt már csak a top öt maradt. Máté, Ricsi, és egy lány, illetve még két fiú maradt bent.
Az egyik fiú kezdett. Ő elbukott egy trükköt, így alapból kiesett. A lány jött. Ő gond nélkül végigment. Máté is gond nélkül végigment, viszont nem lett annyira jó, mint az előtte levők. Ricsi azon a mozdulatokon ment végig, amit mondtam neki.
- Gratulálok, ez volt az összes közül a legjobb. Mondd csak, egyedül találtad ki, vagy segítettek benne? - kérdezett Krisz.
- Köszönöm, és igen. Egy lány segített, de ő most nincs itt. Nem tudott eljönni.
- Bemutatta, vagy csak a háttérből segített?
- Csak a háttérből. Az elméleti részben igazi tehetség. Gyakorlatban amikor megkértem, hogy deszkázzon, szegény folyton elesett - mosolyodott el. A közönség soraiból az osztályom hangosan felnevetett, és én is elnevettem magam, mint a háttérben D.
-  Szerintem is ez volt a legjobb, amit ma láttunk - mondtam, bár így is gondoltam.
Volt még egy fiú, aki szintén bonyolult trükköket mutatott.
A helyezettek kiválasztása nehéz volt. Végül Egy számomra ismeretlen fiú lett a harmadik, a lány a második, és az első Ricsi. :) Máté sajnos nem lett helyezett.
Átvették az oklevelet, és az érmeket, és odamentem gratulálni.
- Izabella, ugye? - bólintott. - Nagyon ügyes voltál, Megérdemelted a második helyet. És örülök, hogy lány is lett dobogós. Ha nem is első, de második. nagy dolog tizenhét főt legyőzni.
- Köszönöm - mosolyodott el. Megöleltem, és mentünk vissza. Ricsi mint  nyertes találkozhat velem, és D-vel, aki értelemszerűen Mátét választotta +1 főnek.
- Sziasztok. Gratulálok mindkettőtöknek. Neked a negyedik, neked meg az első helyért - mosolyogtam. - Pillanat, ezt fel kell vennem - szóltam, amikor meghallottam a zsebemből szólni Ariana Love The Way You Lie-ját.
Anya hívott, mondta, hogy nézte élőben a honlapomon, és klassz a rucim.
- Bocsi, most leteszek. Mennem kell, szia, puszi.
- Rendben. D is rajta legyen a közös képen, meg Máté... ugye?
- Mindkettő.
- Rendben. De kell csak olyan, amin ketten vagyunk a verseny bejegyzésemhez.
Lefotózkodtunk, és rákérdeztem, hogy ki volt a lány, akit említett.
- Egy osztály társam. Egyedül ő nem tudott jönni, meg a barátnője.
- Hát, sajnálom. Biztos nézett az online adásban.
- Volt online is?
- Igen, és is percekkel ezelőtt tudtam meg. Még egyszer gratulálok, hogy részt tudtál venni, és az első helynek is. És örülök, hogy megismertelek. Remélem, a következő versenyünkön is indulsz - vigyorogtam. Adtam nekik egy ölelést, és mentünk D-vel a stúdióba.
- Hú, nem ismert fel - bólintott suttogva.
- Nem - nevettem fel. - De kedves volt, hogy így megemlítette, azt a lányt.
- Kedves gesztus volt. Szerintem más learatta volna a dicsőséget.
- Biztos. És ha látta a lány az élő közvetítést, akkor tuti vigyorodott mint egy idióta, az eséses-sztorin.
- Tuti kedvességből mondta. Olyan, mintha sokat jelentene neki az a lány. Úgy beszélt róla, és arról, hogy nem jött el, mintha... szerelmes lenne belé - fejezte be, és meg mint egy idióta elvigyorodtam. Igen, ahogy mondtuk.
Észrevettük, hogy valaki ott volt az ajtó előtt. Hiába volt becsukva, tudtam.
- Megyek, kinyitom.
Nem volt senki a folyosón, kivéve a nyertest, és barátját. :)
Halkan beszéltek, de hallottam.
- ... és rájöttek!
- Jól van! Most ne szekálj ezzel. Ismerős volt Kin.
- Persze, ha híres a deszkások közt!
- Nem, nem úgy.
- Jó, te tudod...
- Menjünk, gyere - indultak meg.
Mi ugyanebben a pulcsiban, smink-, és hajfesték eltávolítás után indultunk meg a kocsinkhoz.
A bőröndöket reggel betettük, és indultunk a koliba. A kocsi hátsó ülésén laza kontyba kötöttük a hajunk, és levettük a pulcsikat. Szóltunk a sofőrnek, hogy adja be a stúdióba.
- Van még egy kicsi... - nyúltam az arcához Dinnek, és letöröltem a vörös festéket a homlokáról.
- Köszi.
Bepakoltuk a bőröndöket, és kiültünk a társalgóba. Amikor beléptem a srácok visongva a nyakukba ugrottunk.
- Gratu! Ügyes vagy! - öleltem át Ricsit, és Máténak is mondtam, hogy szerintem ő is klassz volt. - Várjunk csak! Mi az hogy "...amikor megkértem, hogy deszkázzon, szegény folyton elesett..."? - mosolyodtam el, visszaidézés közben.
- Jajj, maradj már. Agyon dicsértek téged, és engem is.
- De én nem versenyeztem.
- Tudom. De nélküled nem nyertem volna.
Zavartan elmosolyodtam, és nevettem.
- Hogy-hogy tudod mi volt ott?
- Online közvetítettek. Meg lélekben ott voltam.
Mi bekísértük őket a szobájukba, és átmentünk a szemköztibe. Ami történetesen a miénk. :)
- Hajj, de szép is az élet - suttogtam.
- A te herceged legalább észrevesz...
Valaki kopogott kimentem, és egy plüss maci volt ott.
- De cukiiii! - visongtam. - Ááá, a tied - nyújtottam felé durcásan.
- Mi? Biztos?
- Bele van varrva a neved.
- Ááá, de cuki!!!
Magához ölelte a játékot, és mindenkihez az osztályból átment, hogy megmutassa, mit kapott. Volt aki megmosolyogta, volt aki ledurrogta miatta, és volt Léna, aki visítozva vette el a macit.