Kedd. 7 óra. Na kössz.
Reggel hiába keltem vidáman, a "7 tantágy egy napon" fogalom miatt el is tünt.
Idöben indultunk Dinával a suliba.
- Anyám. Angollal kezdünk - súlytott Dinába a felismerés.
- Nem megy?
- Nem az, csak frászt kapok töle kora reggel. Tavaly is csak elsö órába volt angol.
- Ó! Az gáz. Én is legszivesebben aludnék az elsö órákon.
- Én nem csak azokon - ásított.
A beszélgetés végére be is értünk a suliba.
A szekrényekhez lépve megláttuk, hogy néhány elejére ragasztva van valami... A Dináén is volt, így azt olvastuk.
"Suliköszöntö bál, és ismertetök a gólyatáborról. "
A bálra kötelezö kiöltözni, úgyhogy vásárlás lesz ebböl.
A tábor meg jövöhéten lesz a... boppergés... a BALATONON! :)
Asszem' nekünk is jól megy. :D
Kiderítettük, hogy a koliba szombaton kell beköltözni. A suliból szinte mindenki kolis, így maga az épület nagy. Pár felsös elmondása szerint klassz, van a társalgónál csocsó is. Minden szobában 2 ágy van, és 2 szekrény, 1 íróasztal. Hétvégén nem kell hazamenni, mivel van aki nagyon messziröl jött. Mint én, vagy mint Alex, aki Bécsböl. Ezt is a fiúk mesélték. Akik már hivatalosan is menönek számítanak. A lányok közül Dina, Hella, Kitti (a-s), Alexa (szintén a-s), Zoé (a-s). A másik két lány inkább utánfutók. Dina a deszka miatt népszerü, Hella a kori miatt. A többi a "szépségük" miatt.
Visszatérve pedig az avatás ott lesz az utcsó napon. Én már izgulok. Wááá!!! De komolyan.
Megkezdödött az óra, és belépettva terembe egy fiatal szökésbarna hajú férfi. Olyan 25 körül lehet.
- Sziasztok. Szombathelyi Zsombor vagyok a tanárotok. Az angol mellett a németet is én tartom nektek. Gondoltam, az elsö órán bemutatkoztok nekem. Aztán mesélhettek a nyaratokról, és csendesen beszélgethettek.
Mindenki szinte úgy mutatkozott be, ahogy tegnap. Zsombor bá' tök jó fej, egy párszor vissza is kérdezett a nyári sztorik hallatán. Engem már fárasztottak a történtekkel tegnap. Elég is volt. Az óra végén Dinával lementünk a büfébe. A lányok is "rendeltek", tehát bevásároltunk. :)
Két kakaóscsigával, két pizzáscsigával, 3 kólával, egy Spirte-tal, és egy Fantával mentünk vissza a terembe. Kiosztottuk mindenkinek a kaját, és beszélgettünk. Kiderült, hogy Hella anyukája Olaszországban dolgozik, és ezért tudja a nyelvet. Mary, és Léna bedobták az ötletet, miszerint el kéne holnap menni megvenni a bálra a ruhákat.
- Oké - egyeztünk bele. Én már tegnap nézegettem a neten ilyen ruhákat, és kiválasztottam egyet ami szerintem illene hozzám. Pánt nélküli, szív dekoltázsú, térdig érö ruci. Türkiz színü. A csajok szerint is jól mutatna rajtam. Akkor jó.
A többi óra is hasonlóan telt. Megismerkedtünk a tanárokkal, meg beszélgettünk. A nap végén maradtunk Dinával, kidekorálni a szekrényeket.
- Ramones? - kérdeztem, amikor megláttam a Britzkrieg Bop plakátot.
- Ahha - biccentett. Elövettem a kövi plakátom ami történetesen ugyan olyan.
Persze, mindketten jól kinevettük a másikat. Amikor elövettem a Nirvana-s plakátom, csak elismeröen biccentett. Gondoltam. :)
- The Clash? - vontam fel a szemöldököm.
- Ja. Imádom öket. Mondjuk az ilyen 80'-as zenékkel jóban vagyok.
- Én is. De a Cuntry zenék is jók.
- Aha. De szeretem Taylort.
- A Red a legjobb száma - bólintottam.
- Meg a 22. Még a I Know Were Truble is a top, és a... - gondolkozott.
- You belong with me.
- Az! - vágta rá. - Komolyan mondom, ha pasi lennél, a stílusod miatt járnék veled.
- Dettó.
- Na, gyere szivem - karolt belém, mert készen lettünk.
- Menjünk drágám - mondtam férfi hangon. Vihogva indultunk le a lépcsön, de az egyik folyosóról meghallottuk Mátét meg Ricsit beszélgetni.
- De komolyan? - kérdezte Máté.
Ricsi bólintott, és elindult oda ahol mi voltunk. Nem látott minket, de elbújtunk. Odamentek a szekrényeinkhez.
- Mit csinálnak?
- Passz. Gyere szakítsuk meg - rángatott el.
- Ne - mondtam, de már késö volt.
- Tudtad, hogy Mary szereti a System of a Down-t? - kezdte a csevegést, én meg belementem a játékba.
- Nem is tudtam - feleltem, ami speciel igaz volt. De Mary már csak ilyen, ami a stílust illeti.
- Mi a helyzet Alexxel? Tudod, a "szöke herceggel". - megdöbbentem a kérdésen. Tegnap meséltem róla neki. Csak pont akkor kérdezett rá, amikor a fiúk már hallótávolságban voltak.
- Tegnap még a pályán beszéltünk. Meséltem neki rólatok, szeretne megismerni titeket.
- Az jó! Bocsi, srácok. De odaengednétek? - Ricsi, és Máté zavartan arrébbálltak, és elkezdtek beszélni a fociról.
- Megvan! Mehetünk! - vette elö ünnepélyesen a pénztárcáját. Bólintottam, majd karon ragadott, és elindultunk.
- Sziasztok srácok! - köszöntünk el egyszerre.
- Sziasztok - intettek, majd elmentek ök is.
- Na, mit veszel? - érdeklödtem.
- A kérdés, hogy milyen jégkását szeretsz?
- Ööö...vegyes.
- Jó napot, két vegyeset.
Amint mehkaptuk a két kását, indultunk haza.
- Szerinted mit akartak a fiúk?
- Neked nem tünt fel? Nem láttad, hogyan néztek? - kérdezgetett.
- Nem. A cipöm orrát bámultam.
- Te is??? Te is szerelmes vagy? Az osztályban komolyan, még a külsösök is rózsaszín felhöket látnak, ha belépnek. És a legrosszabb, hogy nelem is bejön valaki...
Lesokkoltam. Tudja. Tudja, hogy tetszik Ricsi.
- Ki a szerencsés? - kérdeztem végül, terelve a "ki is tetszik Kingának" témát.
- Az már biztosabb, hogy én vagyok a szerencsétlen. Érted? Én, akinek nem a stílusa ezal a "szerelem első látásra" maszlag, és erre megtörtént. Amúgy - hajolt közelebb.
Amint kiejtette a négy betűt, azt hittem sokkban halok meg.
- Ááááá! Komolyan? Wááá!
- Igen, Máté, de cssssss! Az emberek bámulnak, ami nem jó a nagyvárosban! - sziszegte. Bólintottam. Tehát tetszik neki Máté. Wííí! :)
Hazafelé rengeteg témát átbeszéltünk.
- Ez olyan fura - szólalt meg a semmiből.
- Mi? - néztem rá értetlenül, mivel még csak nem is beszéltünk, hanem csendben sétáltunk.
- A bizalom. Olyan hamar megbíztam benned, mint másban soha.
Megdöbbentem. Végülis igaza van. Két nap után olyanok vagyunk egymásnak, mit akik legalább 15 éve ismerik egymást.
- Tényleg.
- Tényleg - nevette el magát, végül én is követtem a vihogásban.
Megálltunk a házunk előtt és elköszöntünk. Megjegyezte, hogy szép a házunk, és már le is dobta a deszkáját, hogy induljon haza.
Fent a szobámban a nagy semmittevés közepette, gondoltam olvasok egy kicsit, ha már régen tettem. Igen, elég régen. Na és? Áááá, mindegy.
Az estém további részében olyan sok mindent csináltam. :Unatkoztam, unatkoztam. Ja, persze, egyet kihagytam. UNATKOZTAM! Csupa nagybetűvel.
