Remélem most kapok komit ;)
xx Kin
Reggel borzasztóálmos voltam (a franca is a hülye időeltolódással!!!), szóval lassan kimásztam az ágyból, majd az idétlen, béna pizsimben kivánszorogtam a konyhába, és kiöntöttem apa megmaradt kávéját, és bementem a szobámba. Ahol megláttam az órát. És FÉL NYOLC volt! Nem igaz!
Amilyen gyorsan csak tudtam, bekapcsoltam a laptopom, közben pedig gyors lehúztam a kávét, hátha felébredek. A laptopon betöltődött a Skype, ami azonnal be is jelentkezett, szóval csak a jelzést hallottam, ami azt jelentette, hogy videohívást akart kezdeményezni Dina.
Megerősítettem, és azonnal feltűnt Dina vigyori képe, aki Máté ölében ül. Olyan cukiiiik!!! :)
- Szijjjja! Milyen érzés fáradtan gépezni?
- Ne dörgöld az orrom alá - dünnyögtem kissé fáradtan.
- A többiek is mindjárt belépnek. Addig mesélj, milyen "Ámérikááá"???
- Durvaaa - ásította. - Bocs. Megismerkedtem pár deszkással, és egész jól kijöttem velük. Aztán megmutattam nekik, hogy kell deszkázni!
Nem paráztam emiatt Máté előtt, hiszen ő már tudta a titkot. Ő is tökéletesen megértett, nem szadizott, hanem megértett.
- És csak nem nyertél? - röhögött Máté.
- De! Behódoltak a királynőnek - kacsintottam rájuk.
A háttérben láttam, ahogy Ricsi elmegy Diniék mögött, de ő nyilván nem vett engem észre.
Még fél óra chat után benyitott hozzájuk Hella, aki totál fel volt pörögve. Kikapta a kezükből a laptopot, és vihogva kezdett nekem magyarázni minden féle dologról.
- Csajeeeee, milyen American Girlnek lenni?
- Jó - kuncogtam.
- Milyen Amerikai csaj? - hallottam az ajtócsapódás után Ricsi hangját.
- Csetelünk Kingával - mutatott a kamera felé, de a fejemmel próbáltam jelezni, hogy nehogy idehívja, mert az übergáz pizsimben vagyok.
- Ja, aha.
Ez mit akart jelenteni??? Ha???
- Tényleg, milyen Amerika?
Leült Hella mellé, én pedig mosolyogva feleltem, hogy nagyon kirááály. :)
Fél óra múlva csengettek, én pedig elnézést kérve indultam ki, kinyitni az ajtót. Ahol Brad (???) állt.
- Jaj, szia. Nem számítottam rád.
- Szasz' Kim. Én pedig rád számítottam - vonogatta a szemöldökét.
- Megbocsájtanál egy pillanatra? - kérdeztem, de inkább kijelentésnek szántam. Berohantam a szobámba, és lehuppantam az ágyra.
- Most mennem kell...
- Nehogy menj már! - szólt rám Dina.
- Komolyan menne...
- Ki a halál az mögötted? - szakított félbe Ricsi.
- Ki? - fordultam hátra, de szembetaláltam magam Braddel. - Bazd meg! Megijesztettél!
- Nyugi már - röhögött.
- Megyek, sziasztok! - hajtottam le a laptop tetejét, és odafordultam a vendégemhez.
- Miért is jöttél? - kuncogtam, mert láthatólag zavarban volt. Nos, igen, de én is!
- Mert miért ne jöttem volna?
- Hú, de kreatív valaki - szúrtam oda nevetve.
Felöltöztem (kiküldtem Brad-et), utána pedig elmentünk Braddel a gördeszkapályára. Hétvége van, ki kell használni. :)
Délutánig megvoltam, sokat hülyültünk a srácokkal, és szerintem kijelenthetem, hogy hamar barátkozok. :D
- Niaaall!!! - üvöltötte Mercedes önkívületi állapotban, majd a szóban forgó személy karjaiba ugrott. Szó szerint.
- Mindig így van, majd megszokod - súgta oda Logan.
- Ááá, odahaza durvábbak vannak - legyintettem.
- Mennyire? - vonta fel a szemöldökét.
- Léna a francia "vakációja" után hazahozott egy franciát; Hella második otthona a szellőzőrendszer; Ricsi úgy belevágott a falba, hogy megrepedt... soroljam még?
- Azt hiszem, ennyi elég - nevetett.
- Addig jobban jársz. És akkor nem meséltem Leviről és Olivérről - löktem meg a mutatóujjammal.
- Milyen lehet nálatok...
- Eseménydús. Azt hiszem, ez a legmegfelelőbb szó - mosolyogtam el. - Vagy a spéci - nevettem.
Logan elnevette magát, én pedig kiszúrtam a parkolót a túloldalon. Még nem is láttam!
- Az nem lehet - suttogtam magam elé.
- Mi nem lehet? - zavarodott össze Logan.
- Az a fiú - mutattam az említett felé. - Ismered?
- Ja, ő csak Kevin.
- Hogy ki? Meg mertem volna esküdni, hogy úgy néz ki, mint... mint Ricsi.
- Nem hinném, ő tuti Kevin. Ott dolgozik az apja - intett a túloldali épületsorra. - De nem szokta elkísérni. Soha - gondolkozott.
Hát... ha ő mondja, biztos igaza van.