A hotel nem is volt csicsás, nem is volt koszos, meg igénytelen, hanem pont jó.
A szobámba sikerült ledobnom a holmijaimat, és elkezdem szétpakolni mindent. A pólók, nacik, és fehérneműk, valamint toppok külön mentek, a bundás zoknijaimat meg olyan helyre tettem, hogy bárhol fel tudjak venni egyet, ha fáznék.
Anyáék még pakoltak, amikor kopogtak. Mivel ők nem mentek, én meg már végeztem, gondoltam, kinyitom.
- Jake! - ugrottam a nyakába, meglátva régi ismerősömet.
- Kinga! - viszonozta, és percekig tartó ölelésünket apa "khm"' hangja zavarta meg.
- Apa, nem lenne baj, ha elmennék Jake-kel valahová? Úgy is ajánlottak pár helyet - ajánlottam fel.
- Persze, menjetek csak - szólalt meg anya, mire hálásan néztünk rá. Felkaptam a kabátom (Londonban is van tél), és elindultunk a portára, majd az utcára.
- Nathan is itt van - mondta J a liftben. - Anyukád telefonált kábé öt perce, és pont erre jártunk - vonta meg a vállát.
- Na, és hiányoztam? - mosolyogtam.
- Hááát... - húzta el a szája szélét. Játékosan belebokszoltam a vállába, mire feljajdult. - Tényleg ilyen csontos az ujjam? - kaptam oda.
- De még mennyire - támadott le. - Már mások is mondták?
- Roli rendszerint kap - legyintettem hanyagul.
- És le kellet már amputálni a kezét? - vihogott, mire "ütésre kész" pózba helyezkedtem. - Vicceltem - tette fel a kezét.
- Reméltem is - húztam össze a szemem. Viszont fél perccel később már a hallban röhögcséltünk, tekintekünkkel Nathant keresve.
- Megvan! - bökött J a kilétére, és a kezem után kapott. A csuklómnál fogva vezetett ki, mert szerencsénkre (vagy nem) dugig volt az előtér.
- Szia King! - ölelt meg Nath. Igen, tényleg "king"-nek hívott. Azóta, hogy megnyertem a második versenyt, amin nekünk kellett külön még egyet versenyezni, mert döntetlen lett. És még szép, hogy én nyertem. :)
Viszonoztam az ölelését, és elkezdtünk beszélgetni. Hová is menjünk?- Menjünk a fedett pályára - kapott a fejéhez Jake. persze, mint jó öreg (a tizennégy évesek már azok :D ) deszkások beleegyeztünk. Ki nem akar deszkázni télen?
Odaérve első dolgunk volt a pulthoz menni (ott adják a deszkákat), és bementünk a térre. egyébként ennek a helynek kicsit "bowling-terem" stílusa van, de legalább van ilyen is.:)
Természetesen képeket is csináltunk, hiszen milyen tini nem fotózza magát? Főleg a két egomániás megőrül, ha nincs kamera, ami pont ne rá zummolna. :D
 |
| Nathan a pályán :) |