Szeptember 3. Szerda

A tegnapi bizalmas beszélgetés miatt arra gondoltam, hogy el kellene mondani a deszkás dolgot Dinának. megértene. Vagy nem.
- Veled meg mivan? - nézett rám a padon ülve Dina.
El kellene mondanom. Nem! De! Ajj, hogy mondjam el, hogy deszkás országos-, és világ versenyeket nyertek, mikor még lázadó voltam.
- Ahh. Semmi. Majd máskor. De várj! Vannak titkaid előttem?
- Nem, mert te vagy a legjobb barátom.
- Ajj, gyere - vonszoltam ki a teremből a csaj mosdóba.
Elmondtam neki, hogy én vagyok "Kin". Az a deszkás aki ezen a néven volt ismert, és ma is az. Hogy versenyeket nyertem.
Erre csak megnémult. Na kössz.
- Hééé, Dinaaa - mutogattam előtte.
- Komolyan? - nézett nagy szemekkel.
- Aha - sütöttem le a szemem.
- Nemááár, ez totál kúl. Gyere, dicsekedjünk - húzott volna ki.
- Nem! Ez titok, soha nem mondhatod el senkinek. nem akarom, hogy megtudják - mondtam, de az utolsó mondatot mindenki hallotta, mert beértünk a terembe.
- Mit titkolsz? - kiabáltak nekünk.
- Semmit - mondtuk egyszerre.
- De azért hívhatlak Kin-nek? Naaa? - súgta.
- Jó - sóhajtottam.
- Jól van Kin. Ezt olyan jó mondani. Találj már ki nekem is ilyen becenevet.
- Maradj már Din - mondtam fáradtan, aztán amolyan "Ahhha, ez jó lesz!" nézéssel vigyorogva biccentettünk.
- Na, mi ilyen vicces? - jött oda Ricsi, és Máté.
- Megvan mi legyen a becenevünk - bólintott Din.
- Na. Mi? - kérdezett Máté.
- Kin, és Din - húzta el a kezét, mintha vetítene.
- Menjetek már - legyintettek. - Ez milyen már? Hallod még Kin, és Din. A Din elég hülyén hangzik, már bocsi Dina, és  Kin már foglalt - néztek ránk.
- Biztos vagy te ebben? - álltunk fel "harci állásban'.
- Miben? Én mind a két tényben - közölte Ricsi.
- Én teszek arra, hogy a Kin foglalt, jogom van elvenni, a Din meg illik a Kinhez - vázoltam fel. Mi az, hogy a saját becenevem nem használhatom? Hah!
- Ember, Kin egy igazi deszkás. Hallod? Világ bajnok. És lány. Dögös lány - néztek össze. Mi összenéztünk Dinával, és nem tudtuk ezt hogy is kellene lereagálni. Most vagy kinevetjük őket, vagy elvörösödve távozok. Az előbbi mellett döntöttünk. Az eldöntéséhez pedig elég volt egy összenézés.
- Most mi van?
- Haver, ezek azon röhögnek, hogy szerintünk dögös - világosította fel Ricsi.
- És - kezdtem, de elkapott egy újabb röhögőgörcs - és elmondanátok neki szemtől szemben, hogy "dögös"? - kérdeztem meg végül, de Dina végig vihogta az egészet.
- Ja. De maximum kettétörné rajtunk a deszkát.
Ezen már szó szerint lefordultunk a székről. ha az ember választhat a sírás, és a röhögés közül, hogy melyiket csináljuk most, szerintem egy 50-50 % körül lenne.
- Azt meghiszem. Főleg, ha nem ismer titeket - bólintottam, miközben egyszerre töröltük le könnyeinket Dinával.
- Ja, ez igaz - csettintett Máté.
- De honnan tudjátok, hogy már nem ismeritek? Hiszen titokban tartja a kilétét. Vagy tévedek? - vontam fel a szemöldököm. itt már nem viháncoltunk, de láttam, hogy Dinának már remeg szó szerint az álla.
- Honnan tudsz te ennyit róla? - kérdezett Ricsi mélyen a szemembe nézve. Karon ragadtam  Dinát, és távozni készültünk.
- Muszáj volt utánanéznem. Deszkás osztályba járok - mondtam fél váll felett, és már újra a törzs helyünkön voltunk D-vel.
- Kin, most komolyan azt mondták rád, hogy dögös? Meg hogy leütnéd őket deszkával?
- Hát, ezek szerint - pirultam el. Megmostam az arcon, amit D. vigyorogva nézett végig. Gondolom miért. Hiszen Ricsi mondta. Meg Máté is, de ő is csak helyeselt. Wow. :)
- Meddig nem mondod el? - szólalt meg a szempilla spirál visszaigazítása közben.
- Amíg nem szükséges. de szerintem Ricsi sejti - kérdőn bámuló barátnőm nem tudta miről maradt le, és elmeséltem neki az első nap végén a hívást, amit Ricsi is végighallgatott.
- Nem mondod, hogy nem tűnt fel, hogy ott áll melletted? Jó hogy nem mondtad "anya, ilyen profi deszkás, mint én, a nagy Kin, titokban tartom!" - elég volt egy pillanat míg befejezte, és már indult is az újabb nevető-roham.

Az órák hamar elteltek, és indultunk is haza. A srácok a napon nem is beszéltünk, szerintem ők is az esetet vesézték.
- Na, mutass egy trükköt! - kérlelt újra Din.
Elvettem tőle, és végigmentem egy nehéz trükk soron.
Áthívtam hozzánk beszélgetni, de végül az lett belőle, hogy a díjaimat bámulta, és kérdezgetett, hogy honnan vannak.

 Valahogyan a végére annál lyukadtunk ki, hogy csinálunk egy képet a Facebook-ra, amit fel is töltöttünk. Megjelölt rajta, és tíz perc múlva volt rajta - nem viccelek _ majdnem kétszáz lájk! Dina elég népszerű, és gondolom amiatt ment ennyi "tetszik". Az én ismerőseim is lájkolhattak, de nem hinném, hogy sokan. mindketten beállítottuk borítóképnek, és kiléptünk.
Dina negyed óra múlva közölte, hogy megy haza, én meg megtanultam, és bepakoltam.