Felöltöztem, elpakoltam még a tegnap nem összecsomagolt dolgaimat, és akkor kezdett kelni Din is.
- Jó reggelt - nyújtózkodott.
- Csak neked. Én már fent vagyok egy órája - közöltem, mire elkerekedett szemekkel nézett rám. Ami nagyon is nehéz lehetett, mert üvöltött róla, hogy nagyon álmos. Márpedig ha álmos valaki, akkor csoda, ha ki tudja nyitni a szemét.
- Megyek elköszönök a többiektől. Remélem fent vannak - mondtam neki, és kinyitottam az ajtót.
Először Helláékhoz mentem, mert gondoltam hogy már biztos, hogy fent van. Talált.
- Sziaaa - köszöntem elnyújtva, és belépkedtem.
- Miaaaaz? - ásított, de amint látta, hogy felöltöztem, megszólalt. - Hánykor indul a géped?
- Két és fél óra múlva. Köbö huszonöt perc, és itt vannak értem az ősök.
- Az úgy jó - röhögött. - De menj, köszönj el Rómeótól is - nevetett továbbra is.
- Nem a "Rómeóm" - kezdtem komolyan, aztán hozzátettem. - Még.
mind a ketten dőltünk a röhögéstől, amikor nyávogást hallottunk (?).
- Ááá, csak Kitti az. Mindjárt kel -legyintett, én meg visszafolytott nevetéssel néztem rá.
Pár perccel később már Mary-ék szobájában beszélgettünk a csajokkal. Ők is jó utat kívántak, és boldog szülinapot. :)
Levi is nagyjából ugyanazt mondta, mint Léniék, meg Hella, csak volt pár poénosabb beszólása is.
- Tényleg! Nem jöttél tegnap videójátékozni - haragudott meg.
- Kárpótlás lehetséges? - nevettem fel a tettetett sértődöttségén.
- Még nincs meg a legújabb.
- Meglesz - kacsintottam, és átmentem Roliékhoz.
Olivér, a drága idióta épp az ágy alól mászott ki, amikor benyitottam.
- Tudnom kéne...? - húztam össze a szemöldököm, és elkezdtem hátrálni. Ki tudja, mire készülnek ilyenkor.
- Én sem tudom - lépett ki a fürdőből Roli. - Pedig csak fél perce mentem be fogat mosni - tárta szét a karját. Belőlem a nap folyamán sokadjára kitört a röhögés, pedig még fél nyolc sincs. - Amúgy boldogat - ölelt meg.
- jajj, a végén elérzékenyülök - töröltem meg a szemem "meghatódva".
- A minimum - dobott egy mosolyt, én meg a vállába bokszoltam. - Még mindig csontos az ujjad - fogta meg a "sérült" végtagját.
Én persze válaszképp a számhoz emeltem a kezem, és mint a filmekben a pisztolyt, megfújtam. Oliból kitört a nevetés látva a jelenetet, én meg komoran bólintottam.
- Na, mentem. Aztán, nehogy baj legyen e vidéken - mondtam rekedt hangon, és távozni készültem.
- Igenis Sherwood őr mester - intett vihogva Olivér.
Fél mosollyal a számon léptem be az utolsó szobába, ahol csak Máté volt.
- Boldogat - ölelt meg köszönésképpen, és beleborzolt a hajamba.
- Jajj, pedig annyit foglalkoztam vele - nyávogtam, mint egy idegesítő plázacica.
- Most hagyd abba - nézett komoran. - Mikor megy a géped? - hallottam sokadjára a kérdést.
- Két óra múlva, de perceken belül itt vannak értem. Ricsi? - néztem szét a szobában. Tőle mindenképp el akartam köszönni, de az nem lehetséges, ha nincs itt.
- Passz. Nem volt itt, amikor felkeltem - válaszolta, az agyam meg elkezdett pörögni. Hol van? Miért ment el?
- Tipp? - kérdeztem reménykedve. megrázta a fejét, én eg mentem vissza a szobába, a cuccaimért.
Kisétáltam a suli elé, elborítottam a bőröndöm, és vártam anyáékat.
Befordult a kocsi, dudált egyet, és innen tudtam, hogy anyuék azok. Felálltam, leporoltam magam, és magam után rángatva a bőröndöm indultam el.
Beültem, miután a csomagom is betettem a helyére, elindultunk.
A reptéren hatalmas nyüzsi volt annak ellenére, hogy még csak reggel van. biztonsági őrök, rendőrök, és egy hatalmas rajongó tábor (?).
- Kinek lesz koncertje mostanság? - néztem anyáékra, holott tudtam, hogy sejtésük sem lesz efelől.
- Nem tudom, de szerintem perceken belül kiderül - biccentem apa a még jobban őrjöngő tömegre.
- Lányom, elmegyünk a mosdóba, addig vigyázol a holmijainkra? - kérdezte anya, mire némán bólintottam. A bőröndök nagyon is kényelmes székeknek bizonyosultak. Az apáét kartámasznak használtam, az enyémre ráültem, a maradék egyet meg hát támlának használtam. Beraktam a fülest, és "véletlenre" állítottam. Először a kedvenc Ramones számom szólalt meg, amit rögtön dúdolni kezdtem. Egyetlen Dinámnak köszönhetően a következő szám egy BTR dal volt. Epic. Az egyik kedvencem tőlük, de én akkor is rocker vagyok! :)
Újabb sikítás hallatszott, épp ezért is tekertem feljebb a hangerőt. Hogy tudnak ennyire nyavajogni?
Valaki elémállt, és így nem láttam rendesen. Kissé idegbetegen néztem fel, de amikor felnéztem egyszerűen elállt a lélegzetem.
- Who do we have here? Guys, I just see - mutatott rám. Felismertek volna?