Kivételesen elmaradt az utcsó két óra (német, francia), és így volt másfél órám, míg megjön Alex.
Átjöttek Héliék, és dumáltunk. Megcsörrent a telefonom, és Alex üzizett, hogy itt van.
- Gyertek - nyitottam ki az ajtóm. Rohantam a folyosón, és amikor a társalgó előtt elmentem, a fiúk szinte észre se vettek. Nem mintha olyan láthatatlan lennék, csak gyors voltam. A lányok mögöttem loholtak, aztán az ajtónál, miután kirontottam, bevártam őket, és Alex nyakába ugrottam. Annyira nagy volt a lendület, hogy majdnem elestünk.
- Jó, tudom, hogy szeretsz, de szállj le.
- Te kis egómániás. Nem tudják - suttogtam az utóbbi mondatot.
- Alex, ők itt az osztály társaim, és barátaim. Vagyis név szerint a szoba társam, és LB-m, Dina, Hella, Mary, és Léna. Csajok, ez az egómániás unoka tesóm. Tudjátok, a szőke herceg - röhögtem. Alex bosszúsan nézett, mert a lányok is kuncogtak a poénomon. - Bent vannak a skacok, gyere.
- Hali fiúk. Ö itt Alex. Alex, Máté, Ricsi, Oli, Levi, és Roli. Ja, és nem, nem, nem, nem, nem.
Fiúsan üdvözölték egymást, és elkezdtek beszélgetni. Igen, a családunknak könnyen megy.
- Te Alex. Deszkázol?
- Ja. Már hét éves korom óta. Vagyis már több, mint nyolc éve.
- Mennyire vagy jó?
- Nagyon jól deszkázik. Tiszta profi - közöltem büszkén.
- Biztos család tagok vagytok ti? - röhögtek fel.
- Oli, akarsz párt annak a múltkori öklösnek?
- Hagyjál már! Olyan csontos az ujjad!
- Na, azért. Te meg jössz, nem a srácokhoz jöttél - nyúltam Alexhez.
Egy csomót dumáltunk, megmutattam neki a legtöbb helyet, ahol szoktunk lenni.
- Amúgy. Tessék a CD - hajította felém.
- Köszi - kaptam el, és eltettem a dobozomba. Megfogta a deszkáját, és elindultunk a DC-be (Deszka Club). Persze azt a deszkát hozta el, amit még tőlem kapott az első versenyem után, amit a fiúk természetesen kiszúrtak.
- Szasztok' - köszöntünk el, de természetesen valaki (Roli) kiszúrta a deszkát Alex kezében.
- Haver, várj csak - kiabált, és már sejtettem, hogy rákérdez hogy hova megyünk. Ehelyett persze magára a deszkára kérdezett rá, hogy honnan van.
- Nyeremény játékon nyertem - felelte.
- Mikor volt Kin oldalán nyeremény játék? - nézett körbe.
- Már vagy két éve.
A srácok meg odajöttek, hogy mit dumálunk már annyit. Ők sem hagyták szó nélkül az Alexnél levő tárgyat.
- Ember, ez az a deszka? - néztek Alexre, én meg fájdalmasan felsóhajtottam. És, kezdődhet.
- Igen, az. De mi most menni akartunk. Kinga elvisz megmutatni egy helyet...
- De hol szerezted meg Kin deszkáját? - kérdezte Máté.
- Mondtam már. Nyeremény játékon. Esetleg még valami?
- Alex...
- Megyek már! - jött a válasz.
Eljött a fiúktól, akik még ott loholtak a deszkám körül. Jó, oké, megértem, hogy menőnek számít Kin a deszkázás miatt, de hogy ennyire? Ez már beteges!
Kimentünk a pályára, és deszkáztunk egy pár kört. Nekem van ott szinte egy egész gyűjteményem, nem vittem magammal.
Vagy két órát kint voltunk aztán én mentem vissza a koliba, ő meg haza.
- Alex? - kérdezték a srácok, amint meglátták, hogy egyedül vagyok.
- Miért jönne? Nem alszik itt, nem is kolis, ráadásul nem is ide jár.
- Ja, oké.
Na jó, ez fura volt. Bementem a szobámba, és készültem a holnapi napra, ugyanis csajos nap lesz! :)
