Kin - Summer Season
Nincs mit hozzáfűznöm <3 :)
xx Chloe
Idetévedtek
2014. április 5., szombat
Írói utószó
Drága olvasóim!
Igazándiból nem tudom, mit is írhatnék, ez az első befejezett blogom. De azért megpróbálkoznék valamivel...
Emlékszem, amikor megnyitottam a blog idézőjeles kapuit, nyár volt, június 30.-a. A szobámban ültem, a sötétben, amit a lehúzott redőnynek köszönhettem. Észveszejtő volt a hőség, és az unalom is egyre jobban nyúzott. De aztán, amikor a számítógépem bekapcsoltam, elindítottam egy Ramones dalt, és megcsináltam ezt a Blogger-profilt. Aztán ezt a blogot.
Nem tudtam sok mindent, hiszen egyáltalán nem voltam jártas benne. Igaz, hogy 2012 óta írok blogot, de ez volt az első, amit komolyabban gondoltam. Nem teljesen komolyan, csak komolyabban.
Aztán megérkezett az első komment Vandától, hogy tetszik neki a blog. Tőle kaptam az első visszajelzést.
Egy hónappal később már több, mint 7000 megtekintő volt itt, elkezdtem fejléceket csinálni a blognak, és egyre jobban belejöttem az írásba. Ha nem is hosszabb részeket publikáltam, de minőségibbek voltak.
A nyaralás miatt volt két hét szünet, mi alatt sajnos nem tudtam semmit sem posztolni, és ott kezdett csúszni a részek hozatala.
Elkezdődött az iskola, és friss nyolcadikosként arra tudtam gondolni, hogy az utolsó évem a srácokkal más lesz. És tényleg minden más lett. Nem csak az osztályommal, veletek is.
Megismerkedtem rengeteg olvasómmal, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, megismerkedtem a helyesírással, ami szerintem egyre jobban megy, hiszen valamikor még a "muszáj"-t "ly"-vel írtam.
Most pedig itt ülök, miközben a telefonomból szól az egyik olvasóm, mára egyik legjobb barátnőm kedvenc bandájának egyik dala, amit mégegyszer köszönöm Anginak, amiért megmutatta nekem a Five Seconds of Summer-es srácok zenéjét.
Volt, hogy az ismeretlenek.com-on beszéltem egy olvasómmal, volt, hogy a Facebook-on, vagy csak egymás blogján.
Amit pedig a bloggal műveltem... nem tudom, mit írjak. Nem terveztem semmi extrát a végére, csak néhány érzelmesebb monológot, ami ól mutatna a Citatum-on.
Elnézegetve a blog jelenlegi állását, talán a '[Befejezett]' része a legfurább. Fura, mert megszerettem ezt a történetet, fura, mert vége. Fura, mert vártam is, meg nem is.
Ami pedig a következő évadot jelenti... nem tudom. Én tényleg meg szerettem volna nyitni, de úgy látom, az érdeklődés egyre csökken... szóval egy 'Kövit!' pipát kérek attól, aki szeretne még egy évadot, amiben garantáltak lesznek az eddig elmaradt jelenetek ;)
Statisztika:
Oldalmegjelenítések száma: 81, 385
Kommentek száma: 798
Rendszeres olvasók száma: 72
Bejegyzések száma: 130 közzétett bejegyzés
Különböző menük megnyitása:
- Szereplők: 1108
- Naplóbejegyzések: 661
- Blogaim: 214
- Rólam: 110
- Érdekességek: 387
Találkozunk a következő évadban! <3
Igazándiból nem tudom, mit is írhatnék, ez az első befejezett blogom. De azért megpróbálkoznék valamivel...
Emlékszem, amikor megnyitottam a blog idézőjeles kapuit, nyár volt, június 30.-a. A szobámban ültem, a sötétben, amit a lehúzott redőnynek köszönhettem. Észveszejtő volt a hőség, és az unalom is egyre jobban nyúzott. De aztán, amikor a számítógépem bekapcsoltam, elindítottam egy Ramones dalt, és megcsináltam ezt a Blogger-profilt. Aztán ezt a blogot.
Nem tudtam sok mindent, hiszen egyáltalán nem voltam jártas benne. Igaz, hogy 2012 óta írok blogot, de ez volt az első, amit komolyabban gondoltam. Nem teljesen komolyan, csak komolyabban.
Aztán megérkezett az első komment Vandától, hogy tetszik neki a blog. Tőle kaptam az első visszajelzést.
Egy hónappal később már több, mint 7000 megtekintő volt itt, elkezdtem fejléceket csinálni a blognak, és egyre jobban belejöttem az írásba. Ha nem is hosszabb részeket publikáltam, de minőségibbek voltak.
A nyaralás miatt volt két hét szünet, mi alatt sajnos nem tudtam semmit sem posztolni, és ott kezdett csúszni a részek hozatala.
Elkezdődött az iskola, és friss nyolcadikosként arra tudtam gondolni, hogy az utolsó évem a srácokkal más lesz. És tényleg minden más lett. Nem csak az osztályommal, veletek is.
Megismerkedtem rengeteg olvasómmal, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, megismerkedtem a helyesírással, ami szerintem egyre jobban megy, hiszen valamikor még a "muszáj"-t "ly"-vel írtam.
Most pedig itt ülök, miközben a telefonomból szól az egyik olvasóm, mára egyik legjobb barátnőm kedvenc bandájának egyik dala, amit mégegyszer köszönöm Anginak, amiért megmutatta nekem a Five Seconds of Summer-es srácok zenéjét.
Volt, hogy az ismeretlenek.com-on beszéltem egy olvasómmal, volt, hogy a Facebook-on, vagy csak egymás blogján.
Amit pedig a bloggal műveltem... nem tudom, mit írjak. Nem terveztem semmi extrát a végére, csak néhány érzelmesebb monológot, ami ól mutatna a Citatum-on.
Elnézegetve a blog jelenlegi állását, talán a '[Befejezett]' része a legfurább. Fura, mert megszerettem ezt a történetet, fura, mert vége. Fura, mert vártam is, meg nem is.
Ami pedig a következő évadot jelenti... nem tudom. Én tényleg meg szerettem volna nyitni, de úgy látom, az érdeklődés egyre csökken... szóval egy 'Kövit!' pipát kérek attól, aki szeretne még egy évadot, amiben garantáltak lesznek az eddig elmaradt jelenetek ;)
Statisztika:
Oldalmegjelenítések száma: 81, 385
Kommentek száma: 798
Rendszeres olvasók száma: 72
Bejegyzések száma: 130 közzétett bejegyzés
Különböző menük megnyitása:
- Szereplők: 1108
- Naplóbejegyzések: 661
- Blogaim: 214
- Rólam: 110
- Érdekességek: 387
Ezer csók, Chloe, a ti Kin-etek <3
{A blognak ezennel vége}
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)