Idetévedtek

2013. augusztus 7., szerda

Október 15. Csütörtök

Nem hiszem el, mit művelt Hella! Ezt azért nem néztem ki belőle! De azért gratu neki! :)
Az egész úgy kezdődött, hogy reggel az ofő az igazgatói irodába hívta Stellát.
- Ugye nem rúgattattad ki? - kérdeztem halkan.
- Ez miért nem jutott hamarabb eszembe - csettintett bosszúsan. - Majd legközelebb - kacsintott.
Az első órára is az ofő jött, meglehetősen boldogan, ahogy Stella is. Hmmm? Mi lesz itt?
- Gyerekek, mint már mondtam év elején, hogy van egy spanyol, és egy francia testvériskolánk, és ezért is tanuljuk a két nyelvet. Nos, a francia cserediák program most indult be, és évfolyamonként egy szerencsés diákot sorsolnak ki erre. És ezt Stella nyerte, ami azt jelenti, hogy jövő hétfőn utazik, rögtön a tábor előtt, és a gólyatáborba a cserediák jön velünk.
Tátott szájjal néztem először Stellára, majd Hellára. Ezt tuti ő intézte el. Első szünetben rajta is kaptam.
- Ugye nem...?
- De! Hát nem klassz? - vigyorgott.
- Ki lesz a cserediák? Aki jön a helyére a tanévre?
- Legyen meglepi. Én már tudooom.
Morcosan néztem rá, mire megveregette a "pofim". 
A nap egyébként nyugisan telt, csak Stella volt ezzel megáldva. Jó barátnőm, meg minden, de borzasztó féltékeny vagyok rá. Szép szőke haja, gyönyörű kék szeme van. Ne is beszéljünk a karcsúságáról. Ö nemcsak csinos, de szép is. És ez nem lenne elég, a deszka révén minden fiú bírja, még Ricsi is. Aki nem is figyel rám. Csinálhatnék én bármit, el is törhetne a lábam, inkább Stellával nevetgélne. Ahogy most is. Hirtelen annyira felbosszantottam magam, hogy képes lettem volna akàr embert ölni. Na jó, azért nem egészen. Lehet ha tudná mit érzek Ricsi iránt leállna. De ez nem biztos. Ezt D-vel kell megbeszélnem. Mentem is volna hozzá, csak Máté megállított.
- Minden rendben?
- Igen, köszi - bólintottam, mire gyanúsan kezdett méregetni. - Hajj, nem. Minden úgy összejött, és senki sincs rendben! Akarsz részletes beszámolót?
- Inkább Dinának. Én pasi vagyok, nem a pletyka cica.
- Nézed a Gossip Girlt? - döbbentem le.
- Dehogy. Helláék mellettünk vannak.
- És?
- Tudod milyen hangosan hallgatja a sorozatokat? - kérdezett komolyan, mire elnevettem magam. - Nem röhögj, ez komoly. Sokszor szinte már várom a következő részt.
Kész, ennyi. Ennél a pontnál már fulladoztam. Nem mintha úsznék, csak a nevetés ilyen hatással van rám.
- Legalább van kedvenc szereplőd? - röhögtem továbbra is.
- Menj már - háborodott fel.
- Jó, én mentem.
Bent a koliban kerestem Dint, aki a szobánkban volt. Nagyot sóhajtva leültem, és újat sóhajtottam. Ezt eljátszottam kábé ötször, mire végre reagált.
- Kin, miért érzem azt, hogy baj van, és nekem akarod elmondani?
- Mert így van! - sóhajtottam, mire mellém ült, és felvette egy szemüveget.
- Kezdheted. Dr. D rendel.
Elnevettem magam, és belekezdtem.
- Nem vesz észre. Bármit csinálok, elkerül, és rám magasról... - bosszankodtam, de hangokat hallottam az ajtó felől.
Felálltam, odamentem, és hirtelen kinyitottam. A szobába Roli, Levi, és Hella esett be.
- Ez most komoly? - tátottam el a számat. - Hella ha az oldalra kell a sok infó, akkor kérdezz. Fiúk - mosolyodtam el -, most végetek!
Elkezdtek rohanni, én meg utánuk, és elkezdtünk "fogócskázni". A társalgó előtt a végzősök beszélgettek, és csak annyit vettek észre, hogy két fiú rohan, egy csaj meg utánuk.
Egyszer csak lekanyarodtak a filmnézős szobába, ahol Ricsi, Oli, Máté, és Stella filmezett. Stella épp flörtölt Ricsivel, ami miatt jobban felhúztam magam, és tovább kergettem a fiúkat. Kifutottak volna, amikor ráugrottam Levire, és mindketten elvágódtunk. A többiek már röpke tíz perce nem is a filmet nézték, hanem minket. Levi lelökött magáról, és tovább futott. Feltápászkodtam, és rohantam tovább.
- Ezek mit csinálnak? - hallottam mögülem Ricsi hangját.
- A két majom hallgatózott. És majdnem meghallották, hogy ki tetszik - kiabáltam, de már a társalgóban rohantam.
Végül még fél órán át kergettem őket, mire elkaptam őket. A lelkükre kötöttem, hogy többet ne hallgatózzanak, és visszamentem totál kifáradva a szobámba, ahol elkapott az álom.