Csak mert George #életemszerelme Shelley lájkolta a komimat Facebookon <3
xx Kin
Eldöntöttem.
Visszamegyek Magyarországra.
Az elmúlt egy hónap, amit itt töltöttem, szó szerint beteges volt. Számomra valaki biztos, hogy hasonlított valakire otthonról. Szóval... azt hiszem, beteg ember vagyok.
Ma egész nap pakoltam, hiszem hétfőn újra Budapesten tanulhatok, már ha csak arra a két hétre is. És már borzasztóan hiányzik mindenki. Még Hella is, ami nagy szó. :)
Egész nap a ruháim pakoltam (mármint tegnap, mert ma indultunk - mellesleg épp a gépen vagyunk), és zenét hallgattam. Na, igen. Mivel megjelent az Elle, ezért volt egy kisebb felhajtás. Vagyis.. jaj.
Épp vidicseteltem Dinával két napja, amikor közölte, hogy látott valami cikket, miszerint Kin Amerikában van. Jó, ez nem is volt baj. Csakhogy én hallottam utána egy beszélgetést:
- Már nem azért, de csak szerintem hasonlít Kin Kingára? Gondoljatok bele, még logikus is...
- Ricsi, Kinga nem tud deszkázni - szakította félbe Dina.
Itt még folytatódott a párbeszéd, csak idétlenségemben kinyomtam a gépet. "Ájm balfék".
Jó, akkor tegnap elköszöntem a srácoktól, főleg a csajoktól, akiket bár az elején hárpiának véltem, kezdtem megkedvelni.
Csináltunk egy közös képet, amit még aznap este betettem borítónak, majd elmentem aludni.
És akkor a várva várt mai nap:
Reggel borzasztó korán felkeltem, mivel apa kitalálta, hogy nem jön velem, csak a reptérre kísér el. Hálát az apáknak!!!
A reptéren egyedül üldögéltem, és borzasztó halkan zenét hallgattam, miközben a kezemmel a cuccaim szorongattam. Igazán nem hiányzott, hogy ellopják bármimet is.
Hamarosan leszállunk, pakolok... :)