2. évad

Kin - Summer Season

Nincs mit hozzáfűznöm <3 :)

xx Chloe

Írói utószó

Drága olvasóim!

Igazándiból nem tudom, mit is írhatnék, ez az első befejezett blogom. De azért megpróbálkoznék valamivel...
Emlékszem, amikor megnyitottam a blog idézőjeles kapuit, nyár volt, június 30.-a. A szobámban ültem, a sötétben, amit a lehúzott redőnynek köszönhettem. Észveszejtő volt a hőség, és az unalom is egyre jobban nyúzott. De aztán, amikor a számítógépem bekapcsoltam, elindítottam egy Ramones dalt, és megcsináltam ezt a Blogger-profilt. Aztán ezt a blogot.
Nem tudtam sok mindent, hiszen egyáltalán nem voltam jártas benne. Igaz, hogy 2012 óta írok blogot, de ez volt az első, amit komolyabban gondoltam. Nem teljesen komolyan, csak komolyabban.
Aztán megérkezett az első komment Vandától, hogy tetszik neki a blog. Tőle kaptam az első visszajelzést.
Egy hónappal később már több, mint 7000 megtekintő volt itt, elkezdtem fejléceket csinálni a blognak, és egyre jobban belejöttem az írásba. Ha nem is hosszabb részeket publikáltam, de minőségibbek voltak.
A nyaralás miatt volt két hét szünet, mi alatt sajnos nem tudtam semmit sem posztolni, és ott kezdett csúszni a részek hozatala.
Elkezdődött az iskola, és friss nyolcadikosként arra tudtam gondolni, hogy az utolsó évem a srácokkal más lesz. És tényleg minden más lett. Nem csak az osztályommal, veletek is.
Megismerkedtem rengeteg olvasómmal, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, megismerkedtem a helyesírással, ami szerintem egyre jobban megy, hiszen valamikor még a "muszáj"-t "ly"-vel írtam.
Most pedig itt ülök, miközben a telefonomból szól az egyik olvasóm, mára egyik legjobb barátnőm kedvenc bandájának egyik dala, amit mégegyszer köszönöm Anginak, amiért megmutatta nekem a Five Seconds of Summer-es srácok zenéjét.
Volt, hogy az ismeretlenek.com-on beszéltem egy olvasómmal, volt, hogy a Facebook-on, vagy csak egymás blogján.
Amit pedig a bloggal műveltem... nem tudom, mit írjak. Nem terveztem semmi extrát a végére, csak néhány érzelmesebb monológot, ami ól mutatna a Citatum-on.
Elnézegetve a blog jelenlegi állását, talán a '[Befejezett]' része a legfurább. Fura, mert megszerettem ezt a történetet, fura, mert vége. Fura, mert vártam is, meg nem is.

Ami pedig a következő évadot jelenti... nem tudom. Én tényleg meg szerettem volna nyitni, de úgy látom, az érdeklődés egyre csökken... szóval egy 'Kövit!' pipát kérek attól, aki szeretne még egy évadot, amiben garantáltak lesznek az eddig elmaradt jelenetek ;)

Statisztika:
Oldalmegjelenítések száma: 81, 385
Kommentek száma: 798
Rendszeres olvasók száma: 72
Bejegyzések száma: 130 közzétett bejegyzés
Különböző menük megnyitása:
- Szereplők: 1108
- Naplóbejegyzések: 661
- Blogaim: 214
- Rólam: 110
- Érdekességek: 387

Találkozunk a következő évadban! <3

Ezer csók, Chloe, a ti Kin-etek <3

{A blognak ezennel vége}

Június 8. Péntek Part 2.

:') <3 - csak ennyi

xx Chloe

Amint odaértünk észrevettük, hogy be van zárva, alias mehettünk vissza. Pedig örültem volna., hogy végre megint kiszakadhatok a suliból. Nem végig, csak egy kicsit.
És nem csak azért, mert félelmetes belegondolni, hogy kicsit több, mint három év múlva már nem leszünk egymásnak. Hogy nem rohangálunk a folyosón a kollégiumban, nem nyomják az arcomba a koszos ruhájukat, vagy nem másznak bele az aurámba. Nem lesz többé az, ahogy a sulis programokat tárgyaljuk ki, nem lesz az, hogy szidjuk a sulit, és várjuk a nyarat. És a legszomorúbb, hogy... hogy nem leszünk itt egymásnak. Mindenki megy vissza az ország abba a felébe, ahonnan jött, jobb esetben összeköltözik valakivel, vagy albérletbe megy. Olyan lesz, mintha ez a négy év meg sem történt volna, mintha álmodtuk volna az egészet. És ha találkoztunk valakivel ebből az időből, elkap a 'deja vu' érzés, és mosolyt csal mindkettőnk arcára.
És vajon milyen lesz az 5, 10, és 15 éves osztálytalálkozó? Borzasztó rossz érzés lenne, ha nem emlékeznénk egymásra, vagy a régi nagy barátságokból csak egy 'helló-szia' maradna meg.
Nem szabad előrehaladnom ennyire. Valahogy le kell lassítanom az időt, és kiélvezni minden egyes percet a kilencedik osztályban.
- Hol a francban van a telefonom? - kaptam fel a fejem, miután többször is végigtapogattam a zsebem. - Visszamegyek, biztos ott hagytam - mondtam Dinának, aki bólintott, majd egy gyors köszönés után elváltak az útjaink. Én visszafele, ő pedig végigment a többi úton, egyenesen a koliba.

Szerencsére megvolt ugyan ott, ahol hagytam, amikor telefonálni akartam. Bár fogalmam sincs kinek, és miért.
Öt perc múlva már a a telefonom zenélő hangját hallgattam, ugyanis Dina hívott. Felvettem, és hevesen kezdett magyarázni.
- Azt mondod, keresett? - kérdeztem fülig érő vigyorral, szorosan magamhoz szorítva a telefonom. Elképzelni sem merem, hogy mit akarhatott, hogy mi volt olyan sürgős, vagy mégis miért velem akart beszélni. Valamit akart, és most nem tudom, mert megint balfék voltam.
- Igen, de akkor hívott, mielőtt elindultak haza.
- Haza? Hova haza? - zavarodtam össze, hiszen nem nagyon értettem ezt a dolgot.
- Annyi, hogy hazamegy hétvégére, és előtte beszélni akart veled. Személyesen - tette hozzá. Úgy éreztem magam, mint True Jackson egy rosszabb napján. Nem, annál sokkalta rosszabbul.

A koliba érve egyből bekapcsoltam a gépemet, hátha fent van a neten, vagy a Skpye-n, vagy tudom is én hol, de valahol legyen online. Pechem volt, mert tévedtem. Igen, ennyit a reményről. Elhitetik az emberrel, hogy létezik, és amikor hisz benne, valahogy eltűnik- Jó, ez csak egy beszélgetés lett volna, de mi van akkor, ha nem csak az történt volna? Ha mondjuk kiderülnek dolgok, amik eddig is igazak voltak, csak a másik nem tudott róla? Igen, ezért van a remény. A sors pedig azért, hogy megvalósítsa azt, de most valahogy a Kinga-féle "pancser-péntek" napot tartottam meg. Gratulálok.
De a tudatalattimból a felszínre szökött gondolatok azt súgták, hogy talán a nyár több reményt nyújt. Mármint... lehet most nem lett volna alkalmas. Elvégre itt az év vége mindjárt, és még csak esélyünk sem lett volna beszélni, vagy... talán... á, miket gondolok?! Hova akarna velem összejönni???

Új blogok, információk

Sziasztok, emberkék :3

Az a helyzet, hogy meg lett szavazva, hogy legyen egy ByTheWay-es fanficem is, amit el is kezdtem, de még eszembe se jutott ide kirakni :D Na, most megteszem, mert eközben nyílt egy másik, The Vamps fanficem. :) Már mindkettőn kint a prológus, csekkoljátok :)

Solitude... Together

Ez a ByTheWay-es, ígért blog :)

History of The School

Ezt pedig annak örömére publikáltam, hogy Brad Simpson barátnője bejelölt Facebookon, majd Brad visszaigazolt :D

Valamint észrevehettétek, hogy most már nem Sz. Kinga-ként posztolok, hanem Kimberly Chloe Bowden-ként :) Igazából azon gondolkoztam, hogy jobb lenne egy nem magyar Blogger-név, mert írói álnévnek nem jó, ha a főszereplővel egyezik a név :D

Az évadzáróval pedig sietek, komolyan! :)

xx Chloe