Október 16. Péntek

Tanítás után mentünk a pályára, ahol már kezdődtek a versenyre a munkálatok. A korlátok, meg az ugrató is a helyén volt, most az értékelőlapokat, és ilyesmiket gyártották.
- Mizu? - mentem oda Benhez.
- Jó, hogy jöttetek. Stella még marad a versenyre?
- Úgy tudjuk, igen. Miért?
- Semmi, csak akkor őt ki kellett volna szedni. De így nem, viszont csak három tag van a zsűriben. Maradjon szerinted, vagy kell még valaki? Ó, és versenyhívásod van. November hatodikán, szombaton. Görögországban, megint az európai verseny. Szülők, és egy kísérő. Gondolom Dina lesz a plusz egy, ugye?
- Nekem végülis mindegy, de ha kell negyedik tag, akkor D legyen, vagy az előző nyertese az ilyenfajta versenynek. És a verseny. Megyek, és a plusz egy fő termézetesen Dina - mosolyogtam az említettre. Visszamosolygott, és megölelt.
- Ne most örüljetek, majd máskor! Most menjetek ruhát választani!

Biaa műve :)

Bementünk, közben meg a versenyről beszélgettünk. Olyan klassz, hogy végre egy barátom is jöhet velünk!
Kamill segített, és végül kiválasztottuk a megfelelő ruháinkat. A Dináé inkább szürke-fekete, nekem inkább fekete-fehér. A smink mindkettőnknek ugyan olyan. Neki szürke deszkáscipő, nekem Playboy-os magasított szárú tornacipő.
Elbeszélgettünk egy kicsit Kamillal, és mondta, hogy ő is jön majd görögbe, szóval örültünk. Egyébként Kamill most 16 éves, nyolcadik nyarán talált rá erre a helyre. Közben tanul, meg ilyesmi, de ezzel az állással kerese plusz pénzt, mert a családja nincs anyira eleresztve anyagilag. Ezért is örül annyira, hogy elvállalom a külföldi versenyeket, mert így ő is jön.Amúgy nagyon jó barátok vagyunk, tök jól kijövönk egymással. :) Neki ez ilyen suli utáni munka. Azt mondja, annyira szeret itt lenni, legszívesebben sose menne el innen. Ezt persze örömmel hallom. :)
Kimentem segítettünk egy kicsit, amikor megjött Stella (?).
- Hát te? - kérdeztem kedvesen.
- Hívtak. A többiek is jönnek, Ricsi meg lemaradt. Ja, várj, ott jön - mutatott a bejárathoz.
- Ó, képzeld! Novemberben versenyem lesz! - újságoltam, és amint elmondtam odaért Ricsi.
- Sziasztok - köszönt. Visszaköszöntünk, és Stell válaszát vártam.
- Ja igen. Most lesz az Nemzetközi. Mikor is?
- Hatodikán, görögben - válaszoltam.
- És mész? Vagy mikor szólt Ben?
- Igen megyek. Egyébként tíz perce tudtam meg. De megyek gyakorlok, mondták, hogy menjünk, mert mi is szereplünk egyet. Na, sziasztok - intettem, és visszamentem megkeresni D-t, aki Kamillal dumált.
- Kamill, te tudtad, hogy jönnek? - utaltam a két versenyzőre, és az utánuk érkező háromra.
- Persze, gyakorolniuk kell. Valami új előírás - m agyarázta. - Te nem tudtad?
- Nem! Még jó, hogy rajtam van a szokásos paróka, ha itt vagyok - mutattam a fejemre, mire elröhögték magukat.
Még nem is említettem, ha itt vagyok, akkor van rajtam paróka is, hogy ne legyen ugyanolyan színű a hajam. Ezzel a parókával a hajam a lapockámíg ér, és egy árnyalattal sötétebb. Eredetileg a frizum hossza a derekamíg ér, meg a színe is más, szóval nincs miért aggódnóm. :) Kicsit Hannah Montana-style, de van ilyen. :)
Kint a srácok már gyakoroltak, és mi is kimentünk Dinnel a másikra menni pár kört.
- Tegnap nem volt időd elmondani, úgyhogy most mondhatod a problemót.
- Egyszerűen nem érdeklem - panaszoltam, miközben ugrottam a korlátra. - Lehet érdekelném, ha tudná az igazat. Ő is deszkázik, rólam meg azt hiszi, hogy kicsit se konyítok a dologhoz.
- Ez nem igaz! - ellenkezett. - Csak a gyakorlati részéről nem tud! Az én pasim se tud róla, hogy "én vagyok Kin legjobb barátnője, D!", és mégis tök jól kijövünk. Ráadásul nem is tudhatja meg, mert megtiltottad! - támadott le.
- Jó, hogy megtiltottam, mikor a legjobb haverjába estem bele! Simán beköphetne! Meg ott van az is, ha megtudja, dobhat is, mert nem voltál vele őszinte. Meg rám is kiakadna a srác, meg a pasid is.
- Ebben van valami - ugratott egyet, és a kapu fele bámult. - Hát te?
- Ki van itt? - fordultam meg, és... Hoppá. - Bocsi, de ki van írva, hogy csak tagok jöhetnek be.
- Bocs, csak küldtek, hogy hívjalak titeket - szabadkozott Ricsi.
- Megyünk.
Kint a többiek továbbra is csinálták a trükköket, és meg Ricsihez fordultam.
- Mennyit hallottál? - kérdeztem.
- Csak az utolsó mondatodtól voltam ott. Akkor léptem be.
Megkönnyebbültem, mert minél kevesebbet tud, annál jobb.
- Nem mondod el senkinek, ugye? Nem mintha sokat tudtál volna meg, de... csak na.
- Tőlem nem tudja meg senki. Nem mintha sokat tudnának meg.
Elnevettem magam, és viszamentünk a többiekhez. Aha, programösszeállítás volt
Mi hamarabb leléptünk, de egyszerre érkeztünk Steeláékkal a koleszbe. Nem sokkal később már az ágyban landultam. Hosszú volt a mai nap.