Október 17. Szombat Part 1.

Reggel leléptünk a koleszból Dináék lakásába. Ott lepakoltuk a holmink, és mentünk a stúdióba. Egész nap ott voltunk, és szinte semmit sem csináltunk, csak segítkeztünk a pakolásban. Végül lett egy új zsűritag, aki tavaly nyert ezt a versenyt. Szivem szerint D-nek adtam volna a 4. helyet, de Ben a főnök, ő dönt. Végülis az apjáé a hely...
Most szerencsére nem kell az öltözőnkben aludni, hanem Dina mondta, hogy  maradjak náluk, amit örömmel fogadtam el.
Átmentünk, és útközben rákérdeztem, hogy tudják-e a szülei a titkunkat. Mondta, hogy el akarta mondani, csak miattam nem.
- Sziasztok - köszönt be a házba Dina. Lepakoltuk a felsőnket (mégis kezd hideg lenni), és beljebb léptünk, miközben egy-egy táska volt nálunk.
- Sziasztok - köszönt kedvesen egy idősebb nő, aki gondolom az anyukája. Az apukája is köszönt, és én is mondtam egy "csókolom"-t.

Dávid :) 15 éves

- Anya, ma itt alszik Kinga, mert ők Csabán laknak.
- Persze, nyugodtan. Csak szólj fent a bátyádnak, és a nővérednek is.
- Oké, mi mentünk!- intett, és felvonszolt az emeletre.
- Dávid! Darla! Gyertek már ide! - kiabált. Tiszta "d"-s a családjuk. :)

Darla :) 17 éves

- Mi van? - nyitottak be.
- Itt alszik Kinga, úgyhogy, Dávid, te ne bömböltesd azokat a hülye metál szarságaid, Darla te meg légyszi, éjjel nehogy telefonálgass az amerikai barátoddal! - adta ki az utasítást, miközben én háttal állva pakolásztam.
- Jólvan, na! Mintha te nem éjjel telefonálnál!
- Nem is itt lakok!
- Befejeznétek? - akadt ki a bátyja. - Nem bömböltetem a zenét, egy feltétellel!
- Hallgatlak - fonta keresztbe a karját Dina, én meg odamentem köszönni.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva. Mindkét testvére elmosolyogott, és bemutatkoztam. - Kinga vagyok.
- Szia - köszöntek vissza. - Te alszol ma itt?
- Igen. Persze ha csak nem gond...
- Dehogy! Örülök, hogy a húgomnak végre valami normális barátja van. Te is deszkázol? - kérdezett Darla.
- Civilben nem - mosolyogtam vissza. Látszólag nem nagyon értették, és elmagyaráztam nekik. - A Deszka Club-nál vagyok deszkás.
Leesett nekik is, és megkérdezte Dávid, hogy nem ott van-e Kin.
- De, én vagyok ő - mosolygotam.
- Végre valami menő csajszi barátod is van - ütögette hátba Darla Dinát.
- De kúl. Mióta vagy ott? - érdeklődött Dávid.
- Nagyjából hét éves korom óta. Egyébként öt éves korom óta deszkázom Alex révén. Ő akkor hét éves volt, és ő mutatta meg. Te is deszkázol?
- Totál. Tőlem meg Dina tanult. Várjunk csak... Akkor ő "D"?
- Ahan - vigyorogtunk. - Irigykedhetsz bátyus - nyújtotta ki a nyelvét Dina.
- Kinga, gyere menjünk. Pakoljunk ki, és menjünk csetelni. Mindjárt nyolc.
- Oki.
Bementünk, Darlaék meg vissza a szobájukba. Dina lement és hozott fel csipszet, csokit, puszedlit, meg ilyesmit, és közben én bekacsoltam a csetet.
Mindenki fent volt, és engedéjt kértem a videóhívásba. Mosanában szombet este szokott lenni, mert péntekenként mindenki a koliban van.
dina lehuppant mellém, és az ágyon elterülve kajáltunk, és cseteltünk.
- Sziasztok! - köszöntünk bele egyszerre.
- Újabb csajos est? - röhögött Máté.
- Olyasmi - vigyorogtunk. - Mi a téma?
- Hella megint a pletykarovatáról dumált - sóhajtotta Ricsi.
- Hella, tényleg, ha már múltkor hallgatóztál. Ahogy levi, és Roli is... De érdekelnének a legújabb pletyik? - kérdeztem.
- Naná! Hozom a jegyzetfüzetem.
- Nem most! Majd a suliban.
Még egy ideig dumáltunk, amikor Darla benyitott.
- Dina! Gyere már! Anya hív. Kinga, téged meg Dávid. Kint van az udvaron. Ha kerestek vidicsetelek a szobámban.
- Na mivan, házhoz megy a hódoló? - nevetett ki Oli, mert már mentem volna, mert Dia már kint volt.
- Nem, te idióta. Tudtok ránk várni?
- Tőlunk - vonták meg a vállukat.
Kihajoltam az ablakon, és Dávid az udvaron várt deszkával a kezében. - Nem fogok menni egy kört sem!
- Pedig igen! - kiabált vissza, és meg kimentem az ajtón.
- Na, kiváncsi vagy, mit tudok, vagy csak tesztelsz igazat mondtam-e?
- Ne beszélj, hanem deszkázz!
Elnevettem magam, és hátul a kertjükben volt egy kis saját pályájukhoz vitt. - Ennyire szetettek deszkázni?
- Ez nem hobbi, hanem életstílus - vigyorgott.
- Jólvan, én is így vagyok vele.